Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-06 / 1. szám

9 V. szeretet hitével, Hogy szívből fogadod: Küld ő még több bimbót is, Sokat, egész csomót. Az én szelíd báránykám, Kisded gyöngyangyalom; De nagy hős a csatában, S huszár a falovon. Vad tigrisekkel játszik, Festett- s fakatonák Között rendez, vezérel Rettenetes csatát. Hol az ellenség mindig A török, s szüntelen A magyar győz, s ő tombol, Mulat győzelmesen. Eldönt egy sor fabábot, Agyút süt: bumm! s nevet; S hí nézni hogy veri meg Az ellensereget. Seme fogadást íme Úgy küldi mint babért: Hogy ő bátor lesz mindig S kész halni a honért. Elemér keresztanyjának. — E vágyat, mint borostyán- Bimbót én küldöm el; Mily férfiakaratot Rejt e gyermekkebel. Mely csak úgy hallomásból Vert benne gyökeret, Ha ilyet hall, leikébe Jegyzi minden gyerek. Nyomot hágy a nagy eszme S rést a gyermekszíven ; És öntudatlanul rá Emlékezik hiven. Beszélj Napóleonról, Mily nagy katona volt; Ha kis gyerek hallgatja. Azonnal közbeszól: ,Hogy ő Napóleon lesz‘ S e vágya egyre nő: — Tündérileg hat minden Mi nagy, hires , dicső ! VI. Hozzád sok kedves hírrel S üzenettel röpit Illatos úti menta S h ó a 1 m a pelyheit. No hej hogy amióta Nem láttad, mennyi szép Dalt és imát tanúit meg S aranytündérmesét. — Zöld lombot is küld, egy kis Galambtól s mosolyog . .. E lomb a remény, hogy nem­sokára látni fog. 1 YirtasiMaJfc Héra OTitisArila,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék