Napló, 1992 (3. évfolyam, 88-139. szám)

1992-04-15 / 102. szám

1992. április 15. Művelőd­és Naplód Indexen az Index Alighogy újraindult, betiltották az egyetemista lapot Néhány héttel ezelőtt örömmel üdvözöltük a már kétszer betiltott újvidéki egyetemista lap, az Index, újbóli megjelenését, amely ezúttal csak két számot ért meg. Április hetedikén az újvidéki egyetemi hallgatók szövetsége leváltotta az egész szerkesztőséget kivétel nélkül. Határoza­tukat a második számban megjelent két írás címével és az egyik cikk két mondatával indo­kolták meg. Ez természetesen elegendő volt ahhoz is, hogy kimondják: a főszerkesztő erköl­csileg és politikailag nem megfelelő. Sőt köve­telték Bolo Ristanovicnak, az egyetemista szö­vetség elnökének a lemondását is, mert nem határolta el magát az Indexben megjelentektől. Hiába, tanulékonyak ezek a fiatalok! Jól megfigyelték, hogy a nagyok egyetlen vélt vagy valós apró tévedés miatt hogyan bánnak el azokkal, akiket nem szeretnek. Pedig én azt hittem, hogy a leendő egyetemi végzettségű értelmiség halad abban, hogy ne mondjam, de­­mokratikusabban gondolkodik. Persze a helyzet nem ennyire egyértelmű. A leváltást ugyanis a Műszaki és a Jogi Kar néhány hallgatója kezde­ményezte. Az Index lejáratása azt szolgálja, hogy jó pozíciókhoz jussanak az egyetemisták szerve­zetében. Attól sem riadtak vissza, hogy megfe­nyegessék Ristanovicot, sőt nyilvánosságra akartak hozni egy beszélgetést, amelyet titokban felvételeztek az elnök szobájában. A fenyegeté­seket sem virágnyelven fogalmazták, ugyanis olyanokat kiabáltak utána, hogy lemészárolják, hátba lövik, meg hogy őt és minden hozzá hasonlót el kell űzni. Igen, ez is nagyon divatossá vált mostaná­ban. Az Index ellenzői hazaszeretetből, a Krajiná­­ban és Boszniában élő szerbek iránti aggoda­lomból váltották le a szerkesztőséget, mert véle­ményük szerint a lap Szerbia egységére tör és támogatja, sőt népszerűsíti az autonomistákat meg az ellenzéki pártokat Bolo Ristanovic, az újvidéki egyetemisták elnöke egyébként felajánlotta, hogy készítsék el a frontra induló önkéntesek listáját, és azonnal be is írta a saját nevét az első helyre. A hazaszeretetet hirdetők közül azonban csak egy követte a példáját. Tudni kell, hogy olyan egye­temistákról van szó, akik Boszniából és a Kraji­­nából érkeztek, itt ülnek az egyelőre még biz­tonságos Újvidéken, és az egyetemi hallgatók pénzét kamatoztatva hatalmas jövedelemre tesz­nek szert Ők voltak a tagjai annak a hírhedt bizottságnak is, amely az egyetemista otthonok férőhelyeit osztotta el. Megcsinálták például azt, hogy negyven helyet juttattak a menekült egye­temi hallgatóknak. Az üzlet abban van, hogy a menekülteket Dortanovbn helyezték el, ők pe­dig 800 vagy 1000 márkáért eladták az említett negyven ágyat, illetve férőhelyet Ezt a bizottsá­got éppen Bolo Ristanovic szüntette meg. A helyzet most úgy áll, hogy lesz két Index. Az újonnan kinevezett főszerkesztő, Vladimir Krieta, a Jogi Kar egyetemista dékánhelyettese, székfoglalójában kijelentette, hogy vezetésével az Index harcolni fog az egyetem függetlensége ellen. Szerinte a jövőben a rektorokat és a dékánokat a kormánynak kell kineveznie, a ma­gyar, horvát meg reformpárti egyetemi hallgató­kat és professzorokat pedig el kell űzni az egyetemről. A leváltott szerkesztőség viszont bejelentette, hogy kiadja a Független Indexet így aztán választhatnak az olvasók, hogy melyiket vásárol­ják. Azt, amelyik a hazaszeretetből divatossá vált tisztogatási elveket hirdeti, vagy azt amely to­vábbra is a demokratikus közvélemény lapja