Napút, 2010 (12. évfolyam, 1-10. szám)

2010-06-01 / 5. szám - Hajókatalógus

III. RAELIZftVS AiÁpIÁT kona van, és azok a fiatalok, akik „elégedetlenkednek" vagy csak „huligánkod­nak". Ám egészen különös a Mág-krimik értékrendje! Pap nincs az „elkövetők" között, sőt Mág a vallásosakkal is csínján bánik. A kárhozat és pokol egyfajta immanens valóság a hivatalosan ateista Magos őrnagy szemében is. „Jobban tenné, ha a poklot hívná segítségül!"­­ Magos őrnagy gyakran így utasítja a Jó­istenre esküdöző vádlottakat. A transzcendencia babonás tisztelete, a szexuális prüdéria, a városi életfor­máktól való viszolygás, a mindig érzelmesnek tételezett szülő-gyermek kapcso­lat, a kulákgyűlölet, a predesztinációba vetett naiv hit („tudja azt, maga, hogy a bőréből senki nem bújhat ki?") falusi gyerekkort, református szegényparaszti hátteret valószínűsít. Mindenesetre szegényparaszti sorból felemelkedett káde­rek tízezrei azonosulhattak Magos-Mág őrnagy szentenciáival, habitusával - és ha azzal igen, akkor történelemszemléletével is. A Mág-krimik népszerűsége csak ilyen szociokulturális okokkal magyarázható, hiszen fénykoruk egybeesett a szintén nyomozócsoportot bemutató krimiíró, Ed McBain megjelenésével. Összehasonlíthatatlanul árnyaltabbak, izgalmasabbak és még „realistáb­bak" is az amerikai író elbeszélései! McBain a 87. körzet szinte valamennyi detektívjét egyéníti. Magos őrnagy csoportjában viszont nincs helye ilyen egyé­­nieskedésnek. Bordás megbízható, Németh szereti a káposztás cvekedlit, Sző­ke a nőket - ezt se konkrétan, csak tudjuk, hogy szereti ,jó bőrnek" titulálni a női tanúkat. Ezek mögött a papírfigurák mögött feltűnik két igazi nő is. Marika, a titkárnő „szalad és hozza a kávét", közben „csügg a nyomozás eredményein". Ha más női feladat adódik, akkor felbukkan „Teri nyomozónő" is. Magos őrnagy helyben hagy, dicsér és jutalmaz - ám mindig csak módjá­val: a legnagyobb elismerés, ha „fiúknak" nevezi a detektívjeit. Kényesebb in­formációinak egy része nem is a saját nyomozócsoportjától származik. Magos őrnagy néha „átugrik" Kenyeres elvtárshoz, az elhárítás tisztjéhez. „Nem iszunk meg valamit?", kérdezi Kenyeres Magostól, és ceremoniálisan fel-felhajtanak egy pohárkával. A Magos vezette nyomozócsoport mögött egy hajdani nagygaz­da életmintamodellje rejlik: az őrnagy jó gazdája, kicsit szófukar atyai barátja béreseinek, fiainak, menyeinek, azaz a csoportjába tartozó detektíveknek, de felengedni, poharazni, egyenrangúként parolázni csak egy másik nagygazda, a hírszerző főtiszt társaságában mer. A Mag-elbeszélések (vagy inkább esetleírások) egy nyomozócsoportot mu­tatnak be, de mivel mindig a „gazda" áll a középpontban, inkább tekinthetők si­lány Maigret-adaptációknak, mint a McBain-krimik magyar változatának. Noha Maigret többnyire intuitív módszerekkel nyomoz, míg Magos „tudományosan", azért valami halvány kísérlet Magnál is látszik, hogy „Mme Magost" viszonyítási ponttá avassa. De ez nem sikerülhet. Mme Maigret a maga módján mindig je­len van, emellett a patriarchális meghittség ellenpontja is a Maigret által feltárt al- vagy másvilágoknak. Egy ilyen női Watson megteremtése viszont megha­ladná Mág írói képességeit. Az amatőr krimikirály, Mág csak a detektív alakjában tud sajátosan magyar típust teremteni. Látszólag „sültrealista" regényeket ír, de nála Buda pontosan olyan, mint Pest, a Rózsadomb, mint Csepel, Sopron, mint Debrecen. A szűz lá­nyokat gyilkolászó arisztokrata ugyanúgy beszél, mint az Egyesült Izzó műveze­tője. A származásra vonatkozó adatok (kulák, dzsentri, sváb) anélkül „lógnak" a 77

Next