Napló, 1992 (3. évfolyam, 88-139. szám)
1992-04-15 / 102. szám
1992. április 15. Művelődés Naplód Indexen az Index Alighogy újraindult, betiltották az egyetemista lapot Néhány héttel ezelőtt örömmel üdvözöltük a már kétszer betiltott újvidéki egyetemista lap, az Index, újbóli megjelenését, amely ezúttal csak két számot ért meg. Április hetedikén az újvidéki egyetemi hallgatók szövetsége leváltotta az egész szerkesztőséget kivétel nélkül. Határozatukat a második számban megjelent két írás címével és az egyik cikk két mondatával indokolták meg. Ez természetesen elegendő volt ahhoz is, hogy kimondják: a főszerkesztő erkölcsileg és politikailag nem megfelelő. Sőt követelték Bolo Ristanovicnak, az egyetemista szövetség elnökének a lemondását is, mert nem határolta el magát az Indexben megjelentektől. Hiába, tanulékonyak ezek a fiatalok! Jól megfigyelték, hogy a nagyok egyetlen vélt vagy valós apró tévedés miatt hogyan bánnak el azokkal, akiket nem szeretnek. Pedig én azt hittem, hogy a leendő egyetemi végzettségű értelmiség halad abban, hogy ne mondjam, demokratikusabban gondolkodik. Persze a helyzet nem ennyire egyértelmű. A leváltást ugyanis a Műszaki és a Jogi Kar néhány hallgatója kezdeményezte. Az Index lejáratása azt szolgálja, hogy jó pozíciókhoz jussanak az egyetemisták szervezetében. Attól sem riadtak vissza, hogy megfenyegessék Ristanovicot, sőt nyilvánosságra akartak hozni egy beszélgetést, amelyet titokban felvételeztek az elnök szobájában. A fenyegetéseket sem virágnyelven fogalmazták, ugyanis olyanokat kiabáltak utána, hogy lemészárolják, hátba lövik, meg hogy őt és minden hozzá hasonlót el kell űzni. Igen, ez is nagyon divatossá vált mostanában. Az Index ellenzői hazaszeretetből, a Krajinában és Boszniában élő szerbek iránti aggodalomból váltották le a szerkesztőséget, mert véleményük szerint a lap Szerbia egységére tör és támogatja, sőt népszerűsíti az autonomistákat meg az ellenzéki pártokat Bolo Ristanovic, az újvidéki egyetemisták elnöke egyébként felajánlotta, hogy készítsék el a frontra induló önkéntesek listáját, és azonnal be is írta a saját nevét az első helyre. A hazaszeretetet hirdetők közül azonban csak egy követte a példáját. Tudni kell, hogy olyan egyetemistákról van szó, akik Boszniából és a Krajinából érkeztek, itt ülnek az egyelőre még biztonságos Újvidéken, és az egyetemi hallgatók pénzét kamatoztatva hatalmas jövedelemre tesznek szert Ők voltak a tagjai annak a hírhedt bizottságnak is, amely az egyetemista otthonok férőhelyeit osztotta el. Megcsinálták például azt, hogy negyven helyet juttattak a menekült egyetemi hallgatóknak. Az üzlet abban van, hogy a menekülteket Dortanovbn helyezték el, ők pedig 800 vagy 1000 márkáért eladták az említett negyven ágyat, illetve férőhelyet Ezt a bizottságot éppen Bolo Ristanovic szüntette meg. A helyzet most úgy áll, hogy lesz két Index. Az újonnan kinevezett főszerkesztő, Vladimir Krieta, a Jogi Kar egyetemista dékánhelyettese, székfoglalójában kijelentette, hogy vezetésével az Index harcolni fog az egyetem függetlensége ellen. Szerinte a jövőben a rektorokat és a dékánokat a kormánynak kell kineveznie, a magyar, horvát meg reformpárti egyetemi hallgatókat és professzorokat pedig el kell űzni az egyetemről. A leváltott szerkesztőség viszont bejelentette, hogy kiadja a Független Indexet így aztán választhatnak az olvasók, hogy melyiket vásárolják. Azt, amelyik a hazaszeretetből divatossá vált tisztogatási elveket hirdeti, vagy azt amely továbbra is a