Napkelet, 1939. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1939-09-01 / 9. szám - ELVEK ÉS MŰVEK - Szinnyei Ferenc: Herczeg Ferenc emlékezései
mint a vidra az úszásra, a férfi csak nehézkesen lubickol utána.» «A Rákóczi-induló tragikus kísérő zenéje az örökké reménytelen attaknak, melyet a nemzet újra és újra az életét szűkre szorító korlátok ellen intéz és melyet a döntés órájában rendszerint elgáncsol a pártütés, az árulás, vagy a hirtelen elernyedés.» Herczeg Ferenc emlékezéseinek ez a második kötete méltó folytatása az elsőnek s bámulatos teljesítménye egy hetvenhatéves író kivételes szellemi erejének. Reméljük, hogy a befejező harmadik nem várat soká magára. Szinnyei Ferenc Bródy Lili : Fehér zászló. (Athenaeum kiadás.) A «Manci» szerzője, úgy látszik, a magyar regény stílusát akarja megreformálni. A tehetséges írónőnek két említett munkájában, főként «A Manci»-ban az általa jól ismert pesti, vagy, hogy még pontosabbak legyünk a Teréz- vagy az Erzsébetvárosi környezetet rajzolta meg tagadhatatlanul találóan és alakjait jól jellemző és megjelenítő művészettel. Ezt a világot tökéletesen ismeri hibáival és — mondjuk — erényeivel. Még a címben a név elé tett idegenes «A» névelőért sem neheztelünk, hiszen ez is idetartozik, mint a jellemábrázolás kiegészítője. Annál meglepőbb, s az írónőre nézve rosszabb, hogy ott hagyta ezt az ismert pesti világot,amelyben otthonosan mozgott,túllépte krétakörét azzal, hogy valami nagyot, újat, eredetit akart művelni. Jobban mondva : alakjaitól és a pesti miliőtől e regényében sem tudott elszakadni, azonban, míg másutt a lényeg az alakok rajzán, a környezeten s az általuk történő cselekményen nyugodott, addig ebben a könyvben mindez mellékessé vált. Közjegyzői irodából indul ki a cselekmény, ahova az urától, Szabolcs Lajostól válni óhajtó Bíró Anna, ez az érdekes, villódzó temperamentumú aszszony, magával viszi tanúit , Martin György orvost, aki bizonyos asszociáció folytán, Hoffmann úrra, közös tánctanárjukra emlékezik, s be nem vallottan, a többiek szintén emlékeznek erre, Kulcsár Böskét, az unokatestvért, a kölcsönkönyvtár-tulajdonost, Illés Gábor orvosprofesszort, a vőlegényét. Az ügyvéd, aki a válóper lefolytatását vállalja , Hont Géza, szintén beletartozik az együttesbe. Ugyanis mindannyian , ideszámítva a férjet, Szabolcs Lajost és annak menyasszonyjelöltjét, Berény Klárát, egy és ugyanazon kisváros szülöttei, s gyermekkori barátság jusson egymáshoz tartozók is valamennyire. Elkerülve kisvárosukból , valahogy talajtalanok maradnak mindannyian, nem köti őket szülővárosukhoz melegebb érzés, csupán az emlék. Szégyelik a kisvárost, ahonnan kikerültek, mert tipikusan «pesti»-vé váltak, s még jobban gyermekkori dolgaikat, amikor szellemiségük fejletlen volt még, s ők maguk gátlásnélküliek. Míg most, felnőtten folyton saját lelkükbe botladoznak. Egyiknél a gyermekszoba hiánya kísért, a másiknál volt nyomorúsága vált ki kisebbségi érzést a változott körülmények között is, amelytől nem tud, vagy nem bír szabadulni , és gyermekkori