Nefelejts, 1863. április - 1864. március (5. évfolyam, 1-52. szám)
1863-08-02 / 18. szám
206 A tánczolók nagyobbára szolga-leányok, szolga-legények, kétségbeesett szerelmes ifjonczok, zöld, kékszínű halálsáppadt arczczal, az elvirult arczokat, csak a szép lábak pótolják, melylyel a quadrilt járva az ebben lévő egyes részek lejtésénél szabad röptére bocsátják szilaj kedvüket, vad enyelgéseket, miből nem hiányzanak aztán az ugrándozások levegőbe való rugdalózások, tréfás arczjátékok, mikről a Cancan táncz nevezete alatt egész Európa beszél. így látjuk Párist éjfél utáni 1 óráig, a midőn ismét mindenki a falak közé siet estelizni. Párisban jelenleg a színházak, kávéházak, mulatóhelyeket kivéve, minden pangásban van, a közönség, nép egyhangúsága annyira feltűnő itt nappal, hogy a magyar ember majdnem azt hiszi odahaza van. A boltok üres némaságban állnak, s a boulevartok pompás kereskedéseibe még 3—4 óra alatt sem látunk egy-egy vevőt, megrendelőt belépni; az egy Paix utczában van kivétel a déli órákban, ekkor itt látjuk Páris nagyvilágának fogatait a kereskedésekben járó-kelő magas úrnőjeikre várakozni, kik ékszereket vásárolnak, vagy nyári öltözeteket rendelnek ; lépjünk be az egyik után, s lássuk őt közelről, hisz ez egy után a többiről is szerezhetünk némi képet magunknak, mert ők mindannyian ugyanazok. Roppant magas kalap van a kis főn bokrétával, az arczon sűrű fehér fátyol, drága selyem köpeny csüng le a vállakról, világos égszínkék nehéz selyem ruha övedzi a derékot, mely föl van húzva s alóla fehér selyem szoknya-uszálya söpri a járda meszes porát; igen drága ékszerek a nyak- és karokon, meg a mellen, a fátyolt félrelebbenti, hogy a vásárolni szándékolt tárgyat jól megnézhesse; az arcz rendes szép vonása, de még a szempillák közt is ki van festve, ajkszélei bíborvörösek, a carmazsin által, szemöldei sugárfeketék, a feketítő kefecske segélyével ; a bőrszinezet alabastrom fehér a nem is hajpor, hanem vízfestéktől, gyönyörűen bimbózó két kis rózsa van az arczon, a pirosító erejével; szegény nő, talán a festék sűrű vastagsága alatt a természet szépségében ragyogó arczczal bir, de a többinek, kik már régen elhervadva csak a festészet ügyessége által tudnak még tán virítani, a nyomába kell járnod, hogy amazok balga ámítása feltűnőbb ne legyen, és végre mert így kívánja azt a szokás, divat, a fölállított toilette-rendszer. A kereskedő örvend magas vendégének, hogy is ne, egész napon ez a második, vagy harmadik komolyan vásárolni szándékozó, öröme azonban csakhamar csalódásra változik, mert ez sem vásárolni jött, hanem egy ékszer kicserélésével egy más tárgyat csináltatni, mely hihetőleg kedves emlékű ajándék, meglepetés akar lenni. A vásár nem történik meg, az ékszerész szomorú képpel mond nemet, a fátyol lehull, a nő fogatával elrobog, selyem uszályának szélével mintegy önkénytelenül, de mégis akarva, befedi a bolt felé álló részen — a kocsira festett nagy czimert, mely valóságos ősi czimer, és nem phantastikus, mint a franczia élesen megjegyezve nagyon sok hintóra festett czimerre mutat, mondván: „Compositio“. Páris bérkocsijai hasonlítanak a mi vidéki városaink bérkocsijaihoz, csakhogy ezek apró kis lovakkal, és lassú járással boszantják a publikumot. Az idegenek számára társulatok pompás fogatokat tartanak. Compositio