Napló, 1992 (3. évfolyam, 88-139. szám)
1992-11-04 / 131. szám
12 Baranyai Napló 1992. november 4. Igaz történetek útközben avagy Mese felnőtteknek Kérdés: Hova tartozik Baranya? Válasz: Vitatkoztunk, hogy Baranya hova is tartozik. Megegyeztünk, hogy Horvátországhoz és Jugoszláviához is. Senki sem tagadhatja, hogy Baranya Jugoszlávia kicsiben. Itt magyarok, horvátok és szerbek élnek, tehát ez kis JSZSZK. Ebből indultak ki a népképviselők, mert a baranyaiak mind azon voltak, hogy ne osszuk meg egymást Amikor a HDSZ tartotta itt az összejövetelt, járt itt Kljajic, Glavac, Seks és mások, de ezekre az összejövetelekre nagyon kevés baranyai ment el. Csak a kíváncsiskodók. Kamionokkal, autóbuszokkal szállították magukkal a hallgatóságot, amely az ő valamiféle akaratukat manifesztálta. A nép nagyon tartózkodó volt, nagyon nehezen viselte el a viselkedésüket, mert az érzéseikben mindannyian jugoszlávok voltak. És azok is maradtak. Kérdés: Hány párt működik most Baranyában? Csak a Szerb Radikális Párt? Válasz: A, nem erősek azok, nincs nagy hatásuk. Még mindig a Szerb Demokrata Párt a legerősebb. A lakosságnak legalább 70 százaléka támogatja őket. Ezt még a radikálisok is elismerték bemutatkozó gyűléseiken, és azt is, hogy a népet a Demokrata Párt készítette föl az önvédelemre, és hogy úgy mondjuk, ezt a lázadást és a háborút a Demokrata Párt tagsága készítette elő és vitte véghez. A mostani radikálisok zöme azelőtt ennek a pártnak volt a tagja. A háború után váltak ki a Szerb Demokrata Pártból és tértek más utakra. Voltak olyanok is, akik Jugoszláviáról hallani sem akartak. Azt szajkózzák, hogy csak Horvátország és Horvátország és semmi más, meg amit Tudman is mond, hogy még az Isten is horvát, más nem létezik. Barátokat veszítettünk el, csodálatos, nagy, igazi embereket. Kérdés: Azt mesélik, többen is, hogy a Bereg- Hercegszántó határátkelőn krajinai rendőrök vannak, és a baranyaiakat visszaküldik. Igaz ez? Válasz: Ezt Zomborban kellene megkérdezniük. Ha ők, mármint a zombori rendőrség ezt megengedi... Ez az ő hatáskörük, s ha beleegyeznek abba, hogy az ő megkerülésükkel mások dolgozzanak ott, az csakis rájuk tartozik. Kérdés (vagyis keresztkérdés, onnan ide): Önök most Baranyába jöttek, így van? Válasz (innen oda): Igen. Kérdés (onnan ide): Volt-e különösebb problémájuk útközben? Válasz (innen oda): Nem. Válasz (onnan ide): Természetes. Csak azt kell megmondaniuk, hova mennek. Kapnak egy cédulát, amit itt láttamoztatniuk kell, és kész, így van? Válasz (innen oda): Mi nem kaptunk semmit Válasz (onnan ide): Persze, mert önök pressszel foglalkoznak. De ha polgári személyek lennének, akkor kellene. Mi ezt csak a migráció miatt tesszük, tudják... Mert azért meg kell mondani, hogy látogatóba megyek ehhez és ehhez. Meg ha valaki védelmet keres a rokonánál, akkor azt meg kell mondani. De mi ezt inkább csak a migráció miatt csináljuk, hogy tudjuk, hányan mennek el, hányan jönnek ide, főleg emiatt. Tudják? Csak a statisztika miatt, semmi másért. Mert, aki, mondjuk, olyan ember, az nem kap kiutazási engedélyt. Különben mindenki kap. De ha van új személyazonossági igazolványa, akkor nem kell engedély. Akkor ez az új igazolvány útlevélként szolgál a Dunán való átkeléskor. Ezt megkaphatja mindenki, tekintet nélkül a vallására. Személyazonosági igazolványt minden polgár kaphat. Minden Baranyában bejelentkezett polgár. Kérdés: Ezen az új igazolványon az