Nefelejts, 1864. április - 1864. december (6. évfolyam, 1-39. szám)
1864-12-25 / 39. szám
Oh ne még, ne váljunk még el! Ki tudja, hogy mikor kél fel Ez az óra is megint! Meglehet, hogy soha többet, Élvezzük hát a gyönyörnek Még nekünk szánt perczeit. Addsza arczod, addsza ajkad, Ezer a csók immár rajtad, Es nem tudom, hol elég . . . Kétszer annyit adsz te vissza, Es ajakad égő pirja Tüzesebben gyűl ki még. Istenem, hát véget értek Kínjai a szenvedésnek: Nem vagyok szerettei én! Hallom egy szív dobbanásit, Es hallok egy nevet váltig, Egy nevet, — az én nevem! Lányka! honnan van hatalmad? Tudatom vész, erőm lankad, Tégy akármit, engedek . . . Kezeimre csókod hinted, így teszik fel a bilincset Arra a kit vesztenek. Oh ne még, ne váljunk még el! lm mienk a sötét éjjel, Már a reggel nem leszen. A változó sorssal szemközt, Hadd higyjem, e bilincsek közt Hogy örök a szerelem! Dalmady Győző. — írói rajz. — Turgeneff Iván „a novellák orosz mestere,“ mint Heyse Pál nevezi, hazájában valamint Francziaországban is már régen kivívta magának a jól megérdemlett babérokat; hazánkban az orosz irodalomnak e kitűnő bajnoka még csak néhány apróbb elbeszélése után ismeretes, azonban az irodalmunkba átültetett eme néhány beszély is elegendő arra, hogy utánuk következtetést vonhassunk styljének finomsága és gazdagsága felől. Francziaországban a „Revue des deux Mondes“ már régen gondoskodott, hogy a hírneves beszélyíró a franczia közönség előtt méltóan legyen tolmácsolva. E folyóirat különben Turgenellel ritka kivételt tön, amennyiben novelláinak átültetését épen oly örömmel hozta és hozza még ma is folyvást, mint az eredeti műveket. E példát a más nagyobb szemlék is követék, és Meriraé Francziaország legnagyobb stylistája e költő bemutatása iránt kiválóan érdekelődött. Különös, hogy a fordításra vágyó Németország, mely a legfelületesb franczia regényeket is sietve igyekszik a vásárra vinni,korunknak épen e legkiválóbb írójával Francziaország mögött annyira hátramaradt; e dolgot természetesen könnyen megmagyarázza a körülmény, hogy Turgeneff a népszerű fordítókra nézve nagyon is finom és fölöttébb nehéz feladat. Turgeneff Iván, Oroszországban a jelenkor legkitűnőbb írójául van elismerve, daczára annak, hogy hű ecsetelései által úgy a régi, mint az új pártok embereinek gyöngéit föltárja és leleplezi, és a szemlék közöl azok, melyeknek szabad öt munkatársul nevezni, nem csak hogy tételük biztosítva van, de az irodalmi mozgalom élén állanak. Oroszországban Turgeneff egy-egy beszélyének megjelenése már sok év óta eseményt képez. Már első munkája is: „Egy vadász naplója, rendkívüli feltűnést okozott és a di-39