Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)
1862-04-06 / 1. szám
YirtasiMaJfc Héra OTitisArila, Elemér keresztanyjának. Mely csak úgy hallomásból Vert benne gyökeret, Ha ilyet hall, lelkébe Jegyzi minden gyerek, szeretet hitével, Hogy szívből fogadod: Küld ő még több bimbót is, Sokat, egész csomót. Az én szelíd báránykám, Kisded gyöngyangyalom, De nagy hős a csatában, S huszár a falovon. Vad tigrisekkel játszik, Festett- s fakatonák között rendez, vezérel Rettenetes csatát. Hol az ellenség mindig A török, s szüntelen A magyar győz, s ő tombol, Mulat győzelmesen. Eldönt egy sor fabábot, Ágyút süt, bumm is nevet; S ki nézni hogy veri meg Az ellensereget. Seme fogadást íme Úgy küldi mint babért: Hogy ő bátor lesz mindig S kész halni a honért. — E vágyat, mint borostyán- Bimbót én küldöm el; Mily férfiakaratot Rejt e gyermekkebel. Nyomot hagy a nagy eszme S rész a gyermekszíven ; És öntudatlanul rá Emlékezik hiven. Beszélj Napóleonról, Mily nagy katona volt, Ha kis gyerek hallgatja. Azonnal közbeszól ,Hogy ő Napóleon lesz. S e vágya egyre nő: — Tündérileg hat minden Mi nagy, hires , dicső ! VI. Hozzád sok kedves hírrel S üzenettel röpit Illatos úti menta S hó am a pelyheit. No hej hogy amióta Nem láttad, mennyi szép Dalt és imát tanuit meg S aranytündérmesét. — Zöld lombot is küld, egy kis Galambtól s mosolyog . .. E lomb a remény, hogy nemsokára látni fog. .