Napút, 2020 (22. évfolyam, 1-10. szám)

2020-11-01 / 9. szám - Hetvenkilenc jeles hetvenes

ALAPÍÍT JANUAR feltétel nélkül hittem benne magam is. Idővel felvettek a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára különleges hallgatónak, ahol csak Montágh Imréhez kellett járnom, hogy a nyelvtudásomat tökéletesítsem. Ez volt a legnehezebb. Később Kerényi Imre hívott a Madách Színházhoz, megkegyelmezett, kaptam tőle egy pár mondatos szerepecskét az Abélard és l­éloise-ban. Ascher Ta­másnak köszönhetően kerültem aztán a Kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. A hetvenes évek vége arany korszak volt a színházi életben. Zsámbéki Gábor, Babarczi László, Ascher Tamás, Keserű Ilona, Pauer Gyula, Édeske, Szőke Ist­ván és sokan mások. Nagy nevek. Éjjel-nappal a színházban éltünk, ott nőtt fel a kisfiam, Dávid is. Mégis, sohasem elégített ki a színház, soha nem voltam ott igazán boldog, pedig idővel kaptam operettfőszerepeket, így a Mágnás Miská­­ban és a Cirkuszhercegnőben is. Közben rengeteg energia dolgozott bennem, és azon gondolkodtam, mit kellene csinálnom, hogy ez az erő a saját művésze­temmé válhasson. Tudok énekelni és komponálni, gondoltam, elindulok ezen az úton. Eleinte ismertebb dalokat énekeltem, később elkezdtem orosz köl­tőket megzenésíteni: Jeszenyint, Paszternákot, Ahmatovát. Lassanként aztán magyar költők műveihez is hozzányúltam, az első éppen Pilinszky János volt. „Egy színész barátunk irányította rá a figyelmünket Pilinszky János költésze­tére, és Olga elkezdte megzenésíteni Pilinszkyt. Olyanok lettek ezek a dalok, olyan dallamokkal, hogy a hideg futkosott az ember hátán a gyönyörűségtől. Megbeszéltek Pilinszkyvel egy találkozót, és egészen misztikus történet ala­kult ki. Találkozásuk előtt a költőt mentő vitte el, de azt üzente Olgának, hogy bízik benne. Soha nem tért vissza. Meghiúsult a találkozás Pilinszky Jánossal, de elindult a zenei úton, gyönyörű szép dalok születtek." (Bencsik András főszerkesztő, Magyar Demokrata) Majd megérkezett az életembe Gyurkovics Tibor. Vele sokat vitatkoztunk, forrt a levegő a zene és a költészet metszéspontján. Volt közös estünk is Szeress! címmel, ebben gitáron és zongorán kísérem magam, valóságos szeánszként éltük meg minden alkalommal. Tiborral megidéztük a nagy korok hangulatát. „Miért szeretem Beregszászi Olgát? Egyéni hangja miatt, Versek zaja miatt, Tűnődő pillanataimban Elúsznak a versek, Két karjaiban." (Gyurkovics Tibor költő) József Attila, Radnóti Miklós, Hernádi Gyula, Ágh István. A XX. század abszur­ditását példázza, hogy nekem, a kárpátaljai színésznőnek Amerikában kellett találkoznom egy Németországba emigrált 1956-os magyar költővel, Tollas Tiborral, hogy közös lemezünk szülessen Varázskor címmel. Clevelandben, a magyarok találkozóján hallottam először beszélni. Elkápráztatott, izzó sze­retettel beszélt a hazáról, Magyarországról. Odamentem hozzá, meg akartam ismerni ezt az embert. A Magyar Újságnak volt a főszerkesztője. Kaptam tőle

Next