olvasható, hogy Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, ha nem tévedek. Alatta pedig, hogy Krajinai Szerb Köztársaság. Válasz: Igen. Pontosan, jól mondja. Ez a mi állásfoglalásunk, a nép állásfoglalása. Igen. Kérdés: Jogilag mintha nem lenne rendben ez... Válasz: Jó, jó, jogilag. Jogilag még a státusunkat sem rendeztük, de ez a célunk. Amikor meghoztuk a törvényt a személyazonossági igazolványról a krajinákban, akkor még létezett Jugoszlávia, egy évvel ezelőtt. Megmutathatjuk a Hivatalos Lapot, a „Sluzbeni glasnik”-ot is, hogy így szól a törvény. Kérdés: Azt hallottuk, hogy a még itt maradt horvátokra és magyarokra nyomást gyakorolnak, hogy költözzenek rá. Nappal nyugalom van, de éjjel folynak a zaklatások. Igaz ez? És az, hogy már az öregeket is kezdik elüldözni. Válasz: Személyes történetem van. Meglátogattam egy családot, a férfi pravoszláv, gondolom, az asszony meg katolikus, tehát vegyes házasságban élnek. Kérdeztem, tapasztaltak-e bármit is a nyomásgyakorlással kapcsolatban. Nem, mondták, és én becsületszavamra mondom, hogy ez nem holmiféle találgatás, hanem egyszerűen arról van szó, hogy át kell nekik menni, mert itt nem tudják megkapni a nyugdíjukat. Nem jutnak hozzá ahhoz, ami az övék, mert itt a mi nyugdíjasaink nem nyugdíjat, hanem kizárólag segélyt kapnak a pélmonostori végrehajtó tanácstól. Képzelje el, ha Szerbiában is nehezen kapják meg a nyugdíjat, mi van itt! Annak idején ők az úgynevezett horvát államban keresték meg ezt a pénzt, de Horvátország most hallani sem akar arról, hogy kifizesse. Még Németország is küldi a járandóságot a nyugdíjasainak, de Horvátország még véletlenül sem. A Krajinai Köztársaságban százezer ilyen nyugdíjasunk van. Kérdés: Van éjszakai zaklatás vagy nincs? Folytatódnak-e a tóköltöztetések vagy nem folytatódnak? Válasz: Figyeljen ide, én megmondom, mi történik. Megtörténik, hogy szerb ház előtt robban valami. Nincs kizárva, hogy valami részeg járt arra. Vagy mondjak valami személyes történetet? Csörög a telefon, halló, semmi, csak egy géppuskasorozat. Ilyenkor legjobb éjszakára kikapcsolni a telefont, mindenesetre. Ez mind régebben történt Kérdés. Sok menekült Baranyában telepedett le. Van-e konfliktus a régi lakosok és az újonnan jöttek között? Válasz: Vannak újonnan jöttek, vannak. A bánifai telepesek, akik Tito alatt mint telepesek ide jöttek Baranyába, és negyven év után, most, hogy újak jöttek, ők lettek az őslakók. Különböző mentalitásúak, el kell múlnia egy bizonyos időnek, hogy összeszokjanak. És idegesek az emberek, üres kézzel jöttek ide, semmi nélkül, menekültek. Azt mondják, eleinte féltek, de most már nem. Tudják, mit mondanak az UNIPROFOR képviselői? Hogy az utóbbi nyolc napban Baranyában gyönyörűség az élet. Hogy semmiféle háborgatás, zaklatás nincsen. Hogy most élvezet Baranyában lenni. Most öröm itt az élet (A válaszadók: Mile Bekic, Pélmonostor község polgárvédelmi parancsnoka és Nikola Zivkovic, Pélmonostor község tájékoztatási titkára, az UNPROFOR-ral együttműködő bizottság tagja, volt szerbtanár) Dormán László (Következő számunkban: A visszatérőknek három feltételnek kell eleget tenniük: adjanak be kéményt, hogy vissza akarnak jönni; igazolják, hogy van lakásuk; és igazolják, hogy van munkahelyük. És akkor a helyi közösségekben eldöntik, hogy igen vagy nem. Csekélység!) Jövőbelátó kormány Baranyában: Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, Krajinai Szerb Köztársaság - vagyis ez a népakarat