Nefelejts, 1862. április - 1863. március (4. évfolyam, 1-52. szám)
1862-10-19 / 29. szám
M árok a Bakonyban Haraszton, pagonyban, Vad, rideg hegyek között, Vad, rideg hegyek között. Köd lepi a völgyet Szomorúk a tölgyek, — Víg madár elköltözött, Víg madár elköltözött. Hullnak fák lombjai;— Látom leomlani A megsárgult harasztra, A megsárgult harasztra. Könyes szememnek Érzem mint peregnek Megsárgult arczaimra, Megsárgult arczaimra... . Hol van a zöld levél? Hervadtan űzi szél; Hova lett a zöld remény ? Hova lett a zöld remény ? . Az erdő daltalan, A szívnek baja van : Oh jaj, a sors mily kemény ! Oh jaj, a sors mily kemény! Felhők az ormokon: Ború a homlokon, Harmat a füvön s szemen, Harmat a füvön s szemen. — 1862. — Nap, száríts harmatot! S Te add szent vigaszod Én irgalmas Istenem! Én irgalmas Istenem! Mert ím elcsüggedék, Nagy bám több mint elég — Halálra bágyaszt, ernyeszt, Halálra bágyaszt, ernyeszt. Lelkem mint a tölgyek : Vész, vihar nem dönt meg. — De lassú féreg elveszt, De lassú féreg elveszt. Edzett tél, fagy és vész, S vártuk, hogy testté lesz A rég várt Ige végre, A rég várt Ige végre__ ígért is a tavasz : De ép az a panasz, Hogy csak s csupán Hogy csak s csupán igére, igére. A nyári hév csak ölt, S őszszel: lehull mi zöld , A szív alig dobog még, A szív alig dobog még. Széttört remény kihal, S nem biztat mint a galy: Hogy újra élni fog még, Hogy újra élni fog még ... 29