Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1996. 2. szám
Hol volt, hol nem volt, az óperinti nénikém egy szép napon túrógombócot csinált ebédre, de a túrógombóc nem akarta, hogy megegyék, ezért fogta magát, kimászott a fazékból, kiment a házból, és elindult világgá. Ahogy ment, mendegélt, találkozott az ollóval, aki elmesélte, hogy ő is éppen világgá megy, mire a túrógombóc mondta neki, hogy menjenek együtt, és akkor már ketten mentek, mendegéltek, aztán találkoztak a székkel, aki ugyancsak világgá ment, és akkor már hárman mentek tovább, sőt hamarosan a tükör is csatlakozott hozzájuk. így mentek, mendegéltek, négyen az úton, és egyszer csak egy városba értek, ahol éppen vásár volt, és gondolták, körülnéznek egy kicsit, és nagyon megörültek, amikor látták, hogy van egy körhinta is, arra mind a négyen fel akartak szállni, csak akkor szomorodtak el, amikor a túrógombóc odament, és megtudta, hogy száz forintba kerül egy menet fejenként. De akkor a túrógombóc kitalálta, hogy nyissanak egy fodrászüzletet, és úgy is tettek, a székre leültek az emberek, az olló levágta a hajukat, a tükör elébük állt, hogy lássák magukat, a túrógombóc pedig azt mondogatta: „alászolgája, legyen máskor is szerencsém.” Aztán amikor össze-