Nefelejts, 1869. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-12 / 37. szám

XI. ÉVFOLYAM zását s vi­rágzását bevárni; az ily gyermekeknek készséggel en­gedjük meg azt az örömet, mit a virágzás és növekedés szerez; ez a legszebb, legártatlanabb emberi öröm s mindenütt elér­hető, hol az emberi kéz egy kis földet szerezhet, s istennek él­tető, szelid napsugára süt. — Azon gyermekek, kiknek jókor alkalmat nyújtünk arra, hogy játék közben a természeti tárgyak­kal foglalkozzanak, az ezek iránt támadt érdeket az iskolába is elviszik magukkal, és sokkal örömestebb s könnyebben fog­­lalkozandanak ott is a természet tárgyaival, mint az olyanok, a­kik a galanterie-kereskedés czikkein kívül egyéb játékszere­ket nem ismertek. A kártyák kitűnő játékszerül szolgálnak. A kisebbek örö­mest építenek kártyából sátorokat, a nagyobbakat jó megtaní­tani arra, hogy építsenek kártyaházakat, s hogy készítsenek kártyalapokból szánkákat. Épen ily jó foglalkozás a gyerme­kekre nézve hosszú téli estéken összehajtogatott papírból hajót s edényeket alkotni. Palatáblára rajzolni, képeket tussal kifes­teni, képből vagy valamely puha fából apró tárgyakat készí­teni, szintúgy rövidíti az időt s gyakorolja a kicsinyek kezeit. Régi szivarládikák igen kitűnő anyagot nyújtanak ezen met­szésekhez. A fa vékony és puha s könnyen faragható. A fiúk édes anyjuk s nőtestvéreiknek szivarládikákból czérna- és selyemgombolyagtartókat készíthetnek, melyek egy kevés fénymázzal bevonva igen csinos és elegáns külsőt nyer­nek, s e bevonatot maguk a gyermekek is megadhatják azok­nak. Továbbá nőtestvéreik számára készíthetnek a fiúk doboz­kákat, kötőgyöngyök, himzőgyapot stb. hordozására; m­íg a lánykák, ha épen a bábok számára nem kell szabniok, vagy mosniok, a fiútestvérek részére labdákat reczézhetnek be, vagy lepkehálókat köthetnek, színes papírdarabokból könyvjegyzéke­ket készíthetnek, mely utóbbi foglalkozást a fiúk is végezhe­tik. Ily játékszerű foglalkozások, melyeknél valami eredmény jö létre, — habár eleinte esetlenek s haszonvehetlenek is, s felköltik a valódi alkotás iránti érzéket, ügyessé teszik a ke­zet, oly tárgyakat szolgáltatnak a testvérek részére, a melyek­kel egymást kölcsönösen megajándékozhatják, s ez által meg­örvendeztethetik, s végül kellemesen megrövidítik az időt is. A gyermekvilág megörvendeztetésére értékes és drága játékszerek egyátalában nem szükségesek ugyan,­­ de azért mindenik édesanya és kegyelt házibarát óhajtani fogja, hogy azokat valamivel megörvendeztesse; e czélra a születésnapi és karácsoni ajándékok a legjobb alkalmakat szolgáltatják. (Vége köv.) A SZERETET HATALMA. — BESZÉLT. — Irta : LAURA GUSZTÁV. 1. A sólyomkői udvarlakot egy száz öl széles és kilencz öt mély tó választja el az úgynevezett Tündér-szigettől. Azon idő­ben, melyben történetünk kezdődött és lefolyt, mind az udvar, mind ódon szélben épült háza, mind pedig csinos kertje az özvegyen maradt Hámory István nyugalmazott őrnagy tu­lajdonához tartozott. Hámory ötvenéves korában tért haza a katonaságból, hogy hátralevő napjait imádott nejével, és szemefényeként őrzött leányával, apjától öröklött csekély bár, de gondosan beren­dezett birtokán nyugalomban és boldogságban