Napsugár, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8. szám
FODOR SÁNDOR: AUGUSZTUSI ÖRÖKSÉG Azoknak, akik Románia dolgozó népét éhbérért dolgoztatták, arra is volt gondjuk, hogy magyarázatot keressenek és találjanak a tömegek nyomorúságára. „A magyarok... meg a szászok.. . és a szerbek... a zsidók... ők az okai a nyomorúságotoknak.“ A nehezen élő magyar munkásnak, az adóval megnyomorított székely földművesembernek pedig ezt duruzsolták a fülébe: „Látjátok, hogyan bánnak veletek a románok?" Ugyanezt mondták a németeknek, a zsidóknak, a szerbeknek is: hadd higgyék, hogy a munkanélküliséget a román nemzet vagy a többi nemzetiség okozza. Hadd higgyék, hogy a gyermekeik szájából ez vagy az a nép veszi ki a kenyeret. És közben a román földesurak és gyárosok a legnagyobb egyetértésben pezsgőztek a magyar földesurakkal, szász gyárosokkal. Ők nagyon is jól megértették egymást. A számításukba azonban hiba csúszott. A Román Kommunista Párt keresztüllátott a terveiken. Fogjunk össze mindannyian, testvérek — biztatta a román, magyar, szász, szerb, zsidó és más nemzetiségű dolgozó embereket. Fogjunk össze, mert nem lesz addig jó és szabad élet ebben az országban, amíg a király, az urak biztatására egymást marjátok: a nyomorúság oka a tőkés-földesúri elnyomás és kizsákmányolás, az ellen kell küzdenünk! És a Román Kommunista Párt szavára összefogtak munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, és a nép javáért küzdő értelmiségiek legjobbjai, nemzetiségre való különbség nélkül. Csupasz kézzel álltak szembe a fegyveres hatalommal, amíg végre fel nem jött a napjuk, a nap, amelyet sóvárogva várt Hazánk minden dolgozója. A nap, amelyikben a Román Kommunista Párt fegyverbe szólította az ország népét az elnyomást támogató idegen, fasiszta megszállók ellen. Ez a nap augusztus 23-a volt. A győzelem, a Kommunista Párt vezette tömegek győzelme megteremtette a lehetőségét annak, hogy az ország dolgozói kezükbe vegyék saját sorsuk és az ország sorsának irányítását. És biztosította számunkra, romániai magyarok számára is, hogy román, német és más nemzetiségű testvéreinkkel együtt, velük egyenrangú állampolgárokként szabadon éljünk és dolgozzunk — a szabad Hazában. Románia Szocialista Köztársaság Alkotmánya írásban is szentesíti ezt az egyenjogúságot. Ma, ebben az országban, amelyet a Román Kommunista Párt győzelemről győzelemre vezet a szocializmus útján , a nemzetiségek gyermekei, így a magyar gyermekek is, anyanyelvükön tanulhatnak, olvashatnak; a bukaresti, marosvásárhelyi és kolozsvári rádióadók rendszeres műsort sugároznak anyanyelvükön. A Párt és az Állam vezetésében ott találjuk a magyar nemzetiségű dolgozókat ugyanúgy, mint a gyárakban, munkatelepeken, termőföldeken és íróasztalok mellett. Nem is olyan régen hatalmas ünnepségekkel országszerte emlékeztek meg Ady Endréről, Körösi Csoma Sándorról, a Petőfi Sándorhősi halálának a helyén, Fehéregyháza mellett román testvéreink is tisztelettel adóztak a nagy magyar költő emlékének, aki Hazánk földjében nyugszik, éppen úgy, mint ahogy Eminescu halálának a 80. évfordulóján mi is tisztelettel és kegyelettel koszorúztuk meg a román költészet Hajnalcsillagának az emlékműveit, a sírját. Testvériségünket méginkább erősíti az a tény, hogy eredetiben is olvashatjuk Eminescu és a román irodalom többi nagy alkotójának a műveit. Arra is büszkék lehetünk, hogy a világ valamennyi nyelve közül éppen a mai anyanyelvünkre tolmácsolták leggazdagabban halhatatlan műveiket. Mindezt az augusztus 23-i fegyveres felkelés győzelme tette lehetővé számunkra. Az augusztusi győzelem szervezőjének és vezetőerejének, a Román Kommunista Pártnak köszönhetjük, hogy ma egyenlő jogú, szabad állampolgárokként anyanyelvünkön köszönthetjük huszonöt éve felszabadult Hazánkat, a szocialista Romániát és annak vezető erejét, a Román Kommunista Pártot. ŞTEFAN AUGUSTIN DOINAŞ: MIND TESTET ÖLTÜNK BENNE Van úgy: a haza harmatból lett lénye tűzoszlopként lobog a magasságba, olyan ez mintha hőseinknek neve egyetlen tetté gyűjtené magába a hajnalt, naplementét meg a munkát, hogy ezer arcon így lobogjon át az egyetlen nagy csillagos tekintet: a mindezekből megtestesült párt. S e tekintetben benne, minden benne, a tágas tér, a sok-sok lágy mező, a tágas tenger melyen sok viharból egy törhetetlen árból tör elő, s a búzatáblák, őseink porából, s a szélben zúgó öreg fenyvesek s a hűs források is az erdők alján amint csobogva csendben zengenek. Mind testet öltünk benne végtelenszer, benne van minden, mint egy nagy kerék, mely végtelen nagy úton, tájon gördül, nyikorgás nélkül gördül mind elébb. Ez a tekintet a mi büszkeségünk, a szárnyalás a kék egek elé, amint törvény szerint a sok folyóvíz megy, hömpölyög a nagy tenger felé. 10