Napló, 1994 (5. évfolyam, 192-243. szám)

1994-06-22 / 216. szám

Valamiért, nem valami ellen Megalakult a Vajdasági Magyar Szövetség­­ A zentai alakuló közgyűlés együttműködésre szólította fel a VMDK-t Nem tudni pontosan miért, a Vajdasági Magyar Szövetség alakuló közgyűlésének zentai szervezői úgy döntöttek, hogy a két lehetséges helyszín, a színház és a városháza nagyterme közül ez utóbbit választják. Talán a kétségtelenül hatásosabb környezet vagy a színházteremben a közelmúltban történt „zentai csata” kellemetlen ómene motiválta ezt a döntést, esetleg valami harmadik, min­denesetre június 18-án reggel 9 órára a nagyterem megtelt vendégekkel, a karzat pedig újságírókkal. A közgyűlés néhány perces késéssel és egy ártatlan hibával kezdődött: a magnó ke­zelője elfelejtette visszaállítani a szalagot, így a részvevők a Himnusz helyett a Szózat hangjaira álltak fel, és hallgatták azt végig. A vendégeket a házigazdák nevében Tóth Horti Gábor, Zenta polgármestere köszön­tötte, aki megnyitó beszédében rögtön arra figyelmeztetett, ez az esemény nem vala­mik) vagy valaki(k) ellen, hanem valamiért történik. Ezt a gondolatot egyébként (­­amelynek középpontjában természetesen a VMDK áll - később szinte valamennyi felszó­laló szükségesnek tartotta kihangsúlyozni. Az ezután megválasztott munkaelnökség el­nöke Kasza József lett, aki a napirendi pon­tok előterjesztése és elfogadása után azon­nal át is adta a szót dr. Hódi Sándornak. Következhetett az első napirendi pont. Dr. Hódi beszédében - amely tulajdon­képpen a Kezdeményező Bizottság beszá­molója volt - már sokkal konkrétabban megnevezte és kifejtette azokat a gondola­tokat, amelyekre Tóth Horti Gábor még csak utalt. A VMDK volt alelnöke szerint a Közép-Kelet-Európában lezajlott változások roppant nehéz feladatok elé állították a ki­sebbségi érdekvédelmet általában, így a vaj­dasági magyarok eddigi egyetlen érdekszer­vezetét is, amely nem is tudott megfelelni a kihívásoknak, és összeroppant a teher alatt. „Zentán vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy a VMDK nem képes megfelelni ezeknek a fel­adatoknak, kizárólagosságával alkalmatlan­ná vált a vajdasági magyarság képviselésé­re. Megoldatlan belső problémái szétzúzták, ugyanakkor csaknem teljesen szétverték in­tézményeinket" - sorolta fel vádjait dr. Hódi a VMDK ellen, amely egyben a VMSZ létre­hozásának megindoklása is volt Az új szer­vezet legfőbb céljaiként pedig a lehető leg­szélesebb körű integratív érdekvédelmet, egy „decentralizált szervezet felépítését szu­verén egyénekkel és szervezetekkel”, a gaz­dasági, társadalmi és kulturális fellendülést, és persze magát a politikai képviseletet je­lölte meg. „Szót kellene és talán szót is tu­dunk érteni egymással” - üzente végül a VMSZ bölcsőjéből dr. Hódi a VMDK felé. Nem MÉSZ, hanem VMSZ Nagyjából ugyanezek a hangsúlyozások jellemezték az ezután következő hozzászólá­sokat is. Sok minden elhangzott a VMDK számlájára, ugyanakkor szinte mindenki ki­emelte, „az együttműködés kapui részükről nyitva állnak”, és sok szép célkitűzés fogal­mazódott meg. Dr. Korhecz Tamás a ma­gyar autonómia megvalósításában elért fe­lemás eredményekről szólt, elismerve az ön­­kormányzatok és a VMDK eredményeit, ugyanakkor arra figyelmeztetve, hogy az au­tonómia-koncepciónak nem szabad dog­mává változnia. Dr. Várady Tibor elismerte, krízisben élünk ugyan, de talán épp ez adja meg az esélyt a ráébredésre és a továbblé­pésre. Dr. Szecsei Mihály a gazdasági és szociális gondokról szólva megemlítette an­nak a lehetőségét, hogy a hét magyar több­ségű önkormányzattal rendelkező község gazdasági téren is összefogjon, Kasza József összefogásra és az „egyetértési minimum" megállapítására és kidolgozására szólított fel, Berec József a kisipar fejlesztésének fon­tosságát hangsúlyozta. A következő három felszólaló: Dudás Károly, Teleki Júlia és Csubela Ferenc más-más megközelítésből ugyan, de egyaránt bíráló hangnemben érintette a VMDK eddigi tevékenységét, ez utóbbi pedig „már-már visszahúzó erő”-nek nevezte azt. Pál Károly is összefogásra szó­lított fel, dr. Varga Zoltán pedig egy rendkí­vül fontos dologra hívta fel a figyelmet, amely addig méltánytalanul kis teret kapott a felszólalásokban: az anyanyelvű oktatás megtartásának és fejlesztésének szükséges­ségére. Berta Ferenc „pozitív diszkriminá­ció”-t kért a szórványmagyarságnak, Egere­­si Sándor a többszólamúságot, a szabadel­vűséget és a demokratikus párbeszédet je­lölte meg a VMSZ fő működési elveiként, az utolsó felszólaló, Rácz Szabó László pedig visszakanyarodott az ülés kezdetéhez. „Mi nem valami ellen, hanem valamiért küz­dünk" - mondta. A második napirendi pont keretében dr. Korhecz Tamás ismertette a VMSZ alapsza­bálytervezetét, amellyel kapcsolatban há­rom lényeges módosítási javaslat hangzott el, hogy az új szervezet neve ne Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), hanem Magyar Érdekszövetség (MÉSZ) legyen, hogy az ne foglalja bele alapszabályába az autonómiá­ért való küzdelmet, és hogy a megalakítan­dó Tanács ne 25, hanem 50 tagú legyen. A közgyűlés mindhárom javaslatot szavazat­­többséggel elvetette, így a tervezetet szinte teljes egészében elfogadták. Vissza a tett színhelyére! Ezután a költözködéssel egybekötött vá­lasztások következtek. Délután fél három körül ugyanis kiderült a zentai szervezők fent Érdekelt védelem: alakul a VMSZ Ifjú Gábor felvételei

Next