Napút, 2019 (21. évfolyam, 1-6. szám)

Napút-füzetek 134. - Földesdy Gabriella: Író és színház. Ambrus Zoltán (1861-1932) pályaképe

Ambrus Zoltán irodalmi munkássága (regények, novellák, tárcák, tanulmányok) Több száz novella, egy vaskos és néhány kisregény, évtizedeken át írt színikri­tikák és rövidebb-hosszabb tanulmányok sorakoznak neve mellett, ezekből két regényeim vált maradandóvá azok körében, akik egyáltalán olvasnak, illetve számon tartják klasszikus irodalmunkat. Mindkét regény a századforduló ked­velt témáját feszegeti, a művész sorsát az őt körülvevő ellenséges környezet­ben. Elődei e témában Zola, a magyarok közül Justh Zsigmond és Bródy Sán­dor. A Midas király című regény egyben Ambrus első regénye, főhőse Bíró Jenő festőművész, aki megjárja a poklokat és a vágyott mennyországot is, mégsem boldog, önkezével vet véget sikeres életének. Az önmagát kereső művész min­dig érdeklődésre talált az irodalmi közéletben és a közönség körében egyaránt. Ambrus műve pesszimista végkicsengésű: főhősének nem engedi meg a lelki­ismerete, hogy boldogságát élvezze. A regény mind formailag, mind mondani­valóját tekintve rendhagyó. Keverednek benne a kor stílusirányai, felbukkan Jó­kai romantikája, Zola és Bródy naturalizmusa, de ott van a századvégen induló, majd uralkodóvá váló lélekrajz, az impresszionista pillanatkép is. Mindez két, egymástól jól elkülönülő részben elosztva, váltakozva. Az első rész a magában állandóan kétkedő, soha meg nem alkuvó festőművész és a szegénységében is büszke, művészi érzékenységgel bíró Bella gyönyörű, már-már éteri szerelme a maga idealizmusával, a világból való elvágyódásával. Megszületik a várva várt gyermek, de az asszony hamarosan meghal tüdőbajban, így ér véget az első rész lineárisan elbeszélt története. A második rész Galánthay Masa bárónőnek gyermekkori nevelőnőjéhez írt leveleivel kezdődik, melyekben beszámol a fes­tővel való kapcsolatáról. Bár számos udvarlója van, végül beleszeret Bíróba, és férjül veszi. Masa leveleit megszakítja a festő időnkénti beszámolója, naplója és kétszer a Sátánnal való „képzelt" alkudozása. Bíró nem tudja kiheverni el­veszített felesége hiányát, képtelen más nőt szeretni, bár egy ideig elfogadja Masa szerelmét, és a mérhetetlen gazdagságot is, ami ráhull - mint a frígiai Midas királyra -, de amikor lelepleződik Masa előtt, nem bírja tovább a terhet cipelni. A regény lebilincselően alkalmazza az ellentéteket, ügyesen mozgatja a mellékalakokat, hangulatos francia tájfestő és a városi, kaszinói, társasági jele­netek hű ábrázolója, a történetből mégsem kerekedik társadalmi nagyregény. Érdeklődést keltett szinte minden társadalmi és olvasói rétegben, ami azonban gyorsan alábbhagyott. Ennek volt objektív oka is: rövid folytatásokban közölte a Magyar Hírlap című napilap 1891/92-ben, de kötetben egészen 1906-ig nem adták ki. Ekkor viszont már nem tudta lázba hozni az olvasókat, a századelő regénydömpingje más műveknek hozott népszerűséget. A tizenöt éves szünet után Ambrus műve már nem számított revelációnak. Ambrus másik művészregénye a Solus eris [Egyedül leszel], amely 1901/1902-ben szintén folytatásokban jelent meg A Hét című folyóiratban. Nagyregénynek indult, kisregény lett belőle, mert az író Kiss József főszer­kesztő kíméletlen sürgetése miatt nem tudta szélesebben kibontakoztatni a cselekményt. Az elején sokszereplős műnek érezzük, majd a történet leszűkül a két főszereplő szerelmére. A regény a feudális Magyarországon játszódik.

Next