Nefelejts, 1868. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)
1868-11-22 / 47. szám
GYÖNGE VOLNÉK . . . Gyönge volnék én bírónak. Nagyon gyönge, érzem azt. — • Hogy a bűnös ne bűnhődjék, úgy venném föl a panaszt. Csitítnám a vádló szavát, A vádlottat védeném. Peres ügyét csak úgy venném, Mintha volna az enyém. Gyönge volnék én bírónak! Mindjárt itt egy példa rá: — Még talán el sem is hinnék, Ha nem szivem mondaná. Azt a kezet, mely megsebzett, Eltaszitott egykoron, A helyett hogy elitélném, Most is áldom, csókolom . . . DOBÓ LÁSZLÓ. HUSZTI GUSZTI. — VÍG BESZÉLY. — IFJ. ÁBRÁNYI KORNÉLTÓL. Kopasz fej, hosszú hegyes orr, kicsiny ravasz szemek, húsz lépésre kirívó róka-physonomia; — ez volt Huszti Guszti. Kiaszott sovány arcz, szürke bágyadt szemek, hosszú darázs derék, rövid lábak; — ez volt Rezka a felesége. Huszti Guszti többek közt titkár volt egy olyan egyletnél, hol a titkárnak és az inasnak egy fizetése volt. S azok közé tartozott, akik az istent is csak azért tisztelték, mert megengedte a földön a pénzteremtést. Azt tartotta a boldogság eszményének, ha valaki könyökig markolázhatik a pénzbe. Feleségét is csak azért vette el, hogy szükség esetében ne kellessék fizetni a betegápolónőt. Különben negyven felé járt, mikor megnősült, s a mézes hetek alatt valószínűleg csak a boltból vette a mézet. A felesége is nagyon praktikus dáma volt, már mikor Gusztihoz ment. Azért ment hozzá, mert Guszti jómódú volt és hogy legyen kivel veszekednie. Rezka nagysága különben nagyon kötötte magát a hautevolée-hoz.Keblét nemesnek tartotta, s szalvétáira koronát hímzett. Gyűlölte a bourgeoisiet; vasárnap soha sem ment nyilvános helyre. Valaha költőnő volt, s néhai verseivel meg is buktatott egy pár divatlapot. A szerencsétlen szerkesztők azért alighanem megátkozták. Ezt maga is hitte , s egyedül ennek tulajdonította azt, hogy harmincz éves lett. De szerencséjére volt a boltban smink, kalderóni, princessin-wasser; a fodrásznál doupé, lockni, s más efféle; ezek lehetővé tették a metamorphosist. Amit ugyan nekem nagy udvariatlanság így publice kifecsegni, de bocsánatot kérek értte. Ezek nagy szerepet játszanak a beszély folyamában. S hogy Rezka nagyság jellegrajzát tökéletesen betetőzzem, még egy udvariatlanságot követek el, s nyilvánosság elé hozok egy cselédpletykát. (A cselédek annyit tudnak!) úgy beszélik, hogy egyszer Gusztim nejét több vendég füle hallattára Rezkának szólította, s ép abban a perczben jött a szobalány, akit szintén Rezkának hittak. Guszti úr hívására a szobalány „tessék“-kel felelt, a vendégek zavarba jöttek és Rezka nagyság elájult. Azóta Gusztinak nem volt szabad ajkára venni a Rezka nevet. Rezkából így lett elegáns hangzású: Riza. A szobalányt természetesen másnap elkergették, hogy a blamagenak emléke se maradjon. S attól kezdve Rezka — pardon! — Riza nagysám egy gradussal újra soványabb lett. E cselédpletykában az elmondottakon kívül még egy tényállás is rejlik, amit mi ezennel napfényre hozunk, s ez az, hogy Huszti Guszti a papucsnak legpapucsosabb értelmében vett papucshős volt. Röviden és határozottan kifejezve 47