Napút, 2003 (5. évfolyam, 1-10. szám)

2003-05-01 / 4. szám - Erotéka

HETEDHÉT /wptiT Roberto nagy! Elmentem az egyetemre. 13:00-ig visszajövök. Ha kimegy, a pótkulcs a konyhaasztal fiókjában van. Szeretlek akkor is, amikor horkolsz. 3:14 P.S.: Ma megjönnek Amaia és María, a szobatársaim. Légyjó! Frizsider-kád-ágy volt az útvonalam ezen a reggelen. Megismertem Amaiát, a gyönyörű baszk nőt, akinek - a kádban megpillantva egy pancsoló idegent - tátva maradt a szája, de szerencsére nem sikoltott. Később megkérdezte, an­gol vagyok vagy amerikai. Nem lehet gyakori, hogy idegeneket talál a fürdőszo­bában... - nem tudom. Minden reggel, amikor fölkelek, azon gondolkodom, milyen nyelven szólaljak meg. Végül mindig horvát nyelven teszem. Laza napok következtek. Pilár megmutatta a várost, hosszú part menti sé­tákat tettünk, közben beszélt a narancsültetvényekről, az izzó földről, a forró napokról s az alig valamivel enyhébb éjszakákról. - Ott élnek csak igazán! - sóhajtott. - De nincs munka. Észak-Dél, Nyugat- Kelet, ismered már ezt a sztorit. Menjünk el Sevillába, hogy lásd gyermekko­rom utcáját, utána meg mehetünk a partra, akárhova... Jössz? Hallgattam. Éberen álmodoztunk Andalúziáról. Néha éjszakánként fölkel­tem, Pilár izzadságtól nedves, forró teste hozzám simult, a falon ott lógtak Pilár meséjének oly élő képei. Szerettem a történeteit. Az izzadságát is. Andalúzia... Föld, melynek a vandálok csak nevét és hevességét hagyták az utókorra, a maurok ellenben gyönyörű kőcsipkéket és mély női szemeket, a ci­gányok pedig gitárokat és a szabadság érzését. A végén Pilár s én nem mentünk sehová. Helyette Javival egy reggelen újabb csavargásba kezdtem, és többé nem tértem vissza. Néhány évvel később, amikor a véletlen a távoli Észak egyik városába vetett, megkérdezték tőlem, jár­tam-e már Andalúziában? - Nem, nem voltam, de emlékszem arra a földre. Orcsik Roland fordítása Robert Mlinarec 1966-ban született Zágrábban. Szülővárosa egyetemének bölcsészettudományi karán diplomáit filozófia, etnológia és informatika szakon. A horvát Irodalmi Társaság és a horvát Művészek körének tagja. Több hazai és külföldi lap munkatársa. Műveit angol, magyar, német és szlovák nyelvre fordították. Zágrábban él. Verset és prózát ír. Művei: Georginine suze (1997), Film od per Sekunda (1998), Quattro stagioni (több szerzővel közösen, 1998), Tkaci snova (1999), 5ve o yjetrenjacama (2002). Magyarul a kö­ vetkező folyóiratokban jelentek meg művei: Fosszília, Symposion, Vár Ucca Műhely. A fordítás a Tkaci snova (Álomszövögetők) című kötetből való. Z70

Next