Nefelejts, 1870. január-december (12. évfolyam, 1-52. szám)
1870-08-07 / 32. szám
XII. évfolyam. 32. szám. Augusztus 7. 1870. P/rezőn. Himes rét füvében járok, Ezerenként a virágok, Tarka szinpompával, Mint a legszebb kertbe’, Mint füstjét a tömjén, hintik Illatukat szerte. Édes a virág illatja, De kedvesem gondolatja — Melylyel enyhe szellők körülem repkednek — A virágok illatánál Édesebb lelkemnek. Mért nem is jöttél ki, látod, Szedegetnék a virágot, Lehajolnánk minden Piczike virághoz, Hajoltunkban lenge fürtöd Csapódnék orczámhoz. Le-leülnénk ott a fűbe, A virágok mind, körűlbe, Irigyelnék, amint Ölembe vonnálak, S csókjaimtól arczodon a Legszebbek nyílnának. Ha nem jöttél, meg ne bánd hát, Én a rét legszebb virágát Letöröm számodra, Letöröm, miért ne? Válogatva ezt is, azt is, Százszor hajlok érte. Kis bokréta kész kezemben, Kertedből se volna szebben. Hányszor lehajoltam, Mindig rád gondoltam, Gondolatban édes ajkad' Annyiszor csókoltam. Szép kis mezei virágok, Hogy letörlek, ne bánjátok ! Drága helyetek lesz Édes meleg ágyban, Kedvesemnek puha keblén Ott feküsztök lágyan. Szász Károly. A fürdők Vénusa. — Elbeszélés.---Irta: Radó Béla. VIII. Oly napon el kell hát szakadnia Lajosnak tőlünk. — sóhajtá Aladár. Egyfelől a szép asszony, másfelől a dühös ember. Ez a két támadás megárthat neki. Nem is vette észre busongásában, egyszerre csak Ilka termett előtte, vig, piros arczczal s kezében egy most kötött szép bokrétával. — Kié lesz e szép virág, kis húgom ? — Hát az övé! — Kié ? — Hiszen gondolhatod, az orvosé. El fog jönni, ugye, a reggelire? — Nem. — Nem is üzent semmit ? — Nem az, egy szót sem. — De hát nem is mondta okát, miért maradt ki tegnap ? — Sokkal zavarodottabb volt, semhogy az jutott volna eszébe. Ilona, neked ez embert nem szabad szeretned. — Úgy beszélsz, mintha volna valami a dologban. Én is minden embert szeretek, aki jó, s rosznak csak nem tartod őt? 32