Nefelejts, 1867. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-11-24 / 47. szám

IX. évfolyam, 47. szám, 1867. November 24. „A FORRADALOM KÖLTÉSZETEIBŐL. MÁRCZIUS 15. 1849. Bizony mondom, hogy győz most a magyar, S habár az ég s föld ellenkezőt akar! Azért nem győzött eddig is e hon, Mert soha sem volt egy akaraton! Most egy a lélek, egy a szív , a kar... Mikor győznél, ha most nem, oh magyar ! Egy ember a haza s ez halni kész, S ezért, oh népem, és ezért még élsz ,­­ S dicső lesz élted, boldog és szabad, A milyen senkié a nap alatt! S én bátran állom a csaták tüzét, Tudom, hogy a golyó nekem nem vét;­­ Tudom, hogy a sors őriz engemet, Hogy engemet megölni nem lehet.­­ Mert én leszek, nekem kell lenni, ki, S Ha elleneinket mind a föld fedi,­­’ Megéneklem majd diadalmadat, Szabadság! és a szent halottakat, A kiknek vére volt kereszt-vized, S halálhörgése bölcső-éneked. Kell, hogy megérjem azt a szép napot, Midőn áldásodat reánk adod, S mi annyi átokteljes év után, Sírunk, mosolygunk az öröm mián; Midőn, mit mostan lánczunk ád, a vész Egy szabad nemzet szent imája lesz, Kell, hogy megérjem azt a nagy napot, A melyért lantom s kardom fáradott! PETŐFI SÁNDOR:­­ Szónok, kitől a zsarnok vére fagy, Rákóczy égből kitört lelke vagy. Hullám, mit a vértenger felvetett, Hogy elmentsd, vagy vidd fel népedet. Mi a szabadság? Isten szép ege S lelked e kinyílt égnek gyermeke. Börtönbe láttad első sugarát, Rabtársul ott találtad a hazát, S e két rabtestvér szenvedése nagy Sok százados fájdalmak ajka vagy. Szellő patak, villám, tenger, vihar, Hogy sir a lélek, sir rá a magyar. Beszélj, beszélj, e nemzet téged ért, Ad életet, vért minden hangodért. Előre, uj Washington, ez neved, Vidd a szabad világba nemzeted. Kezedben van minden nép zászlaja, Utánad megy, mint árnyad, a haza. Törd össze a zsarnokság lánczait, Emeld föl a népek szent trónjait , Teremts egy uj kort, uj hazát nekünk, — Te benned lesz halhatlan nemzetünk. Ha lesz egy nap, hol millió szemek Mint egy szívből egy könyet ejtenek, Ha lesz egy sír, hol reményt lelünk, Hisz életed örökké kell nekünk — Emléked egy hazának fénye lesz, Soká mondjuk: Kossuthnak — lelke ez. — HIADOR. EGY 160,000 FORINTOS PRIMADONNA. — BESZÉLY — TÓ VÖLGYI TITUSZTÓL. (Folytatás.) IV. Nem jól beszél, a ki azt mondja, hogy Kari nem igyeke­zett a vasat melegen verni. Az mind csak haszontalan ráfogás. Verte lesz ő szegény nagyon is. 47 V KOSSUTH. Háromszáz évig várt rád nemzeted — Nemrég jövél s több század életed Atyád a nép volt s neveled a vész, Vész karja a legjobb baráti kéz. Véres pallos függ álmaid felett, De egy nemzet, ki őrzi életed.

Next