Napút, 2016 (18. évfolyam, 1-10. szám)

2016-06-01 / 5. szám - Botlatókövek, emlékezők

­Wpar­ nyolult kereszttulajdonlá­sok alakultak ki. A kiterjedt gazdasági és társadalmi kapcsola­tokkal rendelkező Asch­ner tisztában volt a világ­­politikai helyzettel. Tudta, hogy bármelyik pillanat­ban kitörhet a háború. Kivándorolhatott vol­na, mégis maradt. 1939 szeptemberére érvényes hajójegye volt a Queen Mary nevű óceánjáróra, amellyel a new York-i világkiállításra kívánt eljutni. Az utazás híre az akkor már new Yorkban élő Sternberg Lászlóhoz is eljutott, aki 1939. január 8-án keltezett magánlevelében így írt: „Mélyen tisztelt Elnök Úr! [...] Őszinte örömmel tölt el az a hír, hogy [...] a világkiállítás alkalmából abban a szerencsében lesz részem, hogy Elnök Urat és becses családját itt new Yorkban köszöntsem, s éppen ezért már most arra kérem Elnök Urat, hogy majd az érkezésük időpontjáról engem értesíttetni szíveskedjék. Maradok alázatos tisztelője az Elnök úrnak: Sternberg Laci" Sternberg László a korszak ismert labdarúgója volt. Amatőrként kezdte pályáját, majd húszéves korában, 1925-ben Olaszországba szerződött profi játékosnak. Először az US novese, majd az Andrea Doria csapatában szerepelt egy-egy idényen át. Közben Magyarországon is elindult a profi bajnokság, és 1927- ben hazatért. Egy idényt az Újpestnél töltött, és harmadik lett a csapattal. 1928- ban az Egyesült Államokba szerződött, a New York Hakoahhoz, ahol egy csapatban játszott Eisenhoffer Józseffel, Fischer Lajossal és Grósz Dezsővel. 1929- ben a Hakoah megnyerte az US Open kupát a St. Louis Madison Kennels ellen. A következő három idényben a Brooklyn Hakoah együttesében szere­pelt. 1932-ben megszűnt az amerikai liga, és Sternberg hazatért az Újpesthez, amellyel két bajnoki címet és két ezüstérmet szerzett. 1936-ban Franciaország­ba igazolt, a Red Star Paris csapatához. Itt még egy idényt játszott, és vissza­vonult az aktív labdarúgástól. 1928 és 1936 között 19 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az 1934-es olaszországi világbajnokságon részt vevő csapatnak. Az 1937-38-as szezonban az Újpest vezetőedzőjeként dolgozott, majd visz­­szatért az Egyesült Államokba. 1982-ben, 77 éves korában hunyt el. Aschner Lipót az UTE elnökeként jól ismerte egykori játékosát és csapatá­nak edzőjét, akinek kedves és udvarias soraira 1939. január 24-én válaszolt, és egy mondat erejéig megemlítette: „Ha a világkiállításra Amerikába utazunk, természetesen alkalmat fogunk keresni arra, hogy Önökkel összejöhessünk." A vezérigazgató végül lemondta az utat, mert aggódott, hogy nem tud majd visszatérni. A történések őt igazolták: 1939. szeptember 1-jén - a második vi­lágháború kitörésének napján - a Queen Mary elindult New York felé. Amikor kikötött, a kapitány azt az utasítást kapta, hogy várja be a másik két tenger- Az Egyesült Izzó újpesti gyártelepe

Next