Napló, 1990 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1990-07-25 / 12. szám
Naplózó A vajdasági horvátok nem játszák a mérleg nyelvét Interjú Béla Tonkovictyal, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnökével . Az új Jugoszlávia az AVNOJ alapelvei alapján rendezkedett be, és ezek külön kiemelik minden nemzet és nemzetiség egyenrangúságát. A háború után ez oly módon valósult meg, hogy nekünk Szabadkán először rádiós híreink voltak, majd a Horvát Szó című rádiónk, továbbá egészen 1956-ig az iskolákban tanították a horvát nyelvet, kultúrát. A gimnáziumban létezetek horvát nyelvű osztályok. Ezen kívül létezett a Horvát Nemzeti Színház, akárcsak a Bunjevacko kolo és a Matija Gubec Művelődési Egyesület. Ezek Zomborban, Zentán, Bácsban működtek. De hamarosan mindez eltűnt. Mindent kezdtek egységesíteni, és volt, akinek ez megfelelt. 1968 után, amikor az egyetemisták alaposan felrázták a kedélyeket Európaszerte, itt is megindult az erjedés, de 1971-ben és 1972-ben mindent leállítottak. Saját művelődési intézménnyel nem rendelkezhettünk, és amikor azzal a kérelemmel jelentkeztünk, hogy affirmálnánk kultúránkat, nacionalistának és sovinisztának bélyegeztek bennünket. Nagyon sokszor ragasztgatták ránk az usztasa elnevezést, habár ennek itt soha sem volt bázisa vagy gyökere. Bevezető beszámolójában említette, hogy a Szövetség megalapításának gondolata különböző kommentárokat váltott ki. Az alakuló közgyűlés után egyesek felteszik a kérdést, honnan ez a veszélyeztetettség-érzés ebben a környezetben. — Tájékozatlanságról van szó. Minket megakadályoztak mindeddig, hogy beszámoljunk a tényleges helyzetről. Nem kell ezen csodálkozni, hiszen tudjuk, ki ellenőrzi a sajtót. Ha valaki is rámutatott a dolgok valódi mivoltára, csakhamar tájékoztatási jellegű beszélgetésre hívták a belügybe. Én azonban nem beszélnék veszélyeztetettségről, mert ez súlyos kifejezés, inkább egyenlőtlenségről van szó. Hiszen amennyiben a veszélyeztetettséget emlegetik, logikusan adódik a kérdés: ki veszélyeztet? Mi azonban a jövőt akarjuk építeni, és nem ujjal mutogatni a szomszédainkra és veszekedni velük. — Mi itt, Vajdaságban, különleges társaság vagyunk. Ha az én utcám elejéről megindul, akkor az első házban magyarokkal, a másodikban horvátokkal, a harmadikban megint magyarokkal találkozik, de vannak itt ukránok, szerbek is. Kapuinkat nem zárjuk be, házaink körül alig van kerítés. Gyermekeink együtt játszanak, együtt mennek iskolába. Minden nap taálkozunk. Ha valaki évi szabadságra megy, a legközelebbi szomszédja őrzi a házát. Ez az alapja az együttélésnek, és hiszem, hogy ez lehetséges. r Világ proletárjai, egyesüljetek! Gyülekezőhely: A Német Szövetségi Köztársaság. (Borba) ____________________________________| Frigo Servis Hűtőgépek és háztartási gépek (mosógép, bojler, villanytűzhely) valamennyi típusénak javítását jótállással váltad Juli A mélyhűtők javítását 24 órán belül elvégezzük! ' bAcstopolya Rade Kontár u. 5S (az Eiektrovojvodinánáí) 112-314 744-071 Nánási 1990. július 25. Élesebben, mint bármikor A már régen beharangozott kosovói határozat az elmúlt kedden zöld fényt kapott az amerikai Kongresszus Képviselőházában. A határozat öt pontban foglalja össsze a kosovói helyzetet. Először is „megdicséri a Kosovóban élő albán etnikumot azért, mert mérsékletességet tanúsítottak ebben a súlyos időszakban, és támogatja eltökéltségüket, hogy Kosovóban megtalálják a békés és demokratikus megoldást". A második pontban követeli „a Szerb Szocalista Köztársaság kormányától, hogy bekapcsolódjék a demokratikus dialógusba az albán közösség képviselőivel, beleértve a nemrég megalakított Kosovói Demokratikus Közösséget". A belgrádi kormányt az „erőszak és a megfélemlítés beszüntetésére" szólítja fel. „Szerbia elnökének fel kell hagynia romboló és nacionalista politikájával, amelynek szerepe volt a jugoszláv válság elmélyítésében, és amely Jugoszlávia széthullásához vezethet." A határozat név szerint említi Slobodan Milosevicet, aki „az albán közösséget megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy szabadon nyilvánítson véleményt, és hogy békés úton védje érdekeit". A határozat felszólítja a jugoszláv kormányt is, hogy a szerb kormánnyal együtt „biztosítsa a tartomány teljes autonóm státusát és állítsa vissza a törvényhozói hatalmat Kosovóban". A határozat megindoklásában a jugoszláv kormányt is az a vád érte, hogy „erőszak alkalmazásával tavaly brutálisan lépett közbe és meggyilkolta az albánokat, akik békésen tüntettek". A határozat emlékeztet arra, hogy Jugoszlávia a Helsinki Záróokmány és az Emberi Jogok Alapokmányának az aláírója, amelyeket kosovói politikájával durván megsért. A határozat végén, az 5. pontban, az amerikai elnöktől követelik, hogy „a legmagasabb szinten tolmácsolja a jugoszláv kormánynak a Kongresszus aggodalmát a tartományban uralkodó helyzet miatt". Amennyiben a Szenátus is jóváhagyja a határozatot — márpedig ez minden valószínűség szerint megtörténik — az hivatalos okmánnyá válik, mely kötelezi a Fehér Házat.