Napsugár, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
A *|A /TükA a A PIONÍRMUNKA lindicT plorG IDŐSZERŰ J ■ IIIIUIU V/ví • KÉRDÉSEI ÚJ SZAKASZBAN A MINDIG ELŐRE AKCIÓ Mindig Előre! országos akció iskolai szakasza a Pionírnapon lezárul, és kezdetét veszi a községi, városi szakasz. Már most figyelmeztetünk, írjátok le pontosan mindazt,amit elvégeztetek, és azt is, amivel esetleg önmagatok és az egység előtt adósok maradtatok. Ezt a jegyzetet gondosan őrizzétek meg, hiszen az ősszel sorra kerülő választási osztagösszejövetelen a beszámolóban erről majd részletesen szólnotok kell. A következő, tehát a községi és városi szakaszban a helyi pionírtanács továbbra is számít osztagotok munkájára. Bizonyára idejében ismertetik veletek a tervezett akciók programját. Ha ez nem történne meg, járjatok utána ti magatok, hogy idejében megismerjétek tennivalóitokat. Az első szakaszban megkezdett munkát tovább vihetitek a vakáció heteiben is. Elsősorban azokra a foglalkozásokra gondolunk, amelyekhez éppen a vakáció biztosíthatja a legjobb feltételeket. A honismereti foglalkozások közül a legérdekesebb erre a vakációban nyílik több lehetőség, hiszen inkább ekkor lehet meglátogatni a közeli vagy távolabbi történelmi emlékhelyeket, múzeumokat, emlékházakat, ipari központokat, műemlékeket. A hazafias munkáról lejjebb külön is írunk. Ez a két példa is bizonyítja: a Mindig Előre akció rátok eső része akkor is folytatható, ha az első szakasz hivatalosan már lezárult. A vakációban is pionír vagy! A pionírok és a természet kapcsolatáról szóló sorozatunkban elmondtuk, hogy a háztartási és egyéb hulladékok összegyűjtése révén természetvédő munkát is végzünk. Már ott is utaltunk arra a közismert tényre, hogy ezeknek az anyagoknak az összegyűjtésével ugyanakkor sokszáz milliós értékeket menthetünk meg a népgazdaság számára, tehát mindnyájunk közvetlen hasznára. Ez a kettős haszon magyarázza, miért annyira fontos a hazafias munkátok keretében végzett «gyűjtögető» tevékenység. Ennek a tanévnek a keretében több ízben is közöltünk szemléltető példákat: mit is jelent egy tonna papír, fém, és műanyag, vagy 1 000 üres üveg összegyűjtése. Arról is hírt adtunk, hogy az iskolák többségében a Pionírnapig az idei vállalások 70—75 százalékát teljesítik. Látszólag tehát minden a legnagyobb rendben lenne. De csak látszólag. A valóságban, sajnos, bőven akad kifogásolni való is. Például az, hogy ennek a munkának a szükséges voltát sok helyütt még mindig kizárólag a terv vagy a vállalás teljesítésének kötelező voltával indokolják. Ebből származik egy másik téves nézet, mégpedig az, hogy ott is csak a tervezett mennyiség a cél, ahol a lehetőségek ennél jóval nagyobbak. Ebben a tanévben több írásunkban is szóltunk arról, hogy egyetlen pionírfeladatot sem azért kell teljesítenetek, mert kötelező, hanem azért, mert munkátok révén saját érdekeiteket szolgáljátok. Egy alkalommal, a gyermekekhez és az ifjúsághoz szólva, Nicolae Ceauşescu elvtárs ezt mondta: semmi sem potyog ingyen az égből, mindent csak munkával érhetünk el. A rajzon egy gyermeket láthattok. Betegágyban fekszik. A másik rajzon egy gyógynövény. A rajzoló a gyógynövények hasznát akarta ábrázolni. De ti magatok is tudjátok, hogy a gyógynövények sem potyognak ingyen az égből. Akkor miért éreznétek rátok erőszakolt kötelességnek, hogy gyógynövényt gyűjtsetek? És miért csak annyit, amennyi a «terv»? Lehet-e tervezni a betegséget, hogy ehhez mérjük a «gyógynövény tervet»? A vakációban csak a tanítás szünetel, ti magatok a nyári hónapokban is pionírok maradtok. A vakációban is érvényes az elvárás, hogy bárhol lennétek, pionírhoz méltón kell gondolkodnotok és cselekednetek. Az itt elmondott kérdésben ez azt jelenti, hogy nyáron is lehajoltok, ha eldobott vasdarabot találtok, nyáron is gyűjtitek az újrahasznosítható anyagokat. Otthon és mindenütt, ahol erre alkalom nyílik. Nem azért, mert ez kötelező, hanem mert így szép, így pionírhoz méltó! FODOR SÁNDOR Most nem mondom meg, miért «találd ki» ez a történet. Akit érdekel, olvassa el az írás végén a felhívást. Egy kirándulásról van szó, amely igazán remekül sikerült. Volt benne jókedv és öröm, de egy kis ijedtség és insigálás is. Nem lett baj a szalonnasütésből se, és Miskáék is előkerültek. Csak azt nem tudom, honnan került az a bogár a Peti hasára, meg a Jóska térdére , ahová befúrta magát. Mi, negyedikesek elhatároztuk, hogy mindjárt az évzáró után, az első szünidei napon kirándulunk egyet. Csak úgy magunkban, még a tanító néninek se szólunk. Mert akkor jön és fegyelmet akar tartani. Mi pedig egész évben fegyelmezettek voltunk, ami elég. Megállapodtunk, hogy a Hójába kirándulunk, bár Miska azt mondta, hogy inkább a Bükkbe, mert ott nagyobb a rengeteg, és láthatunk őzet meg vaddisznót. Kijelentette, hogy márpedig a Bükkbe megyen, és akiben van bátorság és vadászvér, az vele tart, de azt hittük,viccel. Hát nem viccelt. A padtársával, Zolival úgy elmentek a Bükkbe, hogy édes-