Nefelejts, 1867. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-26 / 21. szám
IX. évfolyam. 21. szám, 1867. Május 26. FÉL-ÁLOMBAN. Fekszem hanyatt zöld fák alatt, Zöld lomb alatt a páston. A lombos ág, a sok virág Most takaró palástom. Alomb alól tán rám hajol A nyugalom, az álom . . . Zengő madár itt lopva jár: Tán enyeiemet találom. A fényes ég, a tiszta kék, Beám ragyog derülten: A lombon át egy sugarat Velem enyelgni küldte . . . A kis hamis, ha lopva is, Megcsillan a haraszton — Bár nem akar, de felzavar: Ha ellejt, nem marasztom. A bokrokon éggel rokon Tündérek lejtve járnak; Hipp hopp! belül, hipp hopp! kívül, El-eltűnnek az árnyak . . . Ott-ott megint szárnyuk legyint, S fejem fölé repülnek — Bár fél szemen, de erezem: A levelekre ülnek. Tündéri had a mint vigad Játékra, dalra készen, Fönt és alant, a lomb, a hant Megnépesül egészen. . . . Fejem felett lágy dal ered Ajkán mindegyikének — Zümmögve is,ümmögve is, Körülölel az ének. Kis mákfejek itt lejtenek, Hegyes nyíllal kezükben; ím, íjjakat feszít a had — — Mi járhat most eszükben ? A nyíl repül . . . szememre ül A nyugalom, az álom . . . — Zengő madár itt lopva jár: Itt enyhémet találom............ DOBÓ LÁSZLÓ: A MAGYAR KORONÁS KIRÁLYNÉKRÓL. (Lásd a „Nefelejts“ XVI. számát.) X. PREDSLAVA, Predslava Swatopolk kiewi orosz herczeg leánya, s Kálmán király második neje volt, kivel 1104. évi augusztus 11-én kelt egybe, de miután nagyon hamar meggyőződött a király neje hűtlenséges erénytelenségéről, azt — Sz.István király II. t törvénye XIV. czikkelyénél fogva, mely a magyaroknak megengedi, hogy a házasságtörő nőket nemcsak szabadon büntethetik, de meg is ölhetik, s e tett elkövetéséért csak is 50 tulkot kellett fizetniük, mi alig tett ki 200 magyar forintot.*) — hazájába visszaküldötte, hol is Predslava Jaroslaw bátyjánál tartózkodva, Borics nevű fiát szülte, ** kit, mint alább látni fogjuk, minden áron a magyar királyok trónjára akart ültetni, de Kálmán király őt fiául nem ismerve, utódául se fogadta el. . Különbözőleg írnak történetíróink e királynő életének egyes eseményei felől; de általánosan megegyezik azon állitásuk, hogy a magyar királynék között ez volt az első, ki a bűnösvényére lépett, s erénye beszennyezését nem tekintette véteknek; midőn Kálmán király elűzte őt magától, az erény útjáról is letért nőnek lelke egészen megromlott; s ekkor kezdte el ármánya szálait fűzni, melynek czélja az Árpád-házból számlázottak kiirtása és saját fiának királylyá koronáztatása volt; először Kálmán királyt akarta megbuktatni, s mindent elkövetett, hogy nevét beszennyezze s trónját megingathassa; azonban átlátva, hogy fáradozása ez irányban eredmény nélkül mararadna, Kálmán király első nejétől lévő fiára, Istvánra terjesztő S ki ármányos rész lelkének egész figyelmét, körülvéteté egyet *) Lásd Décsy Magyar koronás királynék 32. 1. Pest, 1795. **) Lásd Lenk Ignácz „Erklärung des Stammbaumes der Könige v. Ungarn.“ 134. 1. Bécs, 1840.21