Nefelejts, 1860. április - 1861. március (2. évfolyam, 1-53. szám)

1860-06-03 / 10. szám

HETI NAPTÁR 1860. Junius Katholikus és protestáns naptár Görög-orosz naptár Zsidó-naptár­­ Nap­kelte nyugta 6. p. 15. p. Hold­változások 8 9 10 11 12 13 Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Űrnapja Medárd Columb föl. G 3 Margit Barnabás Ján. Fog. Pád sz. Antal Kornél Medárd Primus G 1 Sz. Hál- u. Barnabás Metropol Polykarp 26 27 28 29 30 31 1 Korpácz Pál János Niczét B 1 Mind. sz. Péterböjt k. Sophos Junius 17 18 19 20 21 22 23 38. Sah. 4 5 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 7 52 7 53 7 54 7 55 7 55 7 56 7 56 Utolsó negyed. 12-én, 2 óra 20 perczkor este. LEVELEZÉSEK. DRESDA, május 23. 1860. Kedves barátom !*) Tegnap estre az itteni udvari színházat látogattam meg, hol Bulyovszky Lilla lépett fel mint „Stuart Mária“ s megvallom hogy minden várakozásomat felülhaladta. Nem csak, s nem annyira a szerep felfogásában, mely — noha én R i s t­o r­­­t láttam abban — csaknem tökéletes volt, — de főleg a német nyelv kiejtése tekintetéből, mely oly tiszta és tö­kéletes, hogy abban nem csak idegen s magyar accent észre nem vehető, de jobb volt, valamennyi a darabban vele szereplő szí­nészekénél, s az itt Dresdában, mely a német színészet főisko­lájának mondatik, ugyan sokat nyom. B­a­y­e­r-B­erknés Dev­­rient ugyan nem játszottak ez este, azokkal nem is volt alkal­mam őt összehasonlítani,de a többi színészeket nagy mértékben fö­lülmúlja, s meggyőződtem, hogy a német ítészek ítéletei, me­lyeket mindeddig olvastam, Bulyovszkynéról bár minő ki­tűnőt, csak valót mondtak. Engem csak az szomorít, hogy a nemzeti színpad, egy oly rendkívüli talentumot, mely universa­­litásra nézve még párjára alig­ha talál, exilbe küld, s valódi ér­tékét csak akkor fogja fölismerni, ha majd a külföld által ítéle­­tileg reá fog oktrogroztatni. Érdekesnek tartom, írni neked Bu­lyovszky Lilla itteni föllépéséről — hogy énnekem e tekin­tetben van némi tapasztalatom s Ítéletem, azt úgy hiszem fölte­szed rólam. Végre csak még azt akarom megjegyezni, hogy elő­adása nagy lelkesedéssel fogadtatott, s a nyílt jelenetekben is többször hivatott stb. Freund Károly, PARIS, május 20. 1860. A tavasz nálunk is már hetek előtt beköszöntött szerény ibolyáival és illatozó virágaival, a ligetek, melyeknek lombjai közt zengő csalogányok tartják hangversenyeiket, lassan kint népesednek, az elyzei mezőkön estvénként hosszú sora látható a fényes fogatoknak és egész tömege a gyalog sétálóknak, min­denki igyekszik az újjá született természet nyújtotta gyönyö­rökben részt venni, csak a magas aristokratia bir nehezen meg­válni salonjaitól, ezekben még most is a legnagyobb élet pezsg, mulatnak, zenélnek és tánczolnak — igen, még most is tán­­czolnak. Különösen nagy divatba jöttek az idei idényben a jel­mez­bálok, melyekben legtöbb alkalma nyílik az aristokratiának gazdagságát, kincseit fölmutatni. A salonokban még most is közbeszéd tárgya azon fényes tánczvigalom, mely múlt hó végén a d’ Albe-hotelben tartatott. Az ünnepély valóban roppant fénynyel rendeztetett, azonban a hasonló mulatságokkal közös hibától nem volt ment: az első órákban t. i. kimondhatlan volt a tolongás. A táncz 11 órakor vette kezdetét. Az elemek négyesében, minden elemet egy bájos delnő képviselt. Azok között kik a „föld“ jelmezében voltak, kettőt emelek ki különösen, egy lengyel nőt, Schweikowska herczegnőt, és Persigni grófnőt a ki szépsége és öltözéke által feltűnt. A „jég“ szintén igen kedves képviselőkre talált Metternich herczegnőben gaze és gyémánt costum-jével, Mo­rny grófnőben, egy ifjú amerikai delnőben és Schweikowska herczegné nővérében. W a­­­e w s k­a grófnő, de Gretry, Labedoyéreasz­­szonyságok s egy orosz herczegnő a „viz“ Del Villarasz­­szonyság, Pourtales grófné Br­ass­u k. a. s az említett ame­rikaié nővére a „tűz“ szerepét vállalták el. A „velenczei karnevál“ czimü négyesben Sand Mór mun­káiban leirt costu­mek fordultak elő. E négyest álarczban kez­­dék tánczolni, később azonban eldobák álcráikat. A „Lafontai­ne meséi“ czimü négyes, melyet első ízben Fr­e­u­r­y tábor­noknál tánczoltak, szintén előadatott. Mathilde herczegnő mint egyett nő jelent meg, arcza, vállai s karjai barnára voltak festve. Clotilde herczegnő pásztor­­mézet viselt, Napoleon herczeg velenczei dominóba burkolódzott. A császárnőt fehér dominóban vélték jelenlenni, valamint a császárról is azt hitték, hogy szintén dominót visel. Feltűntek még: Miss Wellesley az angol követ Cow­ley lord leánya, mint éj, és nővére mint nappal, P­o­u­­­a d­e asz­­szony mint Rebecca, d­e Boigne Gzyniewitsch grófnő, egy ifjú menyecske mint Najád, d’ Almeida asszony, a por­­tugalli követségi titkár neje Petersburgban, rocococostumben, nővére mint Poitiers Diana. Szembetűnt a gyémántok roppant tömege, mely alatt a del­nők csaknem görnyedeztek. Az urak közöl emlitendők, Nienwerkerke­ur mint Guise herczeg, és de la Moskawa herczeg német középkori costumben, a­mely Dürer Albrecht egyik festménye sze­rint készült. Az ünnepély legfényesebb pillanata az volt, melyben a je­lenlevőket,a bankett-teremtől elválasztó függönyök szétvonattak, s a vendégek egyikébe azon velenczei teremeknek látták magu­kat átvarázsolva, a­melynek alkatrészei csak arany,­­­áspis, és márvány. Tizenegyszáz vendég lehetett jelen, reggeli 6 óráig tán­czoltak, de még 8 órakor is pezsget a terem. Az ünnepély honneurs-jeit Tascher de la Pagerie herczeg és herczeg­nő végzék. I­s­­­y herczeg menyegzője Calley Saint Paul börze­üzér leányával, ma ment véghez. Az esküvőn Francziaország több marsalja tanúskodott. Az arisztokratia legújabb időkben örömest lép összeköttetésbe a börze-világgal, és most már bi­zonyos, — pedig tagadják — hogy Polignac Alfonz herczeg *) E magánlevelet Pompéry­t. barátunk volt szives velünk közleni. S­z­e­r­k.

Next