Napkelet, 1939. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)

1939-09-01 / 9. szám - ELVEK ÉS MŰVEK - Szinnyei Ferenc: Herczeg Ferenc emlékezései

mint a vidra az úszásra, a férfi csak nehézkesen lubickol utána.» «A Rákóczi-induló tragikus kísérő zenéje az örökké reménytelen attaknak, melyet a nemzet újra és újra az életét szűkre szorító korlátok ellen intéz és melyet a döntés órájában rendszerint elgáncsol a pártütés, az árulás, vagy a hirtelen elernyedés.» Herczeg Ferenc emlékezéseinek ez a második kötete méltó folytatása az elsőnek s bámulatos teljesítménye egy hetvenhatéves író kivételes szellemi erejének. Reméljük, hogy a befejező har­madik nem várat soká magára. Szinnyei Ferenc Bródy Lili : Fehér zászló. (Athenaeum kiadás.) A «Manci» szerzője, úgy lát­­szik, a magyar regény stílusát akarja megreformálni. A tehet­séges írónőnek két említett mun­kájában, főként «A Manci»-ban az általa jól ismert pesti, vagy, hogy még pontosabbak legyünk a Teréz- vagy az Erzsébetvárosi környezetet rajzolta meg tagad­hatatlanul találóan és alakjait jól jellemző és megjelenítő mű­vészettel. Ezt a világot tökéle­tesen ismeri hibáival és — mondjuk — erényeivel. Még a címben a név elé tett idegenes «A» névelőért sem neheztelünk, hiszen ez is idetartozik, mint a jellemábrázolás kiegészítője. Annál meglepőbb, s az írónőre nézve rosszabb, hogy ott hagyta ezt az ismert pesti világot,amely­ben otthonosan mozgott,túllépte krétakörét azzal, hogy valami nagyot, újat, eredetit akart mű­velni. Jobban mondva : alak­jaitól és a pesti miliőtől e regé­nyében sem tudott elszakadni, azonban, míg másutt a lényeg az alakok rajzán, a környezeten s az általuk történő cselekmé­nyen nyugodott, addig ebben a könyvben mindez mellékessé vált. Közjegyzői irodából indul ki a cselekmény, ahova az urától, Szabolcs Lajostól válni óhajtó Bíró Anna, ez az érdekes, vil­­lódzó temperamentumú asz­szony, magával viszi tanúit , Martin György orvost, aki bizo­nyos asszociáció folytán, Hoff­mann úrra, közös tánctanárjukra emlékezik, s be nem vallottan, a többiek szintén emlékeznek erre, Kulcsár Böskét, az unoka­­testvért, a kölcsönkönyvtár-tu­­lajdonost, Illés Gábor orvos­­professzort, a vőlegényét. Az ügyvéd, aki a válóper lefolyta­tását vállalja , Hont Géza, szin­tén beletartozik az együttesbe. Ugyanis mindannyian , ide­számítva a férjet, Szabolcs La­jost és annak menyasszonyje­löltjét, Berény Klárát, egy és ugyanazon kisváros szülöttei, s gyermekkori barátság jusson egymáshoz tartozók is vala­mennyire. Elkerülve kisvárosuk­ból , valahogy talajtalanok maradnak mindannyian, nem köti őket szülővárosukhoz mele­gebb érzés, csupán az emlék. Szégyelik a kisvárost, ahonnan kikerültek, mert tipikusan «pesti»-vé váltak, s még jobban gyermekkori dolgaikat, amikor szellemiségük fejletlen volt még, s ők maguk gátlásnélküliek. Míg most, felnőtten folyton sa­ját lelkükbe botladoznak. Egyik­nél a gyermekszoba hiánya kí­sért, a másiknál volt nyomorú­sága vált ki kisebbségi érzést a változott körülmények között is, amelytől nem tud, vagy nem bír szabadulni , és gyermekkori

Next