kíván maradni. (L­ a) Komensky-évforduló honi reflexióban Négyszáz évvel ezelőtt, 1592-ben (március 28-án) született a világtörténelem, az egyetelm­es emberi kultúra egyik kimagasló egyénisége, Comenius Amos János, ere­deti nevén Jan Amos Ko­mensky, kiváló cseh filozó­fus, pedagógus és író, refor­mátor, nyelvész, teológus és népművelő. Már ez a lexiko­­ni behatárolás is elegendő indíték arra, hogy mély tisz­telettel idézzük nevét és élet­művét az évforduló kapcsán. És mégsem emberi nagysá­gának és világszemlélete halhatatlanságának igézeté­ben jutott eszembe születé­sének évfordulója, vagyis: nem csupán reformátori ér­demei és ma is friss nézetei hatottak szólásra késztetően, hanem mindezzel egyetem­ben, de valamelyest kilógób­­ban, hányatott életű, egyéni és családi idrea,­z­on­laksá­­ga, emigrációs­ kényszere vi­lágjárása az, ami megraga­dott négy évszázad távirtá­ból, az emberi butaság, a lélek legeldugottabb zugaiban lappangó és onnan pusztító erővel fel-feltörő gyarlóság okozta tragédia egyetemessé­ge időben és térben. Gottfried Wilhelm Leibniz német filozófus, természettu­dós és matematikus írja Ko­­mensky haláladásában: eljő majd az az idő, amikor ne­mes emberek hada megbe­csüli remény álmait... De va­jon az elmúlt évszázadok mennyire hozták közelebb hozzánk, napjainkhoz gon­dolatait, tanait, azon álmát, hogy a tudomány mindenki számára hozzáférhetővé le­gyen, és hogy ennek hála az ember, mint a legtökélete­sebb teremtmény, a termé­szet urává váljon; vajon di­daktikai nézetei, amelyekkel megalapozta a tudományos pedagógiát, mennyire és ho­gyan épültek be közoktatá­sunkba, annak intézményesí­tett rendszerébe? Az oktatás­ban, az elméleti ismereteken túl, mennyire vált gyakorlattá az általa hirdetett természet­­szerűség, teljesség, fokoza­tosság, tudatosság és szi­lárdság? Úttörő munkája a szemléltető oktatás tekinte­tében mennyire vált gyakor­latunkban a látható világ ké­pévé? És mindennek kap­csán a közoktatás, az egész társadalmi léttér és légkör mennyire és hogyan vált olyan szellemformáló tényezővé, ná­lunk, amely azon magasságok­ba emeli az embert, ahonnan már felismerheti a Komensky­­jövőtársadalom álomkontúrja­­it azt az egyetemes harmóni­át, békét és megértést embe­rek és népek között, amelynek alapjait egy új, közös filozófia és politika, új, racionális hitval­lás és egy, a nemzeti nyelveket is tiszteletben tartó, közös nemzetközi nyelv képezi? Vagy Komensky évében - mert az UNESCO 1992-t Ko­mensky évévé nyilvánította -nem álmait reméljük és re­ményeit álmodjuk, hanem sorsüldözött életét ismétel­jük? A múlt emlékezne és emlékeztetne jövőnkre? Aho­vá jelenünk vezet? Mert Ko­mensky éve mifelénk az ül­döztetések esztendeje, a másként gondolkodók, a más hitűek és nyelvűek el­nyomásának és elűzetésének ideje, az erőszak, a gyűlölet, az erkölcstelenség kora, amikor meggyőződésük és lelkiismeretük miatt rengete­gen emigrációba kényszerül­nek, lehet, hogy a söre sze­szélye folytán, a hontalanság egyazon tövises utait járják be, és lehet, hogy egyesek éppen Amszterdamban vég­zik farkaséletüket, ott, ahon­nan Komenskynak halála előtt volt még ideje és ereje reményteljesen üzenni: ál­lam- és egyházfők, teológu­sok és tudósok, üljetek ösz­­sze, keressétek a véres labi­rintus kijáratát, a humaniz­mus és a demokrácia nagy­kapuját! Az UNESCO, létrejötte óta, magáévá tette Komensky vi­lágszemléletét, magáénak vall­ja gondolatait, és egyre nő azon nemes embereknek ha­da is, amely megbecsüli e világfi reményálmait, miköz­ben bizakodva várja az ID6 eljövetelét. Virág István 17

Next