Nefelejts, 1869. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-28 / 13. szám

XL évfolyam, 13. szám, 1869. Márczius 28 -I KÖMHÖZ. Te oly szép, s jó vagy, hogy ki rád néz Minden erénybe’ hisz: S úgy fáj ha az eszembe jut, hogy Utóbb meghalsz te is! Hogy véled, kiben a tökély is Csodás csodát mivest, — Az istennek több czélja nem volt Mint más akárkivel. Hogy az az érzés, szerelem, báj, Mely szemedben lobog, Mely hódit, elbűvöl, — a sírban Elveszt minden jogot. E gyönyörű test szerte bomlik, — S bár volna vége ez! — Tán rá­szorul az élet egykor, S ki tudja, hogy mi lesz?! S úgy fáj ha elgondolom azt, hogy Ki mindezt most bírom, Boldogságommal elveszitek Mindent túl a síron. Hogy az a láncz mely összefűz most, Örökre szétszakad; S tört szemeit nem szedi össze A meghalt öntudat. Te oly szép, kedves, jó, szelíd vagy, S oly boldoggá teszesz; Hogy nem hihetem, hogy a sírban Mindennek vége lesz. Nem is hiszem; é­s hiszem, hogy a sír Új életbe vezet; Hová lelkünket elkíséri Érzés s emlékezet. Te oly szép, oly jó, oly szelíd vagy, Hogy a síron túl csupán A mennybe szánhatsz, é­s veled én is, Együtt, egymás után. Ó! hisz az isten ezzel akkor Tartozni fog neked; Mert üdvözülhetnél-e ott is Ha nem lennék veled! S számomra nyitva lesz az út és A merre el megyek; Az angyalok felém mosolygnak, S hosannát zengenek. Az örök biró trónusánál , Mosolygva haladok: Ha számon kér, csak azt felelem hogy : A te férjed vagyok. Ifj. ÁBRÁNYI KORNÉL. GRÓF DE LA FÉRE KOMORNYIKJA.­ — Beszély. — Irta: SZABÓ RICHARD. (Vége.) — Még soha sem jutott eszembe e tárgyról gondolkoz­­­­ni, — viszontá Helene mélázva. — De St. Grilles gazdag, csinos férfi és családja Fran­­cziaország legrégibb családjai egyike. — Gazdagság és családrégiség nem kecsegtetnek engem. Boldogabb leszek, ha körödben, veled maradhatok. — De gyermekem, nézd ez ősz hajat. Ki tudja, meddig­­ maradhatnál úgy is velem! — Helennek sem kellett több. Atyja egy nagyon szo­morú hirt pendített meg szivében, melynek rezgése könyü­ket kergetett szemeibe. — Nem, nem édes, kedves jó atyám, — mondá­s könyüi peregtek le arczán, — nem megyek el oldalad mellől, és ez egy okkal több, hogy ne menjek férjhez, — soha. — Soha? —kérdé a gróf, áthatóan tekintve leányára. — Soha! — felelte az határozottan. 13

Next