Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)
1863-01-11 / 41. szám
már sűrűn kap megbízásokat, s elég ügyességgel bír, hogy minden ruhát ha kívántatik más-más alakban díszítsen. Mustrákkal és tüzetes árjegyzékkel akár lapunk útján, akár egyenesen hozzá fordulva, mindig a legszivesebb készséggel és gyorsasággal szolgál. B. Gy.czeni Dongó volt szerkesztője“, ezzel azt nyerte, hogy a színház egészen megtelt, a közönség kiváncsi volt látni, hogy hát várjon azok a szerkesztők, akik annyiszor megrovogatják a színészeket, maguk mit tudnak? — A vendéget, mint műkedvelőt nem lenne helyén megbírálnunk, annyit azonban néhány esetlegesen épen jelen volt debreczeni civis atyánkfiától hallottunk, hogy inkább szeretnének vele akár hol mintaszinpadon találkozni. — sz.— Nemzeti színház. F. hó 5-kén a vidéki magyar színészeknek egyik tehetségdúsabb fiatal tagja Drágus lépett föl itt „Könyves Kálmán“-ban. E fiatal színész szerencsés színpadi arczcal és alakkal mutatta be magát, s ami meglepett, rendkívül szépen ejti ki a magyar szót, irodalmi műveltséggel hangoztatja azt, s igen értelmesen beszél , miben csengő , tiszta orgánuma is elősegíti. Hibája hogy szavalata még mintegy külön van szakítva játékától. Megérzik rajta a szabály feszessége. Az időmérték egyformasága egyhangúságot s kimértséget idéz elő beszédében. Midőn Kálmán király magamagát indulatossággal, vad szivvel s kegyetlenséggel vádolja , — Drágus ezt indulatosan és vadul mondta, mintegy a szó értelmét jellemezve, holott nem úgy van. Az alaphang ez önhibáztatásban épen más, az igazság, jóság és az önvád bölcs szelídsége. Szereplését a közönség tapsokkal kísérte, de nagy tetszéshez kevés volt a néző. Bognár Adél színházunk fiatal tagja múlt pénteken nagyobb próbát tett mint Adalgiza Normában és szép soprán hangjával s már is biztos énekével jövőre jogosítólag nyitotta meg pályáját. A szép tehetségű énekesnő második szerepül Luciát tanulja. B. Gy. budai népszínház. F. hó 4-ikén először és azt hiszszük utolszor került szinre a „Csörgő sapka“, bohózat 3 felvonásban. Ezelőtt ötven évvel, midőn a magyar színirodalom még csak bölcsőjében volt, s a színházi közönség műszlése nem volt annyira kifejlődve mint most; midőn a színdarab nem is igen tetszett, ha tárgya a napi életből volt merítve ; midőn a közönség, s kivált a vasárnapi közönség elégedetlenül hagyta el a színházat, ha ott mindenféle rémeket és szellemeket nem látott, és valami hihetetlen mesét nem hallott — ezelőtt ötven évvel, mondjuk, még megjárták az ilyes darabok, most már azonban nem kellene, — még közönségfogó gyanánt sem — előrántani hasonló ízetlen komédiákat. A közönség is úgy látszik megunta már a Csörgő sapkákat, Repülő csizmadiákat s hasonló fölmelegített régiségeket, boszankodni látszik, hogy az igazgatóság oly kiskorúnak tartja őt, ránizlésében hogy ilyen rettentő komédiákkal megelégszik, s azért ma is csak feles számmal jelent meg Különben az előadás jó volt. Egy üd, Szilágyi, Navratyil és Harmat Emma ügyesen bohóskodtak. A régi darab átdolgozójának legfőbb érdeme mindenesetre az, hogy oly rövidre szabta azt, miszerint az előadásnak, daczára a felvonások között tartott nagy pausáknak, már háromnegyed kilenczre vége volt. Vizkereszt estéjén Mészáros Károly úr lépett föl a „Csikósában mint Andris. Nem rosz fogás volt Molnártól, hogy a szinlapra a föllépőnek még charakterét is odatette : „a debre ci újság? ” Vízkereszt napján a pestvárosi főpolgármester elnöklete alatt egy küldöttség ment Esztergomba, hogy a lipótvárosi bazilika építési költségeinek fedezésére rendezendő sorsjáték érdekében a herczegprimás pártfogását és közbejárását kikérje , eminentiája megígérte, hogy a szükséges engedélyt személyesen fogja kikérni Ő Felségétől. Ugyancsak vízkereszt napján ünneplé ő eminentiája primásságának 13-ik évnapját, s az ez alkalomból adott 80 terítékű díszebédre a pesti küldöttség is hivatalos volt. Az ősz főpapot gr. Forgács püspök és Sujánszky prépost urak köszönték fel, mig maga az ünnepelt Pest város jólétéért és pesti vendégeiért emelt poharat. — Budán jelenleg közbeszéd tárgya egy végrendeleti hamisítás, melyet egy ottani ügyvéd követett el. Ez ugyanis 1861 szeptember 5-ikén magához hívatott öt budai lakost s ezeknek egy nála lévő urat mint gróf A........Gedeont mutatván be, kérte őket, hogy a már készen lévő végrendeletet mint tanuk írják alá. A nevezett gróf halála után még más két végrendeletet is találtak, minek folytán vizsgálat rendeltetett el és kisült hogy a főn említett napon, sőt már azelőtt két hónap óta a gróf nem is hagyta el szobáját. Az említett ügyvédnél eszközlött házkutatás alkalmával több gyanús levél is találtatván, a törvényszék elfogatását rendelte el, ő azonban jónak látta az ítélet végrehajtása előtt elillanni. — Temesvártt az a furcsa eset történt, hogy a postánál a levélgyűjtő szekrényt ellopták. — A főváros utczai lámpái a farsang folytán egész éjjel égni fognak. Hát eddig nem égtek egész éjjel? fogják kérdeni némely vidéki olvasónőink? Nem bizony, mert éjfél után a lámpák fele részét mindig el szokták oltani , sőt holdvilágos éjeken meg sem gyújtják, ha a holdvilágot bármily sötét fellegek borítják is, az aztán mindegy, csak a kalendáriumban ott legyen. A budai Horváth-kertet, melynek háztelkekre való felosztásától a város végkép elállott, a tavaszra élvezetes mulatóhelylyé akarják alakítani, és a mulatóhelyek nélkülözhetlen kelléke jó vendéglővel ellátni. A budai városmajorról ugyanezt rebesgetik. Majd meglássuk, melyik valósul előbb. — Ország Antal hazánkfia, kinek fényképei Párisban nagy tetszést arattak, már megnyitotta fényképészeti műteremét a kerepesi úton, a nemzeti színházzal szemközt. — Türr tábornok a karácsoni ünnepekre nejével együtt Genfbe utazott. A genfi indóháznál vagy 20 magyarból álló küldöttség üdvözölte őt. Másnap díszebéd volt, felköszöntésekkel, melyek egyike a tbk nejére mondatván, a bájos Bonaparte-Wysegne a vendégek közmeglepetésére tiszta magyar nyelven válaszolt. A „Győri Közlöny“ szerint a pesti fiatalság példája után, a győri fiatalság egy része is elhatározta, minél egyszer -Hz 510 V-