Nefelejts, 1861. április - 1862. március (3. évfolyam, 1-52. szám)

1861-12-01 / 35. szám

— Akkor Álmost választották, Közös szivvel óhajtották; Hét vezérnek vére omlott; Ősi földjük el is hagyták, Turul végzé ezt a dolgot. Leng, lebegve lenge zászló, Dicsősége messze látszó, Turul viszi, Álmos tartja .. Hir szellője vére játszó, Erre hajtja, arra hajtja .. Egy csatáról más csatára, Egy határról más határra, Mig a szebb hont el nem érik ... Jó lesz lakni bizonyára Zalán drága földjén nékik. — Most, csengése érez kupáknak Legyen zárta víg danánknak, Éljen Almos ! és az uj hon ! — És a győzelem dalának Híre soha el ne múljon.“ Végezé a­ dalt a lantos, S bár az éj oly néma, hangos, Álmos a dalt még sem hallja .. Vele szent Turul beszél most, Gyermekével édes atyja. 395 Én fiam jött égbe vélem, Neved ott is, itt is éljen, Több dicsőség nincs e földön Szerezz újat fönn az égen, Uj hazában túl a földön! Fölpirul a tiszta hajnal, Ébredett a nép robajjal.. ., Föl, uj harezra, hírt aratni! Előbb Álmost költsük dallal...‘ „Sátorában vágy maradni !“ Alkonyattá lesz a hajnal, S két, vagy három alkony elhal, Álmos népe csak vár, remeg ... Keresik is gondolattal Álmos vezér merre lehet ? ... Éjnek éjjén égbe szállott. — „Megszereztem már hazátok, Légy boldog te édes népem, Rád az égben is vigyázok !“ — E hit él a nép szivében. „Ezer éve hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett“ De ismeri a nép-monda Azt a mádort, azt a szentet, . A ki Álmost elragadta. MARIKOVSZKY GÁBOR.*) -----------­ TÖRTÉNELMI és IRODALMI kerek. Irta Toldy Ferencz. II. Történelmi és irodalmi halászatok. •Íróf Kemény Józseftől. Pest, E­mich Gusztáv tulajdona. Ára 1 forint 60 krajczár. (Vég­e.)­évén azért én könyveim között szent hivata­lomban foglalatos, délesti három óra tájban be­fut hozzám a harangozó felesége s nagy sirás­ ** sál jelenti: Jaj édes uram, oda a templomunk, tele a templom keritése németekkel s errefelé is so­kan jönnek Ezt hallván megindulok a templom felé,­­ vivén kezembe oltalomnak okáért a templom kulcsát, s feleségem is, Daxi Panna, elsőszülött Mária nevű tiz hónapos kis leányunkat ölibe vévén, hogy kimegyünk a szoba ajtaján, látjuk, hogy már tele némettel az ud­varunk, s azonnal belépnek hozzánk a pitvarba három páterek. Egyik volt Keglevich uram udvari papja H­a­­m­a­r Ferencz, második volt egy vérrel hires H­i­r­c­o nevű pap, a harmadikat nem ismertem. Mondá mindjárt Hamar Fe­rencz, Édes szomszéd uram, e vitézek koronás királyunk ő felsége vitézei, az ő felsége akaratjából bocsátotta kassai general Span­­tan uram . Nga ezeket ide a végre, hogy a kegyelmetek temp­lomát, iskoláját, parochiáját hozzájok való bonumokkal, e mai napon elfoglalják a mi számunkra, kegyelmednek se tanításra se maradásra nem engedtetik semmi szabadsága, a templom kulcsát kegyelmed adja kezembe, s mindenét hordassa ki, mert egyéb­iránt majd a vitézek osztoznak kegyelmed minden javával. Erre én igy szólok: Kulcsot nekem se kegyelmetek se kassai genera­lis uram m­aga nem adott, országé a templom, ország adta kezem­be a kulcsot, vágynak elöljáróim, csak azoknak tartozom adni, kegyelmeteknek nem adom Hirco páternek, mint egy körülöt­tem forgolódó mészárosnak egy fejsze való kezében, azonkívül is dárdát, s muskétákat tartottak környül oldalomban. Két kéz­re fogván azért fejszéjét Hirco pater mondá: Meg kell uram bizony annak lenni, mert ezek a vitézek ő felsége vitézei, ő felsé­ge akaratjából jöttek ide. Mondák én is: Elhiszem,hogy e vité­zek ő felsége vitézei, de ki akaratjából jöttek ide, nem tudom, sőt hogy ő Iige parancsolatjából hatalmaskodjanak szabad paro­­chiájában, én nem hiszem, mert ő Ilge hittel köteles a mi reli­­giónknak mind megtartására, mind oltalmazására, mert ha ő ige látná háborgatásomat, maga ő ige lenne jó oltalmam. Meg­pendítvén fejszéjét a fejem fölött Hirco páter mondá: Hallgass uram ! mert Isten engemet úgy segéljen elköltél azzal, ne prédi­kálj sokat. Mondá Hamar Ferencz: Ó ige nem köteles szomszéd *) Ha egyéb nem az ascetikus szigorral kezelt forma is elá­rulna', hogy itt Arany tanitvá­nya pengeti a kobozt. Szerk.

Next