Napút, 2006 (8. évfolyam, 1-8. szám)
2006-04-01 / 3. szám - Budavár
BUDAVÁR MAGJÁT Bécs kapuszáig (Bécsi kapuig) terjedő északi várfalat védelemre erősen kiépítették, mert ez volt a Vár legveszélyeztetettebb része. (Itt dőlt el az 1686-os Lotharingiai Károly és Michela d'Aste vezetésével vívott várostrom is a felmentő keresztény seregek győzelmével.) Később a teret, ahol a legnagyobb rombolás dúlt és a legvéresebb kézitusa tombolt, 1696-ban Kaiserliche Prechének (Császár résnek) nevezték el. A XVII. században a templomtól északra, a várfalig elterülő teret ferencrendi szerzetesek foglalták el és hosszú időn keresztül kertként („Franciscaner Garten") használták. Ugyancsak ferencesek vették gondozásukba a Mária Magdolna-templomot, ezért a tér neve Franciskaner Platz (Ferencesek tere) lett. Buda töröktől való visszafoglalása után, 1686-1696 között a nyugati részen fölépítették a Grenadier Casernét (Gránátos kaszárnyát), ekkor a teret előbb Joseph Platznak (József térnek), Garnisons Platznak (Helyőrségi térnek) nevezték. Az osztrák kaszárnyákat mintegy százéves használat után lebontották; az 1792-es évi koronázási helyszínrajzon a tér már szabad. A tér északi részére a XIX. század elején újra kaszárnyát építettek, amelyet az uralkodóról Ferdinands-Kasernének (Ferdinánd kaszárnyának) neveztek el, majd a tér 1835-ben az új királyról kapta a Ferdinands Platz (Ferdinánd tér) elnevezést. 1870-ben a kaszárnya mellé egy újabbat - a Nándor kaszárnyát - építettek, amelynek elkészülte a tér nevét újra megváltoztatta, Nándor térre. A Nándor kaszárnya azonos a mai Hadtörténeti Intézet és Múzeum épületével. 1850 után a tér közepén egészen 1923-ig a vasból öntött Habe-kút állott, amelyet 1969-ben a Mária Magdolna-templom megmaradt tornyától nyugatra lévő kis plazettára került. 1922-ben a Nándor kaszárnya előtt felállították a Damkó József által készített, Hunyadi János oldalán küzdő Kapisztrán Szent János bronzszobrát; ettől kezdve a tér neve egészen napjainkig Kapisztrán tér lett. A városháza. Az I. kerületi eredeti városháza a mai Szentháromság utca 2. szám alatt volt. A háromtornyos épületet 1692-ben Venerio Ceresola építette és 1698-1707 között Helbing János kibővítette. A második világháború után a súlyosan megrongálódott épületet renoválták, de mivel a régi polgári élet szimbólumát látták benne, nem adták át kerületi tanácsházának; először a Magyar Tudományos Akadémia kezelésébe került, majd 1992-től a Budapest Kollégiumnak adott otthont. Tanácsházának (önkormányzatnak) a Missziós apácáktól elvett Krisztina körúti kolostorépületet jelölték ki. 1991-ben megállapodás jött létre az állam és az egyház között, amelynek értelmében a Krisztina körút 61/a számú épületet vissza kell adni a missziós nővéreknek idősek szeretetotthona céljára. Az így városháza nélkül maradt I. kerületi önkormányzat 1993-1994- ben megvásárolta a Kapisztrán téri Állami Nyomda épületét egy majdani városháza számára. A Kapisztrán tér és az Országház utca sarkán álló, akkor még üres, erődítési területen lévő telket Kimnach Lajos építőmester és neje, Bulland Zsuzsanna két részletben, 1827-ben és 1834-ben vette meg a várostól. Az épület 1835-ben készült el Kimnach Lajos saját házának. Kimnach Lajos halála után örökösei 1855-ben az épületet eladták a kincstárnak. Az épületet Amon József tervei alapján 1876-ban kibővítették és átalakították az Állami Nyomda számára.