Nefelejts, 1868. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-22 / 47. szám

GYÖNGE VOLNÉK . . . Gyönge volnék én bírónak. Nagyon gyönge, érzem azt. — • Hogy a bűnös ne bűnhődjék, úgy venném föl a panaszt. Csitítnám a vádló szavát, A vádlottat védeném. Peres ügyét csak úgy venném, Mintha volna az enyém. Gyönge volnék én bírónak! Mindjárt itt egy példa rá: — Még talán el sem is hinnék, Ha nem szivem mondaná. Azt a kezet, mely megsebzett, Eltaszitott egykoron, A helyett hogy elitélném, Most is áldom, csókolom . . . DOBÓ LÁSZLÓ. HUSZTI GUSZTI. — VÍG BESZÉLY. — IFJ. ÁBRÁNYI KORNÉLTÓL. Kopasz fej, hosszú hegyes orr, kicsiny ravasz szemek, húsz lépésre kirívó róka-physonomia; — ez volt Huszti Guszti. Kiaszott sovány arcz, szürke bágyadt szemek, hosszú da­rázs­ derék, rövid lábak; — ez volt R­e­z­k­a a felesége. Huszti Guszti többek közt titkár volt egy olyan egylet­nél, hol a titkárnak és az inasnak egy fizetése volt. S azok közé tartozott, a­kik az istent is csak azért tisztelték, mert megen­gedte a földön a pénz­teremtést. Azt tartotta a boldogság esz­ményének, ha valaki könyökig markolázhatik a pénzbe. Fele­ségét is csak azért vette el, hogy szükség esetében ne kelles­sék fizetni a betegápolónőt. Különben negyven felé járt, mikor megnősült, s a mézes hetek alatt valószínűleg csak a boltból vette a mézet.­­ A felesége is nagyon praktikus dáma volt, már mikor Gusztihoz ment. Azért ment hozzá, mert Guszti jómódú volt és­­ hogy legyen kivel veszekednie. Rezka nagysága különben na­gyon kötötte magát a hautevolée-hoz.Keblét nemesnek tar­totta, s szalvétáira koronát hímzett. Gyűlölte a bourgeoisiet; vasárnap soha sem ment nyilvános helyre. Valaha költőnő volt, s néhai verseivel meg is buktatott egy pár divatlapot. A szerencsétlen szerkesztők azért alighanem megátkoz­ták. Ezt maga is hitte , s egyedül ennek tulajdonította azt, hogy harmincz éves lett. De szerencséjére volt a boltban smink, kalderóni, princessin-wasser; a fodrásznál doupé, lockni, s más efféle; ezek lehetővé tették a metamorphosist. A­mit ugyan nekem nagy udvariatlanság így publice kifecsegni, de bocsána­tot kérek értte. Ezek nagy szerepet játszanak a beszély folya­mában. S hogy Rezka nagyság jellegrajzát tökéletesen betetőz­zem, még egy udvariatlanságot követek el, s nyilvánosság elé hozok egy cselédpletykát. (A cselédek annyit tudnak!) úgy be­szélik, hogy egyszer Gusztim­ nejét több vendég füle hallattára Rezkának szólította, s ép abban a perczben jött a szobalány, a­kit szintén Rezkának hittak. Guszti úr hívására a szobalány „tessék“-kel felelt, a vendégek zavarba jöttek és Rezka nagy­ság elájult. Azóta Gusztinak nem volt szabad ajkára venni a Rezka nevet. Rezkából így lett elegáns hangzású: Riza. A szobalányt természetesen másnap elkergették, hogy a blamagenak emléke se maradjon. S attól kezdve Rezka — pardon! — Riza nagy­sám egy gradussal újra soványabb lett. E cseléd­pletykában az elmondottakon kívül még egy tényállás is rejlik, a­mit mi ezennel napfényre hozunk, s ez az, hogy Huszti Guszti a papucsnak legpapucsosabb értelmé­­­­ben vett papucshős volt. Röviden és határozottan kifejezve 47

Next