Nefelejts, 1859. április - 1860. március (1. évfolyam, 1-52. szám)

1859-04-03 / 1. szám

CSEVEGÉS K­OLYMÓVAL. - A ,.IVefelejts­' születése. — A természet imája.­­— Budapest roszul öltözködik. — Miért született az első ember Pesten ? - Ketten Henrik első gondolata. — Találkozás Párisban — Mily fáradságba kerül a házi csend ? — Szép vázához mily virág kell ? — Szerkesztőségi gondok. — Béke vagy háború? — Új rend a nemzeti színháznál. — A legjobb játékrend. —'g)(5'^AAXc­S2n—­ogy benne vagyunk a tavasz­ban, — ennek csalhatatlan jele a „N­efelejts,“ melynek első fris bokrétáját az olvasónak ajánljuk. Méltó virága lesz-e az irodalom kertjének, méltó lesz-e arra, hogy az olvasó kegyébe fogadja, azt a jövő fogja megmutatni. Minden virág gondos kertész-ke­­­­zet, gyöngéd ápolást, a szeretet napfényét és a rész­­vét harmatát kivánja ; részünkről a gondos kertészi kéz és ápolás nem fog hiányozni. Némi próbát kiállott már, mennyiben egypár csípős szelecske s egypár her­nyó fogai daczára — kivirult; mert a virágnak meg­tiltani nem lehet, hogy ne nyiljék , ha eljő a szép ki­kelet !... Nem mondjuk jobb, de szebb időszakban nem is szület­hetett. Ég és föld mosolyog eléje; dajkája a remény, mely min­den nyomon zöldel körülötte; bölcsődala a madárének és a pata­kok víg csevegése; ösvénye egy tarka szőnyeg, melyet a meg­újult természet napsugár-tűkkel hímzett a földre, s kivirágozta tavaszi kankalinnal, leány-kökörcsinnel, ibolyával és májfűvel. Van-e jobb anya mint a természet, mely egyformán osztja sze­­retetét, áldását minden gyermekére, és hajnalonkint saját tejé­vel , édes harmatával növeli őket. Míg a kabinetekben, miniszteri padokon a diplomat­a ezer bogos hálóit fonják, vagy épen a harcz fegyvereit élesítik , és a háború sötét képeihez a színeket keresik össze, addig a termé­szet mindenütt a béke zöldágát tűzdeli ki. A ligetek fasorai mint megannyi ezredek állnak f­el zöld boglárral sudaraikon, de csak egyházi ünnepélyre, melyet a természet nagy templomában Isten dicsőítésére tartanak. A tábori sátor mennyezete az ég derült kúpja, melynek kék ívei alatt az arany nap mint áldozattűz lo­bog ! A hegyek kékelő köde a tömjénfüst, s a patakok csendes moraja az­­ ima, melyek az emberi sziv örömével egyesülve felszállnak az ég és föld Atyjához. Nem lélekemelő isteni tisztelet ez . .. Mig a természet ekkép imádkozik és buzdít imára, kegyeletre, örömre és szeretetre ; félhetünk-e, hogy a vallás , az emberek egyetemes erkölcsi ér­zülete a vétkek , gyarlóságok örvényei közt hajótörést szenved­het? ... Bizonyára nem ! — Van-e oly érzéketlen, kit a természet imája meg ne hatna; zárkózhatik-e úgy el az ember, hogy az a legszűkebb nyíláson át is föl ne keresse szívét, abból szentélyt ne alkosson az emelkedett örömnek, a vágynak és áhitatnak ?... Valahányszor Budapestünket tavaszi toilettjében látjuk, mindannyiszor meggyőződünk: mennyi bájt és kellemes tulaj­donokat halmozott reá a természet, mely iránta átalában édes anyai szeretettel viseltetett, (mit tehet ő róla, ha mostoha is került a házhoz?) hanem másrészt nem hallgathatjuk el, hogy úgy látszik elbizakodva természeti adományában, se gonddal, se művészettel nem öltözködik. — Hja, azt vetik ellenembe, a várostanács-papának úgyis elég kiadása van. — Sokszor az Íz­letes öltözék egy fillérrel sem kerül többe mint az Ízléstelen. —■ Nem kivánjuk, hogy a városliget vagy a városmajor egy má­sodik boulogai erdőcske, tuilleriai kert, vagy ,,jardin des plantes1* legyen, mesterséges szökőkutak­kal, vízesésekkel, folyondáros szobrokkal, hattyú­ tavakkal, macademizált utakkal, de legalább legyen meg a­mi egy szerény háztartáshoz szükséges , a csín és tisztaság, nappal felöntözés , estve egy kis világítás. Alig vagyunk a tavasz közepén, vagyonosabb , előkelőbb lakói már pakoltatják az útikocsit, és idehagyják. Egy példa tizet von maga után. Egyik távozó a másiknak teszi az ittmara­­dást tűrhetlenné, így ürülnek ki palotái, így fogynak közinté­zeteinek látogatói, így maradnak árván fürdői, mulatóhelyei, és a mi főbaj , hogy sok pénz aztán oly nyári kirándulást tesz, melyről sohasem tér többé vissza. Ezáltal a főváros nemcsak decentralizáltatik , de szegé­ny­ebbűl is. Azért szép kegyed Budapest k. a., kinek oly fej díszt adott, 1­3PEST, MAECZIUS 31.

Next