Nefelejts, 1869. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)
1869-09-12 / 37. szám
XI. ÉVFOLYAM zását s virágzását bevárni; az ily gyermekeknek készséggel engedjük meg azt az örömet, mit a virágzás és növekedés szerez; ez a legszebb, legártatlanabb emberi öröm s mindenütt elérhető, hol az emberi kéz egy kis földet szerezhet, s istennek éltető, szelid napsugára süt. — Azon gyermekek, kiknek jókor alkalmat nyújtünk arra, hogy játék közben a természeti tárgyakkal foglalkozzanak, az ezek iránt támadt érdeket az iskolába is elviszik magukkal, és sokkal örömestebb s könnyebben foglalkozandanak ott is a természet tárgyaival, mint az olyanok, akik a galanterie-kereskedés czikkein kívül egyéb játékszereket nem ismertek. A kártyák kitűnő játékszerül szolgálnak. A kisebbek örömest építenek kártyából sátorokat, a nagyobbakat jó megtanítani arra, hogy építsenek kártyaházakat, s hogy készítsenek kártyalapokból szánkákat. Épen ily jó foglalkozás a gyermekekre nézve hosszú téli estéken összehajtogatott papírból hajót s edényeket alkotni. Palatáblára rajzolni, képeket tussal kifesteni, képből vagy valamely puha fából apró tárgyakat készíteni, szintúgy rövidíti az időt s gyakorolja a kicsinyek kezeit. Régi szivarládikák igen kitűnő anyagot nyújtanak ezen metszésekhez. A fa vékony és puha s könnyen faragható. A fiúk édes anyjuk s nőtestvéreiknek szivarládikákból czérna- és selyemgombolyagtartókat készíthetnek, melyek egy kevés fénymázzal bevonva igen csinos és elegáns külsőt nyernek, s e bevonatot maguk a gyermekek is megadhatják azoknak. Továbbá nőtestvéreik számára készíthetnek a fiúk dobozkákat, kötőgyöngyök, himzőgyapot stb. hordozására; míg a lánykák, ha épen a bábok számára nem kell szabniok, vagy mosniok, a fiútestvérek részére labdákat reczézhetnek be, vagy lepkehálókat köthetnek, színes papírdarabokból könyvjegyzékeket készíthetnek, mely utóbbi foglalkozást a fiúk is végezhetik. Ily játékszerű foglalkozások, melyeknél valami eredmény jö létre, — habár eleinte esetlenek s haszonvehetlenek is, s felköltik a valódi alkotás iránti érzéket, ügyessé teszik a kezet, oly tárgyakat szolgáltatnak a testvérek részére, a melyekkel egymást kölcsönösen megajándékozhatják, s ez által megörvendeztethetik, s végül kellemesen megrövidítik az időt is. A gyermekvilág megörvendeztetésére értékes és drága játékszerek egyátalában nem szükségesek ugyan, de azért mindenik édesanya és kegyelt házibarát óhajtani fogja, hogy azokat valamivel megörvendeztesse; e czélra a születésnapi és karácsoni ajándékok a legjobb alkalmakat szolgáltatják. (Vége köv.) A SZERETET HATALMA. — BESZÉLT. — Irta : LAURA GUSZTÁV. 1. A sólyomkői udvarlakot egy száz öl széles és kilencz öt mély tó választja el az úgynevezett Tündér-szigettől. Azon időben, melyben történetünk kezdődött és lefolyt, mind az udvar, mind ódon szélben épült háza, mind pedig csinos kertje az özvegyen maradt Hámory István nyugalmazott őrnagy tulajdonához tartozott. Hámory ötvenéves korában tért haza a katonaságból, hogy hátralevő napjait imádott nejével, és szemefényeként őrzött leányával, apjától öröklött csekély bár, de gondosan berendezett birtokán nyugalomban és boldogságban leélhesse. A becsületes és józan gondolkozású katona azonban teljes boldogságot és zavartalan nyugalmat, vidéki magányában csak öt évig élvezhetett. A kérlelhetlen halál váratlanul és hirtelen ragadta el mindenek fölött szeretett nejét, és a szerencsétlen férj, huzamos időn át csaknem vigasztalhatlanul, megosztott szeretetét egyetlen leányában, a 16 éves Emmában öszpontosító. Emma kilencéves korától tizenötéves koráig kolostorban neveltetett. A természettől testi és lelki tulajdonokkal kiválóan megáldatva, nemcsak atyjának jön szemefénye, hanem a közel és távolabb vidék ifjai által is kedvesnek és bájosnak ismertetett el, és bámultatott. Annyiak közül, kik a Hámory házát meglátogatták, a huszonötéves gróf Rády Elek volt az egyetlen, ki iránt a szép és kedves Emma rokonszenvet tanúsított, s kivel örömest társalkodott. Gróf Rády Elek egyetlen figyermeke volt a nagy gazdaság hírében álló gróf Rády Györgynek, s nemcsak azért , mert kitünően neveltetve, szellemi előnyeinél fogva is, minden társaság keresett és kedvelt tagja lön, hanem azért is, mert szerény és lovagias volt, az öreg őrnagy hajlamait is megnyerte. Az őrnagy sokkal tapasztaltabb és emberismerőbb egyéniség volt, hogysem észre ne vette volna, hogy kedves leánya arczán az örömpírja ömlik el, valahányszor Elek megjelen, hogy társalgásaikban a rokonszenv és bizalom bizonyos neme mutatkozik, hogy leánya, midőn Elek jelen van s azzal társaloghat, könnyen feledi s nélkülözi a többi vendégeket, és hogy az ifjú mindig legderültebb és legmegelégedettebb az Emma körében, és a sólyomkői laktermeiben. Mindezt igen természetesnek találta, de különben is, teljesen bízva az ifjú nemes lelkében, műveltségében és lovagiasságában, a találkozást nem akadályozta, ártatlan társalgásukat pedig nem zavarta. Gróf Rády Elek két mértföldnyi távolságban lakott a sólyomkői udvarháztól, de azért hetenkint kétszer, sőt néha háromszor is ellátogatott öreg barátjához s annak fiatal leányához. A kölcsönös ismeretség már négy hónapon húzódott keresztül, midőn egy váratlanul közbejött esemény az ifjút határozottabb és nyíltabb föllépésre kényszerítő. Mint hasonló eseteknél majd mindig, az ifjú gróf gyakori látogatása is Hámoryéknál, figyelmet keltett mindazon családoknál, melyek kebelében házasulandó ifjak és eladó leányok valának. Részint a vágy a meglehetős módú, de ritka szépségű leányt nőül nyerni meg a nőtelen ifjak számára, részint az irigység, hogy a gazdag gróf a Hámory családból választ nőt magának, különnemü mendemondákra és megszólásokra szolgáltattak alkalmat. Hámory őrnagy még mit se hallott és mit se tudott, de gróf Rády György, kinek besúgták fiának gyakori látogatásait és rokonszenvét, komolyabban és tüzetesebben kezdett a netaláni szerelmi viszonyról gondolkodni. Elek épen Sólyomkőről lovagolt haza a Rády-kastélyba. Midőn lovát lovászának átengedé, atyjának komornyikja jelent meg előtte. — A méltóságos gróf kéreti rögtön magához az ifjú grófot. — A mint átöltözködtem, azonnal meg fogok jelenni. Az apa fiát, a kerti ballustrád alatt, támlásszékben mo■ górva arczczal fogadta. — A közel szék rád várakozik. Foglalj helyet. 37* NEFELEJTS 435