Napsugár, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-08-01 / 8. szám

FODOR SÁNDOR: AUGUSZTUSI ÖRÖKSÉG Azoknak, akik Románia dolgozó népét éhbé­rért dolgoztatták, arra is volt gondjuk, hogy magyarázatot keressenek és találjanak a töme­gek nyomorúságára. „A magyarok... meg a szá­szok.. . és a szerbek... a zsidók... ők az okai a nyo­morúságotoknak.“ A nehezen élő magyar mun­kásnak, az adóval megnyomorított székely föld­művesembernek pedig ezt duruzsolták a fülébe: „Látjátok, hogyan bánnak veletek a románok?" Ugyanezt mondták a németeknek, a zsidóknak, a szerbeknek is: hadd higgyék, hogy a munkanél­küliséget a román nemzet vagy a többi nemze­tiség okozza. Hadd higgyék, hogy a gyermekeik szájából ez vagy az a nép veszi ki a kenyeret. És közben a román földesurak és gyárosok a legnagyobb egyetértésben pezsgőztek a magyar földesurakkal, szász gyárosokkal. Ők nagyon is jól megértették egymást. A számításukba azonban hiba csúszott. A Ro­mán Kommunista Párt keresztüllátott a tervei­ken. Fogjunk össze mindannyian, testvérek — biztatta a román, magyar, szász, szerb, zsidó és más nemzetiségű dolgozó embereket. Fogjunk össze, mert nem lesz addig jó és szabad élet eb­ben az országban, amíg a király, az urak bizta­tására egymást marjátok: a nyomorúság oka a tőkés-földesúri elnyomás és kizsákmányolás, az ellen kell küzdenünk! És a Román Kommunista Párt szavára össze­fogtak munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, és a nép javáért küzdő értelmiségiek legjobbjai, nemzetiségre való különbség nélkül. Csupasz kézzel álltak szembe a fegyveres hatalommal, amíg végre fel nem jött a napjuk, a nap, ame­lyet sóvárogva várt Hazánk minden dolgozója. A nap, amelyikben a Román Kommunista Párt fegyverbe szólította az ország népét az elnyo­mást támogató idegen, fasiszta megszállók ellen. Ez a nap augusztus 23-a volt. A győzelem, a Kommunista Párt vezette tö­megek győzelme megteremtette a lehetőségét annak, hogy az ország dolgozói kezükbe vegyék saját sorsuk és az ország sorsának irányítását. És biztosította számunkra, romániai magyarok számára is, hogy román, német és más nemze­tiségű testvéreinkkel együtt, velük egyenrangú állampolgárokként szabadon éljünk és dolgoz­zunk — a szabad Hazában. Románia Szocialista Köztársaság Alkotmánya írásban is szentesíti ezt az egyenjogúságot. Ma, ebben az országban, amelyet a Román Kommunista Párt győzelemről győzelemre ve­zet a szocializmus útján , a nemzetiségek gyer­mekei, így a magyar gyermekek is, anyanyelvü­kön tanulhatnak, olvashatnak; a bukaresti, ma­rosvásárhelyi és kolozsvári rádióadók rendszeres műsort sugároznak anyanyelvükön. A Párt és az Állam vezetésében ott találjuk a magyar nem­zetiségű dolgozókat ugyanúgy, mint a gyárak­ban, munkatelepeken, termőföldeken és íróasz­talok mellett. Nem is olyan régen hatalmas ün­nepségekkel országszerte emlékeztek meg Ady Endréről, Körösi Csom­a Sándorról, a Petőfi Sán­dor­­hősi halálának a helyén, Fehéregyháza mel­lett román testvéreink is tisztelettel adóztak a nagy magyar költő emlékének, aki Hazánk föld­jében nyugszik, éppen úgy­, mint ahogy Emi­­nescu halálának a 80. évfordulóján mi is tisz­telettel és kegyelettel koszorúztuk meg a román költészet Hajnalcsillagának az emlékműveit, a sírját. Testvériségünket méginkább erősíti az a tény, hogy eredetiben is olvashatjuk Eminescu és a román irodalom többi nagy alkotójának a műveit. Arra is büszkék lehetünk, hogy a világ valamennyi nyelve közül éppen a mai anyanyel­vünkre tolmácsolták leggazdagabban halhatat­lan műveiket. Mindezt az augusztus 23-i fegyveres felkelés győzelme tette lehetővé számunkra. Az au­gusztusi győzelem szervezőjének és vezetőerejé­nek, a Román Kommunista Pártnak köszönhet­jük, hogy ma egyenlő jogú, szabad állampolgá­rokként anyanyelvünkön köszönthetjük huszon­öt éve felszabadult Hazánkat, a szocialista Ro­mániát és annak vezető erejét, a Román Kom­munista Pártot. ŞTEFAN AUGUSTIN DOINAŞ: MIND TESTET ÖLTÜNK BENNE Van úgy: a haza harmatból lett lénye tűzoszlopként lobog a magasságba, olyan ez mintha hőseinknek neve egyetlen tetté gyűjtené magába a hajnalt, naplementét meg a munkát, hogy ezer arcon így lobogjon át az egyetlen nagy csillagos tekintet: a mindezekből megtestesült párt. S e tekintetben benne, minden benne, a tágas tér, a sok-sok lágy mező, a tágas tenger melyen sok viharból egy törhetetlen árból tör elő, s a búzatáblák, őseink porából, s a szélben zúgó öreg fenyvesek s a hűs források is az erdők alján amint csobogva csendben zengenek. Mind testet öltünk benne végtelenszer, benne van minden, mint egy nagy kerék, mely végtelen nagy úton, tájon gördül, nyikorgás nélkül gördül mind elébb. Ez a tekintet a mi büszkeségünk, a szárnyalás a kék egek elé, amint törvény szerint a sok folyóvíz megy, hömpölyög a nagy tenger felé. 10

Next