czimerrel, egyenruhás kocsis, inassal a bakon, ez aztán fényes, és egy napra csak két darab Napóleont kér!! ? A bérkocsikon felül állnak a számtalan és roppant gyors menetekben sűrűen járó-kelő kettős emeletű omnibusok, ezek kívül úgy mint belül elég tiszták, és kényelmesek ; a közlekedést minden irányban roppant ügyességű pontosság- és sebességgel tartják fenn; egy-egy ilyen omnibus mint óriás halad végig az utczákon, mindegyike két-két vastag fehér mén által ragadtatva előre, tetején a szabadban fapadsorokon ülő embertömeg, honnan a házak első emeleteibe pipaszó mellett az ablakokon kényelmesen bepisloghatni. Páris kávéházai pompásak, ezekben mint az éttermekben, melyek minden kávéháznál is vannak;— a szolgaszemélyzet gyöngéd bánásmódja, pontos szolgálatkészsége, mindig kellemes arczulata, példányképül állítható föl; melléről földig érő tiszta fehér kötény csüng le, fehér nyakkendő, fekete kis zeke, fekete nadrág, hófehér harisnya, kivágott czipő, szóval a tisztaság Ízléses külsőség a legkellemesb hatással van a vendégre, kinek soha sem kell a poharakat, edényeket csöngetés gyanánt zörgetni, elég egy pillantás , és azonnal ott terem kettő három is egyszerre, hogy mosolygó vidám arczcal tudomásul vegye mit kiván az illető; a fizetést bármelyik is átveszi, nincsenek külön számoló pinczérek, kikre minálunk negyedóraként is kell várakoznunk, és végre még ő mutat neheztelő kifejezést, ha őt sürgetni bátorkodónk; ezek ha öt krajczárt kapnak is, szépen megköszönik, s a pénztárnál álló gyűjtőszekrénybe teszik, melyet aztán a hó elsején egyformán osztanak föl maguk között. A számadást nők viszik mindenütt, az ebéd megrendeltetik, s rögtön egy könyvbe írják az asztal száma alá, a megrendelő felszolgálója a pénztártól utalványt kap, mire az ebédet adják át neki a konyhában, hol ismét egy női ellenőr jegyzi be a könyvbe, ki még az utalványt is egy kis fácskára fűzve összegyűjti, a fizetésnél egy részletes számadási lapot hoz a pinctér a pénztártól. A vendéglők, szállodák leginkább társulati vállalkozók tulajdonai, s mint ilyenek a társulat által igazgattatnak. Alig néhány hó óta nyittatott meg a Capucines boulevart-on, mint mondják Európának legnagyobb, legpompásabb szállodája a Grandhotel 800 vendégszoba , távirati, szállítási hivatallal a világ minden részében, díszes folyosók, olvasó-, táncz-, kisebb és nagyobb étterem , olvasó-, társalgószobákkal, három nagy kávéházzal. Az egész épület, beruházásával együtt 28 millióba került, s az éjszaki részében fekvő nagy kávéház éttermével együtt évenként 200,000 (kétszázezer) frank haszonbért fizet, míg ezenkívül az egész vendéglőt maga a társulat kezeli. A grand hotel társas ebédje 6 órakor van a nagy teremben, itt naponta 4 500 (négy-, ötszáz) ember ebédel, fejenkint nyolc frankért, ugyanezt a pompás ebédet két frankkal drágábban a kis teremben külön egy-egy személyre is megrendelhetni ; étlap szerint pedig 14 frankért igen ízletes és gazdag ebédet kapunk a legfényesebb servirozással. (Folyt, köv ) MOLNÁR GYÖRGY. — — A vihar. — Elbeszélés. — Irta : DEÁK FARKAS. (Lásd a 17-ik számot.) II. Végre valahára megérkeztek az én kedves rokonaim, s életemnek egészen más irányt látszott adni a velük való kedves társalgás. Mari férje egy igen művelt úriember volt, sokat utazott.