Nefelejts, 1863. április - 1864. március (5. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-18 / 29. szám

Ml levél. Két levelet kaptam, az egyiknek piros A másiknak pedig fekete pecsétje , Emett egy jó atya könyek között irá, Hogy elveszett minden, legdicsőbb reménye, Egyetlen fia, kit kedves hazájának Szeretett volna fölnevelni, már nincsen, — De kivel pereljen? — elvette ki adta, — S nincsen is már a mit többé elveszítsen! Keserű egy vigasz, szomorú egy sóhaj, Hadd kössem föl azt a gyászt a kalpagomra, Hadd gyászoljak én is, ejtsek egy-két könyet, Könyezésem tán az enyhülést meghozza. Kevesedett ismét kisded rokonommal A hazafi lelkek száma itt e földön, Égbeszállott anyja maga után hívá, Hogy az Isten előtt ő is könyörögjön. Két levelet kaptam egy nap, az egyiknek Fekete — másiknak piros a pecsétje, Az egyik a bánat, a másik az öröm, Kebelemben mind a kettő helyet kére. Szomorkodtam is, de örömöm is volt ma, Oh az ilyen öröm mennyországi édes, A­mit a világon nem mindenik ember, Életében az is egyszer csak ha érez ! Az én galambomnak levele a másik, Mikor átolvastam örömkönyet sírok, Nem is magában volt, párosával jött meg, íme az ő bájos arczképe is itt még ! Épen jókor jöttek, mind a két levél, hisz Ma vagyon a Krisztus föltámadásnapja, Szerelmedben én is föltámadtam, édes, Mint a napsugárban a mezők harmatja! HALÁSZ DEZSŐ: Itt vagy, itt vagy . .. csakhogy újra látlak ! Bánatomból rózsafelleg támadt. Rózsafelleg könnyű édes terhe, Boldogságunk harmatával telve. Tudtam én, hogy vissza fogsz te jönni, Nem lehet a szerelmet megölni, Olyan a szív, mint a búgó gerle, Párja nélkül megöli szerelme. Ide ide, itt van a te párod, Szive lelke utánad sóvárog, Szive, lelke, minden gondolatja, Kebled arczod áldva csókolgatja. Nézz szemembe édes üdvösségem ! Nem láttam e csillagokat régen, Pedig tudod számtalanszor mondtam: Mennyországom ég e csillagokban. Nézz reám! — de, várj csak egy parányit, Könyben úsznak szép selyem pilláid, Csókolja le szomjúdozó ajkam, Árnytalanul hadd ragyogjon rajtam. E. KOVÁCS GYULA, 29

Next