Nefelejts, 1869. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)
1869-02-21 / 8. szám
XI. évfolyam, 8. szám, 1869.Február 21. * * * * * * * 8 . NAPLÓMBÓL. (Egy photograph-arczképre.) Árnyadat is áldom, Árnyadat is nézem, Elő szép vonásid Mind visszaidézem. Pedig csak egy árny ez. Mely elhal a fényen, Miként teéretted Siró költeményem! Leszállt már a nap, mely Ez árnyékot adta, Leszállt már a sírba, Ki élve mutatta. És én nézem búsan, Nyugotnak fordulva A nap hunyó fényét, Sírodra borulva. Oh ! e napnak többé Nincsen felkeletje, A te életednek Többé kikeletje. Vége az életnek, Tarka szivárványnak, Rajongója lettem Csak egy puszta árnynak! MAJTHÉNYI FLÓRA. GRÓF DE LA FÉRE KOMORNYIKJA. — Beszélj. — Irta: SZABÓ RICHARD. (Folytatás.) II. Kövesdit kellemesen lepte meg az első pillanatra föltűnő rend, tisztaság és eleganczia. A kastély újabb szélben épült, a tágas udvar ki volt kavicsolva, ajtók, ablakok tisztaságot szerető felügyeletre mutattak, az udvar közepe viruló rózsák,violák é s verbénákból álló virágos partkióval volt beültetve. A grófot leemelték kocsijából, mielőtt Kövesdinek ideje lett volna lesegiteni. — Hol a grófné ? — kérdé, futólag végigtekintve cse-Slédéin. — A grófné bocsánatot kéret, — mondá valami kulcsárnő-féle, — de nem jöhetett a gróf ur elfogadására, mert roszul érzi magát. — Csak nincsen valami komolyabb baja ? — kérdé a gróf gyorsan. — Nincsen oka a gróf urnak nyugtalanságra, — felelt amaz. — A szokott migrainje van, és olyankor feküdni szokott. Különben kérett méltóságodat. A gróf elindult, de csakhamar visszafordult. — Madame Serry, — mondá a nőhöz— Kövesdire mutatva, — Monsieur Kövesdi, uj komornyikom. Legyen rá gondja, mutassa meg szobáját. Ezzel tovasietett. Madame Serry mintegy 40 éves, tisztes külsejű asszonyig ság volt. Fiatal korában csinos menyecske lehetett, de most már a múlandóságra emlékeztetett. Kémlő tekintetet vetett az új komornyikra, ki első tekintetre tisztában volt az iránt, hogy madame Serry a háznál szerepet játszik, miért is udvariasan hajtotta meg magát, és szívességébe ajánlotta magát. Serry asszonyságnak tetszett az uj komornyik modora és nyájasan intett neki, hogy kövesse. A szoba, melyet Kövesdinek az első emelet végén kinyitott, elég csinos, tágas és lakályos volt. Ablakai a kertre nyíltak s az erdőkkel koszoruzott hegyekre kellemes kilátást nyújtottak. — A kastély ezen fele, — mondá, — a gróf lakosztályát képezi, s miután komornyikat közelében kívánja, e szobba van a komornyikok számára rendelve. A gróf szobáitól önt csak négy férfivendég szobája választja. Ha szüksége lesz önnek valamire, csak hozzám forduljon. Én kulcsárnő vagyok s a nőt illető gazdaságot én vezetem. — Eddig nem is tudtam, hogy a gróf úr nős. "