Nefelejts, 1859. április - 1860. március (1. évfolyam, 1-52. szám)

1859-08-21 / 21. szám

258 %is vele elégedve, mint és úgy iparkodtak hogy mindenütt becsületet aratott az igazgató, kitudván hogy most Baján működik, azonnal elhelyeztem Farkas nejét gyermekeivel együtt, s mi ketten egy épen Bajára induló hajóra rakodtunk, s minden vitorlák nélkül csupán szőke Dunánk habjaira bizva roppant bárkánkat, szerencsésen harmadnapra oda mégis érkeztünk. Első gondunk volt Balogot fölkeresni, mi nem sok fáradságunkba került; megtudván szállását a nagy fogadóban, hol Thalia oltára is pompázott, bekopogtatok — „szabad“ — benyitok , s egy gyönyörű nőt pillantok meg gazdag pongyolában s detto egy magas kancsal úri embert, ki korántsem szapirozódott beléptemen ; kérdem Balog István ur hollétét — épen most indult nehányad magával sétálni, volt a hideg válasz — meghajtom magam, s távoztam, csakhamar találkozom Baloggal, ki nagyon is megörült e reménytelen viszontlátásnak, elmondom váczi malheuromat, s hogy Farkast is elhoztam magammal, s minthogy zálogházba nem tehetem, fogadjon be bennünket társaságába , rész helyre vezetett barátom csillagzatod, mert társaságom oszlófélben van, miután nőmet egy „művészetkedvelő41 gróf kisajátította maga részére : „nulla calamitas sola !"– gondolom magamban, de most jer velem, mert társaságom tagjainak búcsúestét rendeztem , szívesen elvárlak Farkassal együtt. Itt ismerkedtem meg Horváth Józseffel ! (igen jó drámai színész) Nagy Pistával, f (jó komius) és a már nyugdíjazott Kovácsnéval, stb. Hogy mitevő legyek nem tudtam elgondolni, s ha pártfogoltamra (Farkasra) pillanték, a hideg majd kirázott, bár ép oly hőség volt mint most, — végre is Balog húzott ki e kétes állapotomból. — „Jöjjetek velünk Fehérvárra, hol a megye rendei társaságot alakítnak, tagjaim nagyobb része is oda van szerződve, majd ajánlani foglak benneteket, és hiszem hogy befogadnak , — így indultunk el harmadnapra egyenesen Fehérvár felé: én Balog (de neje nélkül), Horváth József, nejével, Farkas, Kovácsné, és Jósa a súgó. Paksra megérkezve kérdezősködtek mi, s kilétünkről, mondjuk színészek vagyunk, s megyünk Fehérvárra, hol October 16-ikán a megye protectioja alatt fog megnyílni a magyar Thália temploma ! ! ma itt hálunk, s holnap folytatjuk últunkat. — De biz abból semmi sem lesz hogy holnap induljanak, két hónap múlva lesz csak October 16-ka, maradjanak itt addig, s adjanak néhány előadást, mi huzakodtunk is, nem is, és vacsorára, hol szállva voltunk a fogadóba vagy harmincz úri ember jelent meg, a vendéglős azt sem tudta hol áll a feje, mert ennyi vendége mióta vendéglős sohasem volt életében egyszerre, csakhamar összedugtak két hosszú asztalt, s mintha összebeszéltek volna, egyesült akarattal jól megvendégeltek bennünket, muzsikaszó mellett, s mondhatom a vendéglős ki is tett magáért, volt minden bővibe, felköszöntések sem hiányzottak, a többek közt a postamester,a kit később mint igen originális víg magyar embert volt szerencsém megismerhetni szót kér, poharat emel, s ránk köszönti laconice — „Eb legyen az urak közöl, ki hat hét előtt innen távozik,44 átalános „éljen, s úgy legyen 44 volt a riadó, a czigányok oly harsogót s dörömbölést vittek véghez, majd megsikerültünk belé, —mit volt mit tenni ? hogy magunk formájába megmaradhassunk, megígértük hogy maradunk, csak ezután lett még a haddelhadd ! a Patikárus nem a pesti patikárus Ferkó, hanem a paksi gyógyszerész — felkerekedik, s rövid idő múlva megterhelve tért viszsza egy süveg czukor töméntelen narancs s mindenféle fűszerekkel , roppant nagy új fazekat telerakott a hozottakkal, s jó szekszárdi vörös borral teletölté, azután a fedőt rá tapasztotta, tűzhöz tette, felforralta, egyszóval megfőzte a maga módja szerint, végre felhozta az asztalra, s tiszta nagy poharakba merté e különös italt, előbb a nőszemélyeket kínálva, sorba adogatta nekünk s a többi jelenlevőknek, eleinte azt gondoltam valami Gambrinus-féle kotyvalék, de megizlelve igen jónak találtam , a gyógyszerész Nikász-nak nevezte, németül csak Bischof-nak híják, (Nicazius püspök találmánya), de több dicséretben is részesült Nikasz mint Gambrinus, kivált a nők részéről. Éjfélutánig tartott e kedélyes dinomdánom, s mi engedelmet kértünk távozásra, hogy úti fáradságunkat kipihenhessük. Másnap körültekintettünk hol lehessen színpadot alakítni? Ugyanő fogadóban volt egy különálló nagy terem arra való, kérdjük a fogadóst mit kér e terem használatáért egy hónapra ? — Semmit, lett a válasz, csak engedjék meg hogy magam is bemehessek az urak productiójára, — szerencsére Balog magával hozta függönyeit, azonnal hozzáláttunk a munkához , és még aznap készen állott a színpad, s csinos kis nézőhely ajánlkozott a közönség elfogadására. Másnap színlapokat magunk irtunk vagy negyvenet mert nyomda nem volt, egy odavaló ember széthordotta a postamester utasítása szerint — s estve elbámultunk, hogy a korcsmáros be nem férhetett, s midőn sajnálkozom rajta, azt felelte, még jobban szeretem ha be nem férek, annál több haszon lesz a játék utáni vacsorából, s igaza is volt, mert játék után a közönség nagyobb része ott vacsorált , s nekünk onnan sohasem volt szabad hiányzanunk. Ámbár mi csak heten voltunk összesen, de azért több személyből álló darabokat is adtunk, azaz két, néha három szerepet is játszott egy, s így a színlapon több szereplő név is díszelgett. Egykor ebédre volt meghíva az egész társaság egy előkelő úri házhoz , mi meg is jelentünk mind a heten, de a háziaszszony kérdezősködik a többi után? Én mindjárt gyanítottam az okát. — Engedelmet kértem a többiek nevében nem jelenhetnek meg , mondom , mert roszul érzik magukat. Egy nap roppant forróság volt, úgy annyira hogy ki nem mertünk menni a házból, estrefelé azonban enyhült a jég, egyúttal ebédeltünk s vacsoráltunk is — ez nap nem volt előadás , étkezés után elővettem lantomat, játszottam s Baloggal néhány könynyű olasz duettet, pastorellákat énekelgettünk, szép csendes est volt, elindultunk sétálni, így fel-alá járkálva néha-néha, megállunk, énekeltünk egyetmást, én még fütyörésztem is guitár mellett, másnap reggel bekopogtat két cseléd roppant nagy kosárral, megterhelve sonkák , sült libák, roppant nagy kalácsokkal s vagy hat pintes üveg jó asszuborral, leteszik a szoba közepére s mosolygó arczczal mondja az egyik: „ezt Csúzyné ő nagysága küldi a komédiásoknak a tegnap esteli muzsikáért, hanem kérem a kosarat, mert azt visszaviszszük44 — kipakoltunk az asztalra mindent a kosárból, s ámbár jó nagy volt, alig fért reá. így töltöttünk 6 hetet Pakson, minden héten négy nap játszva, jó bevételek mellett vígan s megelégedve, sokszor felsóhajtott Farkas: „Jobb lett volna a váczi vásár helyett Paksra menni nem vásárra!44 Hat hét múlva búcsút vettünk e jeles közönségtől és ép oly könnyű szívvel indultunk Fehérvárra, mint amily könnyít erszénynyel Bajáról Paksra. (Folytatjuk.) SZILÁGYI PÁL-