Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1995. 3. szám
Karl Kraus-rovat - Szilasi László: Engedd szabadon (Válasz Gulyás Gábornak)
logikusan, azaz egyfajta történetként szemlélni. Károlyi Csaba fontos megjegyzését némileg pontosítva: többféle kritikusi elvárás szeretne létezni egymás mellett. Természetesen nem kell semmi mást akceptálni, mint amit mi képviselünk, de a különböző szemléletek létezésétől szerintem akkor is felelőtlenség eltekinteni, ha azokról csupán ironikusan vagyunk képesek beszélni. Megeshet ugyanis, hogy — befejezésül Téged idézve — „az irodalom visszavág”. Barátsággal: Gulyás Gábor Szilasi László ENGEDD SZABADON Válasz Gulyás Gábornak Kedves Gábor, tehát, ha jól értem a kialakult bonyolult helyzetet, szerinted rendkívül tanulságos kísérletem (Nappali ház, 95/2) an bloch megrója a Darvasi-kritikát, majd megmutatja, hogyan kell(ett volna) egy Darvasi-novellát elemezni, ezért aztán Te en bloc megrovod az én kritikámat, majd megmutatod, hogyan is kellett volna Gulyás meg a többi kritikus írását érteni, hát persze, hogy most én sem tehetek mást, mint anblok megrovom a Te kritikádat, majd megmutatom, hogy hogyan kell a Szilasiírást olvasni, s így megyen előre a világ: a nemzet mulatja velünk magát, a tudomány azonba épül. Csak vicceltem. Inkább rákérdeznék erre-arra, szépen sorjában. Tulajdonképpen miért gondolod azt, hogy szövegem egészében megrótta a Darvasi-kritikát? Van erre szöveg? Tulajdonképpen miért gondolod azt, hogy értelmezésem előíró szándékú? Van erre szöveg? Valamint, ha — ahogyan azt nyilván Magad is tapasztaltad — semmit sem lehet a maga teljességében felfogni, vagyis ha mindenki, minden igyekezet ellenére is, mindig egyszerűsít, redukál, ha tehát az oka szükség és nem szándék, akkor miért hányod ezt a szememre? Szerinted talán nem igyekeztem volna? Vagy nem eléggé? Mi az elég? Egyébként: biztos vagy benne, hogy az egyszerű a bonyolult ellentéte? Nem inkább az egyik, kezelhetővé tett megjelenési módja? Ami épp ezzel hozza létre a piciny differenciákat? Egyébiránt: honnan is ismered Te a szándékomat? Szövegem nem volt konzekvens? Hol? Módszerem pedig mihez képest is okoz lényeges értelmezésbeli félreértéseket? Netán tudsz valamiféle végső értésről? Nem félsz, hogy félreérted? Te ismersz erőszakmentes szövegkezelést? És: ismersz valakit, aki nem csúsztat, akinek a szava célba ér? Netalántán éppen Te lennél az? Miért nem szeretsz Te rekapitulálni? Talán mert azt nem is lehet? Mégiscsak rekapitulálsz? Újramondod a Kortárs-beli kritikádat? Menni fog ez? Nem inkább értelmezed azt? Ahogy a szövegem is? És aztán meglesz? Mert a kettő nem vág egybe? Szövegedet szó szerint idézve végül is mivel ferdíthettem el? Az érzésemmel? És — újra csak — mihez képest félre? Lenne valamiféle kötelező irány? Nálad? Benned? Nem kellene inkább hagyni a szöveget, szabadon engedni, hadd éljen? Kedvére? Ha eltekintesz Magadtól, ahonnan szerinted jön s hová tartozik: hát nem sokkal jobb? Állításokat tulajdonítottam Neked? Miért, talán nem tettél állításokat? Nem Te írtad? Az ellenkezőjét gondolod? Akkor miért nem azt írtad? Mert azt nem lehet? Csúsztatsz? Nem ér célba a szó? Nem fedi a gondolatot? Félrecsúszik? Ugye? El akartál határolódni? Bizonyítható ez? Te és a szöveg egyek vagytok? Folytatódsz benne? Mégiscsak? Aztán meg: szerinted van az iróniának valamiféle nyelvi jegye? A szándékban állana a jelentés? És azt honnan tudod, hogy számomra mi nem problematikus? Nem lehetséges, hogy el akartam határolódni? Magam is? Ironizálok? Félreértettél? Vagy csak másként? A másként értés mindig hiba vagy rosszindulat útján jön létre? Biztos Karl Kraus-rovat 105