Napút, 2008 (10. évfolyam, 2-10. szám)
2008-12-01 / 10. szám - Nyolcvanegy jeles hetvenes
volna minden, de behívtak katonának. Itt el kell mondjak valamit, mert minden színháznál néhány komoly színész kötődik az életemhez, akiktől lestem, akiktől tanultam. Ott mindenekelőtt egy Szabó Samu nevű Kossuth-díjas színésztől, univerzális komikus volt, valami egész magasrendű, apámmal kezdte a pályát egyébként. Sokat segített az első kis szerepemben, amiben játszott Szabó Ottó, Spányik Éva és Avar Pista. Vele volt a nagyjelenetem, megtanított, miket csináljak, felhívott a lakására, és elmagyarázta, hogy itt erre fordult, ott arra, essen le a puska, én meg kérdeztem, hogy de miért? Ha kérdezed, akkor nem folytatom, mondta, ilyen ember volt. Szóval boldog lettem volna, de behívtak katonának, fel akartak mentetni a Katona és a Lendvai, felvittek a minisztériumba, de hát szerencsétlenségemre a kulturális ügyekkel foglalkozó államtitkár katonatiszt volt előtte. Behívtak katonának, raktárosi minőségben voltam egypár hónapig kiszolgáló századnál, de szerencsémre áthívtak a néphadsereg művészegyüttesébe, kitűnő társulat volt nagyszerű színészekkel, és ott volt Kamarás Gyula, aki a rendező, Ungváry Tamás a dramaturg volt. Arnold Wesker A királynő katonáit mutatták be, és rám osztották a Mosolygó szerepét. Ott nagyon-nagyon felfigyeltek már rám, majd Karinthy és az Örkény írtak darabot kiskatonákról, ahol egy cigány fiút játszottam, az Orsós nevű fiút, akire ráfogták, hogy lop, de persze kiderül, hogy nem ő lop, nagyon érdekes darab, most is be lehetne mutatni. Ezzel a darabbal és egy másikkal mentünk vendégjátszani a kecskeméti színházhoz. Kecskeméten meglátott a Radó. A Radó, a Radó, a Radó, ezt nyolcszor le kell írni. A Lendvai és a Radó az a két igazgató, akikhez én mindenek JANUÁR /wpcter előtt kötődöm. Nagyszerű ember volt ősi színházi családdal. Leszerződtetett Kecskemétre, én lettem a városnak a táncos komikusa. El sem kell mondani, mit jelent ez egy vidéki városban, sorra játszottam abszolút főszerepeket a Bóni gróftól a Mágnás Miskáig a Három gráciáig Fagyejev Tizenkilencében Moór Mariann volt a partnerem és Latinovics Zoli próbált a színházban. Igazi színházi élet volt. Ruttkai Éva jött le látogatni, akibe egy perc alatt gyermek módon beleszerettem. Zoli odajött a harmadik nap: „nem veszi észre, hogy ez a gyerek szerelmes magába?" Azt mondta: „De igen, és olyan jólesik." Lendvai volt a szegedi színház főrendezője, sőt igazgatója, lejött megnézni az egyik kecskeméti előadást, amelyben úszkáltam a sikerben. Azt mondta, mit akarsz te itt, 10-15 tagú a zenekar, Szegeden 36 tagú a zenekar és Vaszi Viktor vezényel, nagyszerű színészekkel. A Radót nem akartam otthagyni, de egy hétfői napon átcsalt. Az életnagyságú képei ott voltak az ott vendégeskedő Gobbi Hildának, Dayka Margitnak, Básti Lajosnak, és azt mondta: „Hová akarod, hogy tegyem a képed, melyikük közé?" Ezzel megvett, rögtön aláírtam a szerződést. Volt benne nagy örömem, Király Levente volt egy darabban a partnerem. Kovács Jancsi, Mentes Jóska, kiváló színészek, jó előadások. Sok minden kötődik hozzá, ott született a fiam. Lendvait közben leváltották, jött egy másik igazgató, akivel már nem tudtam úgy dolgozni. Visszaszerződtem Kecskemétre, amikor a próbatáblán megjelent egy felirat, hogy Budapesten a nem budapesti színházak közt egy kabaréfesztivált rendez Marton Frigyes. Ő ennek az egész műfajnak a legnagyobb menedzsere volt, övé volt a rádiókabaré, és a Mikroszkóp