Nefelejts, 1859. április - 1860. március (1. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-03 / 1. szám

előfizetési fölhívás NEFELEJTS6 czimű, és hetenkint két ivén megjelenő SZÉPIRODALMI-, TÁRSASÉLETI-, MŰVÉSZETI- és DIVAT-LAPRA, valódi párisi divatképekkel, és havonkint egy nagyszerű képes műmelléklettel. Midőn szerencsém van az.cz. olvasó-közönséget értesíteni, hogy a fölnevezett szépirodalmi-s divatlap kiadására engedélyt és tulajdoni jogot nyertem, abban egy oly vállalatot szándékom megalapítani, mely irodalmunkban ne csak számot szaporítson. Erre nézve saját törekvésem mellett legelsőbb is az által vélek kezességet nyújtani, hogy a „Ne ferejts“ felelős szerkesztőjéül a társaséleti czikkeiről, kedves és eleven modoráról ismert BULYOVSZKY GYULA ' urat sikerült megnyernem. Míg ezúton a lap kedves határozott szellemét, választékos tartalmát és jó összeállítását biztosítva hiszem, másrészt mint kiadó minden erőmmel rajta leszek, hogy a szép, ízletes, elegáns és mellékletekben kitűnő kiállítás által a magyar műveit közönség olvasóasztalára oly szépirodalmi lapot adjak, mely annak ne csak mindenkor kedves vendége, de dísze is legyen, és idegen társai mellett se szégyelhesse magát soha. Midőn ekkér a t. ez. közönség szíves figyelmét ez új vállalatra fölhíni bátorkodom, egyúttal szabadjon kijelentenem, hogy ezúttal meleg pártfogásával egy valóban életrevaló szilárd vállalatot fog előmozdítani. KOZMA VAZUL, kiadó-tulajdonos. Kell hogy én is mondjak valamit. Nem szeretem, ha a kirakat gazdagabb mint a bolt. Azért programmunk csak igen rövid. Úgyis száz szónak is csak egy a vége : a t. ez. közönség szíveskedjék előfizetni! E részben minden programm egyforma. Mi csak abban különbözünk , hogy igyekezünk minél kevesebbet ígérni. Lapunk tartalmából most még keveset árulhatunk el. Ki tudja mit hoz a jövő?! Tartalmazni fog mindent mi egy választékos, jól szerkesztett ilynemű lapban helyet foglalhat; beszélyeket, költeményeket, történelmi olvasmányt, nem nehézkes tudományos palástban, hanem megkedveltető könnyű lovagruhában. Adunk aesthetikát és nevelést, s ezzel magunk is igyekezni fogunk bírni, mit fájdalom az irodalomban nem mindig tapasztalunk. Adjunk nevelési czikkeket nem csak kis, de a nagy leányainknak is, nem csak arról hogy szeressék szüleiket, majdan férjeiket, — de a hazát, nyelvét és irodalmát, s az irodalomban — mert a világ kerek: minden visszatér kiinduló pontjához — a Nefelejtset is. Hanem a leczke nem csupán hölgyeinknek fog szólni; kijut férfiainknak is; reájok fér, mert mint a világ ferdeségeiről látjuk, a teremtés urai sem hibátlanok, — és minde zsémbessége mellett önök szeretni fogják a „Nefelejts“-et, mint az oly duzzogó kedvest, aki csak azért haragszik az egyik perezben, hogy a másikban annál szeretetreméltóbb lehessen. — Adunk czikkeket művészetről és színházról, rövidet vagy hosszút, hanem a legrövidebb se lesz oly üres, melyből se a színész, se a közönség ne tanuljon egyebet, mint unatkozni. Pedig a hölgyek már pici ajkuk érdekében se tartsanak oly lapot, melyen ásítani kell. Itt félbe is szakíthatom a száraz tartalomjegyzéket, a kedves olvasó- és legkedvesebb előfizető közönség bízzék bennem. Nekem megbecsülhetetlen jó természetem van lapszerkesztéshez: rész, unalmas dolgot világért sem tudok végig olvasni, s amit a szerkesztő végig nem olvas, az nem jöhet ki a lapban. Ennyi úgy hiszem elég lesz a magam dicséretére, hogy pedig önöknek minél több szépet és kedveset mondhassunk, szükséges, hogy mielőbb találkozzunk, csak kérem minél számosabban. A kékszeműek eljönnek, mert hisz’ ők úgyis testvérüket jönnek látogatni a nefelejtsben, a fekete szeműek pedig már csak azért se maradjanak el, hogy a „Nefelejts“ ne mondhassa el, miszerint csak a kék szemben van az ö ege, melytől a részvét harmatát kapja. Linné füvésztudományában az áll, hogy a „Nefelejts“ nem tartozik a „halhatatlan“ virágok közé. Ugyan kérem cáfolják meg kegyetek Linnét. Kegyetek keblében van nap és harmat a mi „Ne felejtsünk“ számára , mely a mi virágnyelvünkön annyit tesz : Ne felejtsétek a haza nyelvét, melyen leghathatósabban zeng minden érzés. Ez legyen minden szeretetünk nyelve. Ezen erős a hűség és ragaszkodás, ezen szép a kegyelet, ezen lesz nagy művészetünk, ezen legédesebb a szerelem; ne felejtsétek a nemzeti irodalmat, mely anyai nyelvünk dajkája, nevelője, fentartója , dicsőségének temploma. Amíg költő e nyelven zeng, nép e nyelven lelkesül, e nyelven dalok, eszmék és érzések születnek, addig: És magyar áll Buda még! Végre pedig nefelejtsük a — „Nefelejtset“, mely két nagy alakú íven , színes borítékkal, szép metszettel, képdíszítésekkel minden vasárnap reggel jelenik meg, és szigorú pontossággal küldetik szét mindenfelé. Az érdekesség csak féltulajdon lévén egy lapnál — gyorsaság és pontosság nélkül. Műmellékleteire nézve a „Nefelejts“ kétségkívül mindent felül fog múlni, mi e nemben eddig közöltetett. Azonkívül hogy havonkint egy nem „úgynevezett“ hanem valódi párisi divatképet fog adni a legelső párisi műintézetből, mindig az évszakhoz alkalmazva, és kelmemintákkal is többször fog szolgálni; egy eddig páratlan s a hölgyek finomabb munkaasztalán nélkülözhetetlen műmelléklete lesz a Magyar Szépek munka- és minta-lapja, mely havonkint egy egész nagy „Nefelejts“-íven, érthetőleg és körülményesen megmagyarázott hímzet-, pontozó-, kötő-, horgácsoló-, ruha-, csipke- és mindenféle gyakorlati hasznú és szép szabási terv és tárgyrajzokkal fog megjelenni, úgy hogy a családi és egyéb ünnepeken szépeink e mellékletünk segélyével soha sem jöhetnek zavarba a készítendő meglepetések iránt. Felelős szerkesztő: BUJLYOVSZKY GYULA. Előfizetéseket elfogad Pesten a „Nefelejts“ kiadóhivatala Kozma Vazul nyomdai irodájában, Aldunasor kegyesrendiek épületében, valamint Pfeifer Ferdinand és Ráth Mór urak könyvkereskedése. Vidéken minden cs. kir. posta-hivatal, következő árral: Pesten házhoz hordva , és vidékre postán. Egész évre (1860. mart. végéig) 12 fr. Három negyedévre (apriltöl dec. végéig) 9 fr. Félévre (apriltöl sept. végéig) 6 fr. uj pénzben. Gyűjtőknek minden egyszerre beküldött hat előfizető után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk.