Nefelejts, 1859. április - 1860. március (1. évfolyam, 1-52. szám)
1859-09-11 / 24. szám
az ily lelkes honleány példáját; most is egyike e városunkban irodalmunk legbuzgóbb pártolóinak, csinos kis könyvtárát legkedvesebb íróink művei gazdagítják, eszmelánczolatnál fogva megemlíthetem, hogy kedves novellistánk Szabó Richard és Stuller Ferencz urak, mint jól értesültem, meglátogatnak bennünket, örömmel üdvözöljük őket, csak jöjjenek. És most már bezárom talán kissé hosszúra nyúlt levelemet, mert a kis kertemre nyiló ablakon át a szél zilálja hajfürteimet, soká, soká nézem mint repíti már a sárga leveleket, elborul keblem, s eszembe jut, hogy nem sokára „Hull a levél, a tarlóit őszi tájak, Szebb napjaikra nézni intenek.“ Aldobolyi. BORSZÉK , aug. 26. Régtől fogva nem kedvezett Borszéknek az időjárás úgy, mint az idén. Élvezte is e gyógyerős fürdőt, akinek élveznie adatott, azonban a villongós idők, a minden üzletbeli bizonytalanság s a jövőnek előre nem láthatása sok vendéget visszatartóztatott, kivált a szomszéd Moldva és Oláhország előkelői közöl, kik pedig évenkint kimaradhatlan tetemes részét szokták tenni az itt megjelenni szokott vendégkoszorúnak. „Mulatni“ szokott vendégkoszorúnak kellene mondanom, de e szó Borszéket, mint kiválólag gyógy- és nem mulatófürdőt, alig illeti meg. Mégis a lefolyó idény alatt összesen két zárt és egy nyilvános tánczmulatság adatott, és pedig a két előbbenit, miről csak szépet és dicséretest mondhatni, Sze_ moldvai ur rendező, Pr__ugyancsak odavaló bájos és szende delnő pártfogása mellett. Az utóbbi f. hó 20-án, sz. István király, tehát nemzetünk nagy ünnepe napján adatott, mely díszre nézve ugyan ékesen, de számra, fájdalom, nagyon silányul ütött ki a nagy ünnep daczára, minthogy a közönség nagy s épen nem beteg része az ablakokon keresztül gyönyörködött a vigalomban , melyet egyúttal az idény rendesen véget éri, s mely után a vendégek, mint a fecskék, szállnak tova. Ez alkalommal egy külföldi előkelő úr tanulságos megjegyzésére akarnám figyelmeztetni a tánczolni szerető ifjú nemzedéket — ha fogna valamit rajta (bocsánat kecses olvasónők, ez csupán a férfiakat illeti.) A vigalom folytán ugyanis a tüzeslobogós csárdás is sorra került, és volt ám mit nézni az idegeneknek. Ma találkozom ezek közül egygyel, és szóba jövén a tegnapi vigalom , azt mondja: „Látom a tánczvigalmat. Önök magyarok, mint észre vevém, nagyon sokat szeretnek tánczolni.“ Az igaz , felelem , kivált midőn lelkes nemzeti tánczunkat ..E táncz nagyon gyönyörű és lelkes, de tegnap alig csak egypár tánczoló valódi kellemmel, mit élvezet volt nézni. Azontúl mindannyian túloztak. Mire való ez? A táncz így járva nagyon hasonlít a franczia cancanhoz, ami pedig nem válik dicséretére. Tegnap alkalmam vala egy csoport falusi legényt egy árva hegedű mellett ugyan a csárdást tánczolni látni. Az volt a táncz! Valóban ama urak elmehetnének ezekhez tanulni___ Kinek füle van, hallja, és kinek lába van, járja, de ne törekedjék kezét lábát magától eldobálni, ami legalább is nem férfias , pedig a magyar táncz komoly ám. Nem emlékszem hol, de valamely lapban olvasom egyszer majdnem szóról szóra a fönebb előadott nézetet, de nem tapasztalom, hogy hatása lett volna. — Úgy mint a tánczot, rontjuk égbekiáltólag a mi dicső nyelvünket is, és szaggatunk igy ki minduntalan egy-egy levelet nemzetiségünk arany könyvéből, s aztán mégis azt kivánnók, hogy a külföld olvasson ki ránk nézve dicséretes dolgokat belőle. Vigyázzunk, így maholnap e szép könyvnek csupán kötése marad kezünkben . . . De térjünk vissza Borszékre. Daczára az elöl említett kedvezőtlen időviszonyoknak és Borszék nem mulatságos fürdői minőségének, mégis ez idén is eddigelé 88 család keresett itt gyógyulást — ezek közt több belföldi főúri család — összesen mintegy 270 egyén, hová természetesen az úgynevezett futó-vendégek, melyeknek száma amazokénál aligha fölebb nem rúgna, — számítva nincsenek ; a közel vidékbeliek pedig még csak az utónyáron fognak bemenni. Dr a I. NAGY-KANIZSA. (Színészet) Kaposvári rendes levelezőnk értesít bennünket, miszerint Szuper Károly sopronkor. színigazgató harmincz személyből álló jól rendezett dráma és énekes népszínmű társulatával m. hó 17-kén I.Kanizsára készült, hol másnap előadásait megkezdendő volt. A színigazgató egy hirdetése Szigeti és Réthi urakat, s ez utóbbinak kis fiát Jenőt (ugyanaz kinek B.Füreden szűrő ujját czukrokkal rakták meg) ígérte vendégjátékokra. Házi tartács a16. Irósvajas torta őszibaraczkkal. Ötször egymásra hajtott kósvajas tésztát készítünk, ujjnyi vastagságra kinyújtjuk , meleg késsel lapokat vágunk belőle , a kivágott lapból ismét kisebbet — az első lapból azonban egy ujjnyi szélességű karikának kell maradni — a kisebb lapot oly nagyra nyújtjuk mint az első vasa, ezt azután megkent vaslapra teszszük, szélét megkenjük tojás fehérével, és az első lapból maradt koszorút ráteszszük. Most huszonnégy szép őszibaraczkot meghámozván, kettévagdalunk, felét czukorba hengergetjük, s a torta alját kirakjuk vele a koszorúig, és fél óráig láng mellet mázzá olvasztjuk. A megmaradt őszibaraczkot negyed font czukorban megfőzzük , a tortán ízletesen elrakjuk, s mielőtt asztalra adnánk, sűrűen befőtt őszibaraczk-lével öntjük le. Fris gyümölcsöt évekig"eltartani. Az egészséges és ép téli gyümölcsöt, mely a fáról kézzel szedetett, kiválogatván, szobába vagy kamrába viszszük, s itt asztalok, padok vagy állványokra gyöngéden lerakjuk, úgy mindazáltal, hogy egyik darab a másikhoz ne érjen. Azután jó bezárván a szoba vagy kamara minden nyílását, szőlővenyigékből tüzet élesztünk, úgy hogy ebből erős füst fejlődjék, s így 4—5 nap egymásután jól kifüstöljük a gyümölcsraktárt. Miután igy az almát vagy körtét, bizonyos alig észrevehető hamv lepte meg, egymáshoz nem érve, polyva vagy szecska közé, valamely alkalmas ládába vagy szekrénybe elrakatnak A felső réteg szénával vagy szalmával beteríttetvén, a láda erősen befedeleztetik. Különben az így megfüstölt gyümölcs, ha ép állapotban rakatott el, egy télen át az állványokon is eláll, nem szükség ládákba zárni.