demokratikus közvélemény lapja kíván maradni. (L a) Komensky-évforduló honi reflexióban Négyszáz évvel ezelőtt, 1592-ben (március 28-án) született a világtörténelem, az egyetelmes emberi kultúra egyik kimagasló egyénisége, Comenius Amos János, eredeti nevén Jan Amos Komensky, kiváló cseh filozófus, pedagógus és író, reformátor, nyelvész, teológus és népművelő. Már ez a lexikoni behatárolás is elegendő indíték arra, hogy mély tisztelettel idézzük nevét és életművét az évforduló kapcsán. És mégsem emberi nagyságának és világszemlélete halhatatlanságának igézetében jutott eszembe születésének évfordulója, vagyis: nem csupán reformátori érdemei és ma is friss nézetei hatottak szólásra késztetően, hanem mindezzel egyetemben, de valamelyest kilógóbban, hányatott életű, egyéni és családi idrea,zonlaksága, emigrációs kényszere világjárása az, ami megragadott négy évszázad távirtából, az emberi butaság, a lélek legeldugottabb zugaiban lappangó és onnan pusztító erővel fel-feltörő gyarlóság okozta tragédia egyetemessége időben és térben. Gottfried Wilhelm Leibniz német filozófus, természettudós és matematikus írja Komensky haláladásában: eljő majd az az idő, amikor nemes emberek hada megbecsüli remény álmait... De vajon az elmúlt évszázadok mennyire hozták közelebb hozzánk, napjainkhoz gondolatait, tanait, azon álmát, hogy a tudomány mindenki számára hozzáférhetővé legyen, és hogy ennek hála az ember, mint a legtökéletesebb teremtmény, a természet urává váljon; vajon didaktikai nézetei, amelyekkel megalapozta a tudományos pedagógiát, mennyire és hogyan épültek be közoktatásunkba, annak intézményesített rendszerébe? Az oktatásban, az elméleti ismereteken túl, mennyire vált gyakorlattá az általa hirdetett természetszerűség, teljesség, fokozatosság, tudatosság és szilárdság? Úttörő munkája a szemléltető oktatás tekintetében mennyire vált gyakorlatunkban a látható világ képévé? És mindennek kapcsán a közoktatás, az egész társadalmi léttér és légkör mennyire és hogyan vált olyan szellemformáló tényezővé, nálunk, amely azon magasságokba emeli az embert, ahonnan már felismerheti a Komenskyjövőtársadalom álomkontúrjait azt az egyetemes harmóniát, békét és megértést emberek és népek között, amelynek alapjait egy új, közös filozófia és politika, új, racionális hitvallás és egy, a nemzeti nyelveket is tiszteletben tartó, közös nemzetközi nyelv képezi? Vagy Komensky évében - mert az UNESCO 1992-t Komensky évévé nyilvánította -nem álmait reméljük és reményeit álmodjuk, hanem sorsüldözött életét ismételjük? A múlt emlékezne és emlékeztetne jövőnkre? Ahová jelenünk vezet? Mert Komensky éve mifelénk az üldöztetések esztendeje, a másként gondolkodók, a más hitűek és nyelvűek elnyomásának és elűzetésének ideje, az erőszak, a gyűlölet, az erkölcstelenség kora, amikor meggyőződésük és lelkiismeretük miatt rengetegen emigrációba kényszerülnek, lehet, hogy a söre szeszélye folytán, a hontalanság egyazon tövises utait járják be, és lehet, hogy egyesek éppen Amszterdamban végzik farkaséletüket, ott, ahonnan Komenskynak halála előtt volt még ideje és ereje reményteljesen üzenni: állam- és egyházfők, teológusok és tudósok, üljetek öszsze, keressétek a véres labirintus kijáratát, a humanizmus és a demokrácia nagykapuját! Az UNESCO, létrejötte óta, magáévá tette Komensky világszemléletét, magáénak vallja gondolatait, és egyre nő azon nemes embereknek hada is, amely megbecsüli e világfi reményálmait, miközben bizakodva várja az ID6 eljövetelét. Virág István 17