leélhesse. A becsületes és józan gondolkozású katona azonban tel­jes boldogságot és zavartalan nyugalmat, vidéki magányában csak öt évig élvezhetett. A kérlelhetlen halál váratlanul és hirtelen ragadta el mindenek fölött szeretett nejét, é­s a sze­rencsétlen férj, huzamos­ időn át csaknem vigasztalhatlanul, megosztott szeretetét egyetlen leányában, a 16 éves Emmá­ban öszpontosító. Emma kilenc­éves korától tizenötéves koráig kolostorban neveltetett. A természettől testi és lelki tulajdonokkal kivá­lóan megáldatva, nemcsak atyjának jön szemefénye, hanem a közel és távolabb vidék ifjai által is kedvesnek és bájosnak ismertetett el, és bámultatott. Annyiak közül, kik a Hámory házát meglátogatták, a­­ huszonötéves gróf Rády Elek volt az egyetlen, ki iránt a szép és kedves Emma rokonszenvet tanúsított, s kivel örömest tár­­s­­alkodott. Gróf Rády Elek egyetlen figyermeke volt a nagy gaz­­­­daság hírében álló gróf Rády Györgynek, s nemcsak azért , mert kitünően neveltetve, szellemi előnyeinél fogva is, minden­­ társaság keresett és kedvelt tagja lön, hanem azért is, mert szerény és lovagias volt, az öreg őrnagy hajlamait is meg­nyerte. Az őrnagy sokkal tapasztaltabb és emberismerőbb egyé­niség volt, hogysem észre ne vette volna, hogy kedves leánya arczán az öröm­pírja ömlik el, valahányszor Elek megjelen,­­ hogy társalgásaikban a rokonszenv és bizalom bizonyos neme mutatkozik, hogy leánya, midőn Elek jelen van s azzal tár­saloghat, könnyen feledi s nélkülözi a többi vendégeket, és hogy az ifjú mindig legderültebb és legmegelégedettebb az Emma körében, és a sólyomkői lak­termeiben. Mindezt igen természetesnek találta, de különben is, tel­jesen bízva az ifjú nemes lelkében, műveltségében és lovagi­asságában, a találkozást nem akadályozta, ártatlan társalgásu­kat pedig nem zavarta. Gróf Rády Elek két mértföldnyi távolságban lakott a sólyomkői udvarháztól, de azért hetenkint kétszer, sőt néha háromszor is ellátogatott öreg barátjához s annak fiatal leá­nyához. A kölcsönös ismeretség már négy hónapon húzódott ke­resztül, midőn egy váratlanul közbejött esemény az ifjút ha­tározottabb és nyíltabb föllépésre kényszerítő. Mint hasonló eseteknél majd mindig, az ifjú gróf gya­kori látogatása is Hámoryéknál, figyelmet keltett mindazon családoknál, melyek kebelében házasulandó ifjak és eladó leá­nyok valának. Részint a vágy a meglehetős módú, de ritka­­ szépségű leányt nőül nyerni meg a nőtelen ifjak számára, ré­szint az irigység, hogy a gazdag gróf a Hámory családból vá­laszt nőt magának, különnemü mendemondákra és megszólá­­­­sokra szolgáltattak alkalmat. Hámory őrnagy még mit se hallott és mit se tudott, de gróf Rády György, kinek besúgták fiának gyakori látogatásait és rokonszenvét, komolyabban és tüzetesebben kezdett a neta­­láni szerelmi viszonyról gondolkodni. Elek épen Sólyomkőről lovagolt haza a Rády-kastélyba. Midőn lovát lovászának átengedé, atyjának komornyikja jelent meg előtte. — A méltóságos gróf kéreti rögtön magához az ifjú­­ grófot. — A mint átöltözködtem, azonnal meg fogok jelenni. Az apa fiát, a kerti ballustrád alatt, támlásszékben mo­■ górva arczczal fogadta. — A közel szék rád várakozik. Foglalj helyet. 37* NEFELEJTS 435

Next