Napló, 1990 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1990-08-08 / 14. szám
Naplózó 1990. augusztus 8. 1. ..... . i- í n, 1.1. ..in ,i , ,n -in i. . i ni,ii ■ ......... n A lánynak lakásk apunak villa! • Mennyibe kerüi! Slobodan Milosevic villájának adaptálása? • Egy több mint 400 m2-es villába költözött, csakhogy eleget tegyen népe óhajának Amíg az északi országok megmaradt királyai leegyszerűsítik életüket és őseik kastélyaiból modern lakásokba költözködnek, addig a déli országok, kivált a balkáni államok uralkodói hatalmukat immár ötven éve a királyi pompában nyilvánítják ki. A megalázva kiűzött jugoszláv királyi család udvarába és villáiba a győztes kommunista vezérek költöztek be, ugyanazok, akik azért indultak a forradalomba, mert zavarta őket a király és a nép közötti nagy különbség. A hatalomtartók új, kommunista kasztja idővel annyira nemesisé vált, hogy saját népétől is óvakodnia kellett. A BTK 133. és 157. szakaszának (verbális delictum) beiktatásával jogilag is biztosították magukat. Emiatt aztán ezren és ezren sínylődtek akár tíz évig is, ha szóvá tették a kiemelt osztály igaz-ságtalan helyzetét. Miután a demokrácia hulláma végigsöpört Európán és valamelyest Jugoszlávián is (Belgrádot, sajnos, teljesen elkerülve), javasolták a magasabb kommunista osztályt védő szakaszok törlését. Ismét ámítások A Szerb KSZ KB 8. ülését követően nemcsak a szerb vezetőség foteljeibe ültek mások, hanem a dedinjei villáknak is megváltoztak a tulajdonosai. Abban a pillanatban, amikor a törvényes tulajdonosok visszatérésében reménykedtünk, íme, újabb ámítások. Belgrádban semmi sem változott. Egyesek elmentek, hogy más kommunisták váltsák fel őket. Milosevic poltronjai a stambolicok és a brozok talpnyalóinak a villáiba költöztek be. Még a személyzeten sem változtatnak, legfeljeb egy-két rendőrfőnököt váltanak le, akik nem fogadták el a górék cseréjét így aztán az új hatalomelosztásban — ami voltaképpen még csak most kezdődik, mert Tito hőseinek még csak most kell majd elszámolniuk — Slobodan Milosevic is új villába költözött. A villa méretéről és fényéről mendemondák keringenek. Szerény, háromszobás lakása után Milosevicéknak tavaly szökkent fel az életszínvonaluk. Marija lánya pályázat nélkül csöppent a Politika belgrádi rovatába, és — ugyancsak pályázat nélkül — egy dordosi lakásba. Senki sem derítette ki, miként utalta ki az óvárosi község a lakást. Slobodan feleségével és fiával nem akart villába költözni. Aztán mégiscsak engedett népe óhajának, amely aggódott biztonságáért, és mielőbb egy vezért megillető helyen akarta látni. Egy a számára adaptált, különleges falakkal körülbástyázott villába költözött. Veselinovék villájában Milosevic Tolsztoj utcai villája nem 600 m2-es — ahogy rebesgetik. Alig nagyobb 400 m2-nél, a nem lakható területet leszámítva. A belgrádiak jól ismerik az épületet. Egykor Jovan Veselinov családja lakott benne. Apja halála után fiát arra kérték fel, adja át a villát Milosevicnak. A fiatal Veselinov bölcsen válaszolt: Dedinjén nőtt fel, nem szívesen változtatna lakhelyet. Néhány hónap elteltével a javaslatot megismételték azzal a konkrét indítvánnyal megtoldva, hogy maradjon a Tolsztoj utcában. Rodoljub Solakovic özvegyének halála után ugyanis még egy villa megüresedett. Az ifjú Veselinov úgy becsülte föl, hogy ha elfogadja az átköltözést rossz állapotban levő villájából, kétszeresen is jól jár. Nem erről majd rá a nagyfőnök, emellett ingyen egy kitatarozott villához jut. Sehol sem lehet kideríteni, mennyibe került a két villa rendbehozatala. Ha azonban fölbecsüljük a Veselinov-villa köré épített bástyát, az összeg 4000 milliárd fölé rúg. Lehet, hogy a Milosevic-villáról közleményt kellett volna kiadni, vagy akár a kezében tartott sajtó (Duga, Belgrádi TV, Politika) cikkezhetett volna róla. Ilyen esetben még az angol királynő is nyilatkozik. Vlada Vujinic fotóriportert és Zarko Rajkovic újságírót beidézték a rendőrségre, amikor fényképezés céljából a villa körül ólálkodtak. Alig sikerült lencsevégre kapniuk még a Tolsztoj utca névtábláját is... " Imigyen szála, egy szenátor... A „Tisza mentén jól ismert fiatal" szenátor beszédet mondott a belgrádi nemzetgyűlés felsőházában. Szenátorunk így formulázta meg a tételt: Jó iskola és jó közigazgatás nélül nincs béke és megelégedettség egy országban sem. S lehet-e jó iskolai oldatás és közigazgatás más nyelven, mint a lakosság anyanyelvén? Ebből kifolyólag helytelenítette a törvénytervezet azon rendelkezését, hogy az első hat helyen jelölt leendő községi képviselőnek szóban és írásban, leírni kell az állam nyelvét. Indokolva még állásfoglalását azzal, hogy a ma élő s a közügyek vezetésére, azok ellenőrzésére alkalmas, független, írástudó kisebbségi generációnak nem is volt alkalma, bárhogy szerette volna is megtanulni az állam hivatalos nyelvét.” (Reggeli Cfjság, 1933. április 9.) A gumibot és a zene — Este, 11 óra körül, amikor már összecsomagoltunk, két rendőr támadt ránk, és a csetnik anyánkat szidta. Egyikük az öklével a mellkasomat ütötte meg, majd a térdével gyomorszájon rúgott. Ettől átestem az ágyáson — meséli a Knez Mihajlo utcai incidensről Drágán Diollé rikkancs, a Szerb Nép Megújhodás tagja, aki társaival együtt a belgrádi főutcán már néhány napja csetnikdalokat tartalmazó kazettát és a Nagy Szerbia elnevezésű lapot árustja. Borba A Napló megjegyzése: Drágán Diollé volt a két évvel ezelőtti pancsovai míting hangadója. Azokat, akik akkoriban a szakállasok ténykedésének következményeire figyelmeztették, Szerbia-ellenességel vádolták meg, autonomistáknak bélyegezték meg, leváltották őket. Most csak azt nem érjük, kit zavar Drágán Dsákó? Vagy mi? Talán az, hogy pártot változtatott? "