Nefelejts, 1865. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)

1865-10-08 / 41. szám

—1 385 mény: Pataki József, Kolozsvár volt alkotmányos polgármesterének hirtelen halála. Egy alkalommal gyönyörűen rendezett mezei gazdaságában szokottnál hosszasabban s fárasztóbban foglalkozván, meghalt, s ebből következett a derék férfiú megdöbbentő kimúlása. Őt, mint egy régi és tisztelt nemzetségnek tagját, kitűnő észtehetséget, erélyes tisztviselőt, szabadelvűs következetes politikai jellemet, loyális és nemes pártvezért, a város, sőt a félország tisztelte és most gyászolja. E hónap 23-án volt nagyszerű temetése. Nagy Péter főtiszt, közjegyző úr könyörgött koporsója fölött mélyen, meginditólag, igaz bánatot kifejező módon. Ott volt a város minden rende és osztálya roppant számban. Az ifjú gróf Mikó Ádám temetéséhez hasonló volt a gyászmenet. A kísérők közt volt gróf Mikó Imre nagyméltósága, gróf Teleki Domokos, gr. Wimpfen tábornok és számos katonatiszt; szállása kapujától,sőt a ház ajtóitól a sírig egy hullámzó néptenger borította az utczákat és temetőt; halotti utát 300 fáklya világította meg, temetését valódi gyászünneppé tette az a köztisztelet, melynek e közrészvét kézzelfogható kifejezése, s a miben nem egykönynyen részesül kolozsvári polgári halott. Kolozsvár benne újból leendett polgármesterét s — mondják — egyik követét vesztette el; mert hogy e kettős tisztesség, mint valódi népszerű embert, feddhetlen politikai jellemet, s kivált mint kolozsvári ősrégi nemzetségből való polgári születésű hazafit, minden mások fölött őt illette, s ezt Kolozsvár tőle meg sem vonta volna — minden kétség fölött áll. Kit állítunk a kettős helyre?— ez a kérdése most városunk minden öntudatos polgárának s hű fiának , felelnek is rá egyik igy, másik amúgy, de az bizonyos, hogy az elhunyt helyét most hamarjában betölteni bajos föladat. Pedig e kettős választástól függ Kolozsvárnak mély anyagi sebeiből való kigyógyulása — s úgy lehet — századra terjedő jövője! A helyből megint kifogytam — a színházunkon tett reformokat tehát egy másik levelemre kell hagynom. V—i. 1 i H 1 I egy követjelölti programmal, amely megbukik. Ligetek, mezők levetkezik zöld palásttokat, a madarak elköltöznek dalaikkal; az utolsó virágok saját elhulló leveleikből vetik meg halottas ágyukat; a nap,e mindent élesztő, melegítő égitest erős engedvényeket kezd csinálni a — fakereskedőknek, — szóval: erősen haladunk befelé azon évszakba, melyben kiűzetik az ember a természet paradicsomából, hogy verejtékkel keresse — mulatságát a színházak zártszékein, az emberekkel és hamis hangokkal teli hangversenytermekben, a pipafüstös kávéházakban, vagy négy fal közé száműzve magát szerepet vállaljon azon gyakran egyhangú repertoirban, mely ezen ismert darabokból áll: „Családi drámai, a „Jó barátok”, „Fecsegök”, „Egy játszma piquett1, „Egy nő, kinek elvei vannak“, „A házibarát11, „Veszedelmes szomszédság“, „Egy csésze beau, „Az élet apró bajai“, „Nem mehet ki a házból“, stb. Aki e műsort már ismeri, az unalmat ki nem kerülheti, s most az unalom e műélvezete következnék, — de nem ... a sors gondoskodott egy kis változatosságról, egypár érdekes darabot kaptunk, melyek új szereposztással adatnak: „Az országgyűlési szállás“ s a „Politika és szerelem“ czímű vígjátékokat. Sokan igen óhajtották volna a „Tisztújítást“ is, de ez közbejött akadályok miatt nem mehet, legfölebb egy kis töredék játszathatik el belőle. Igen , a politika az, mely a „holt idényének segélyére jött s azt a legmozgalmasabb életté varázsolta. Az újságok, melyeknek előbb a legnagyobb mesterséggel lehetett hébe-hóba egy kis érdeket kölcsönözni, most halmazával kapják és adják a mindenkit érdeklő közleményeket. Mint a sült galamb röpül szájokba a sok megyei levél, vezérczikk, szónoklat, politikai hír, és ezekkel, a mi újságnál nem másodrendű dolog, a sok előfizető. Persze, hogy a sors ezen nagy kedvezésében csak a politikai lapok részesülnek. Mi szegény szépirodalmiak, miután mi csupán az irodalmat képviseljük, a nemzeti szellem világát, a költészetet, ékességét, dicsőségét, halhatatlanságát, nyelvünk ereklyéjét, kincseit gyűjtögetjük, nekünk a gyalogösvény jut, hiszen annak szélein terem a virág, míg a politika a nagy országúton fényes hintóban robog s veri a port sebesen forgó kerekeivel. Nem irigyeljük, ha szent czélra tör. . . sőt virágainkkal hintjük be diadalkocsiját, melyen a nemzeti győzelem ül. A gyalog utján vándorló szépirodalom kedves hölgyek a ti gyöngéd kebletekre számit, ti hívei maradtok, nemde? bármennyire foglalja is el a napi érdeket a politika. Ti őrző angyalai maradtok a háznak, kertnek; a ti gondos ápolástokra bizza a hon házikincseit, minő a költészet, művészet. A nemzet ékszerei ezek, rátok bizza, hogy karjaitokon hordjátok. Most, midőn a politikai programotok, a követjelölti hitvallomások versenyt hallanak a fák leveleivel, óhajtjuk , hogy épen úgy mint ezek a jövő aratás számára termékenynyé is tegyék az édes haza földjét! Midőn egy-egy szónokot a honfiak jogaiért küzdeni látunk, sokszor jut eszünkbe, miért nincs oly választókerület, melyben ti, kedves olvasónők, gyakorolnátok az alkotmányos jogokat. Akkor a „Nefelejts“ is számíthatna egy kis képviselői dicsőségre. S aki a ti bájos képeteket viselhetné, az bizton számíthatna győzelemre. A férfiak titeket választhatnak és ti oly ritkán választhattok. Igazság e ez? . . . Ha ti választotok, annak mindjárt egész életre kell történnie, pedig hányszor nem érdemli meg az bizalmatokat, a kit választotok, hányszor szavaz ellenetek — különösen a pénzügyekben, midőn egyegy ártatlan kiadásban kedvetek tennék. Oh, mily dicső lenne az, köztetek lépni föl képviselőnek, általatok választatni, tőletek megtapsoltatni, titeket megnyerni. Mi mindjárt készen volnánk programmunkkal: a mit akarunk.“ Kedves polgártársnők! — Így emelnénk szót, ha ugyan szóhoz engednétek jutni. A férfiak megosztják veletek az élet terhét, gondjait, ti megosztjátok vele sziveteket, és a mi a polgári élet közkincse volna, ő nem osztja meg veletek a szabadságot. Neki gyakran a házon kívül is vannak barátnői, és ő nektek a háznál sem enged egy barátot. Ti a házasság frigyében az egy test és lélek egyenlő felerészét képezitek s jogok tekintetében mégis tetemesen a kisebb rész a tiétek. Legfölebb a hadügy közös köztetek, a pénzügyet azonban legtöbbnyire a férfiak maguknak tartják és czivillistát szabnak elétek. Pedig ha a hadszenet fontos gyakorlatát századok 41 4-