Nefelejts, 1871. január-december (13. évfolyam, 1-53. szám)

1871-09-17 / 38. szám

XIII. évfolyam, 38. szám. Szeptember 17. 1871 *) Vonatkozás az akkori (1830 ) üstökös megjelenés­ée. s ss s ss s­ s s c f ~) i. 's›5c t S › S sssss 4 BAitBTOSKA — Musset Alfréd költeménye — Ismeritek szemét, vonásit, Bájos andaluz angyalom’! Tudjátok: reggtől napnyugtáig, Hogy karjaimba ringatom! Oh nézzétek, ha fehér karja, Mint hattyú nyaka átkarol; Ha fejecskéjét fémre hajtja, S az édes álom ránk hajol! Oh jöjj pároddal szép madárka Fészkünkbe s csókolódzatok; S mit isten nyújt szerelmes álma Fölött legyezzen szárnyatok! Feledve legyen minden érdek, Te élj csupán, oh szerelem! A kéj kiált: feledd az éltet: a függöny mondja : éj legyen! Oh hadd pihenjünk: ajk az ajkon, Lehelld belém szép lelkedet! Álmunkban senki se zavarjon, Mig a sötét sír eltemet! S mely most a bölcsek réme, gondja, A fényes csillagtól ne félj! *) A világot bár döntse romba — Bennünket itt tán megkímél! Lelkemnek heves folyamába Hadd folyjék tiszta szellemed, Miként a zajgó, tiszta árba A szende réti csörgeteg! Tudod : a kínok a végtelenje Hozá már éltem alkonyát? Látod, beteg fájó szivembe’ Az unalom véres nyomát? Egy csókot adj, te szép kicsinkém, Hadd simogassam fürü­det! S halvány fényt ránk a lámpa hintvén Elmondom szenvedésimet. És lásd mily jó vagyok szerelmem ! Hogy tegnap forró keblemen Elszunyadál — bár épp fecsegtem, ím, megbocsátom szivesen! Mert a király szavára mondom: A városban, ha alkonyul, Várába ott a fényes dombon A szép marquisné bevonul! A kora reggtől napnyugtáig Karjaimba’ hadd ringatom! Ismeritek szemét, vonásit, Bájos andaluz angyalom’! Prém József. ! HáM£U>34f©S 8 s S - NOVELLA. — S (Dicsérettel kitüntetett pályamű.) Irta: Bolgár Emil. (Vége.) J Ők másnap visszautaztak Nyárjasra. De én nem tűrhet­­i­­én a mellőztetésnek látszatát sem, noha hittem, hogy az egész­­ Szeniovszkyád csak komédia, s a tőlem való látszólagos elide­­­­genedés semmi esetre sem Ilkának rovandó fel, nem mentem­­ velük. 38

Next