Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1996. 1. szám

(A hagyományos próza tervezéséről) Felszíneik és képzettársításaik ősiségével a szob­rok Trvombly múltszerelmét hangsúlyozzák, s micsoda tisztasággal. Előhívják egyiptomi lényét, vagyis a művészt, aki olyan témákkal és motí­vumokkal foglalkozhat csak, melyek letűntek bár, mégis újra mondják és újra festik őket, értelmük nem vitás, mindenek számára megközelíthető. Ennek ellenére, méretük, szerkezetük és érzelmi felhangjaik révén e tárgyak végső érzékenységet is hordoznak, hasonlíthatatlanul bensőségest, és untalan kirajzolják a kulturális és a személyes ta­pasztalatok átfedéseit. Mint bármely más művé­vel, Trvombly e munkák révén is olyan alkotónak mutatkozik, aki szüntelenül lecsupaszítja szívét, elméjét és lelke mélyét, arra használva a múltak művészetét, hogy feltárja amaz ősi szenvedélye­ket s félelmeket, melyek nem eresztik - s minket is fogva tartanak. A maga módján ez végsőkig bensőséges és ízig-vérig modern. Tovombly mű­vészete mélységesen magánjellegű, már-már ki­mondhatatlan kérdéseket tesz fel, minden emberi tevékenység magva-kérdéseit: kit szeressek, ho-

Next