Nefelejts, 1872. január-december (14. évfolyam, 1-51. szám)
1872-01-07 / 1. szám
4 NEFELEJTS. volt, aki miatt szabadon vadászhatott s lophatott fát minden ember a san rossorei fejedelmi erdőből, nem úgy mint most. Csak egy veszedelmes kaszt iránt nem ismert a jó öreg nagyherczeg engedékenységet: azok iránt, kik tollaikkal aláássák az államok létét. Az irodalom, nézete szerint az a papiros sárkány volt, mely minden perczben elrepül, ha a censor nem tartja kezében a zsineg végét. a censura tehát rövidebbre húzta a pisai lap zsinegét is és ildomos törlések által igyekezett megóvni az állam biztonságát a lázító czikk veszedelmes következményei ellen. Mindenek előtt kitörölte a czikkből a „bitorló barbár“ kifejezést, mint a mely rosz akaratunk által a felségesen uralkodó lotharingiai házra értethetik. Aztán kitörölte e szót „Olaszország“, mely az uralkodó háztól való elszakadást juttathatja az olvasó eszébe s különben sincs diplomaticai jogosultsága; helyébe tette tehát: „a toscanai nagyherczegség“.Továbbá kitörölte az „évezredeket“; a dynsatia még csak 120 esztendő óta uralkodik. Kitöröltettek aztán az „ősök“, ez vonatkozás lehet a respublika idejére; kitöröltettek a „vér“, ez a szó bármily formában forduljon elő, már magában véve izgatólag hat a tömegre, valamint ez is: „korlát“ ; minek ezt emlegetni ? Az is nagyon helytelen dolog, Pisa harczát idézni Fiorencz ellen A história nem arra való, hogy lázító kézzel kiszakittassanak belőle egyes lapok. Fiorencz a kormány székhelye. Ami végre azon fölhívást illeti, hogy a pisai lakosság hajszálnyit se engedjen jogaiból, oda volna módosítandó, hogy várja be a lakosság türelemmel a felülről jövő eldöntés óráját. Az ily módon kijavított czikk aztán megjelent a lapban. Értelme nem volt, hanem hatása annál nagyobb. A beburkolt szavak mögött egyenes támadást véltek lappangani a fönálló kormány és dynastia ellen s a czikk végén a fölhívást arra magyarázták, hogy felülről, t. i. Piemontból jön már az „eldöntés“ órája. Még azon este meglátogatták a szerkesztőt a nemzeti párt legtüzesebb hívei s a közös haza nevében köszöneteket fejeztek ki bátor, elszánt föllépéséért. A szabadulás órája valóban közelget, Viktor Emanuel készült kezébe fogni az olasz egység kardját. Másnap a rendőrség fegyveres őrizet alatt Flórenczbe szállította az ártatlan irodalmi férfiút s egy ezred katonaság küldetett a lázadásra hajlandó Pisába. Ez eset természetesen csak növelte az általános elkeseredést az angol gentleman ellen, ki oka lett a terhes bekvártélyozásnak s egy érdemes hazafi bebörtönöztetésének. Pisa nem fogja tűrni a leghívebb fián elkövetett méltatlanságot! Nem fogja hagyni, hogy egy barbár idegen paczkázzon a város fölött, melyhez csak tisztelettel mertek közeledni császárok és királyok ! Gyalázat, hogy nőinket és leányainkat ki meri zárni valaki ! Le a barbár bitorlóval! Morte ai barbari! De mindez csak magánkörökben, gondosan bezárt szobákban mondatott el, a kezek csak a zsebekben szorittattak ökölbe s az angol gentleman Mr. Rifle háborutlan békés birtokában élt a Galliani villának. Tettlegességekra nem került a dolog. Eleinte ugyan egy pár napig csoportosan tódult ki a lakosság, férfiak és nők vegyest, dörömbözve követelvén bebocsáttatásukat, de miután a kertész mindig kidugta előbb fejét megtekinteni, ki dörömböz s csak akkor bocsátotta be az illetőket, ha kizárólag férfiakból állt a társaság, a hölgyek hamar ráuntak a hiábavaló próbálgatásra. Egy-kettő megkísértette férfiruhában bejutni a tilos helyre , hanem a kertésznek hiúzszemei voltak s egyetlenegynek sem sikerült átlépni a bezárt küszöbön. Ha a derék gentleman arra számított, hogy a hölgyek kitiltásával majd elmaradnak a férfiak is, e részben számítása is teljesen alaposnak bizonyult be. Micsoda élvezet lehet még íj gyomorgörcsöt kapni a márvány lócrákon hölgyek társasága íj nélkül ? Két hét múlva Mr. Rifle egyedül sétálhatott kertjében íj a kövér oroszlánok, sárga nymphák és angyalok közt. Az irodalom is el volt hallgattatva s a lovagias szerkesztő a börtön szűk czellájában elmélkedhetett azon csodálatos lánczszemeiről a íj sorsnak, melyek folytán az olasz szabadság mártyrjává kánoniís záltatott. Csak a jogtudomány volt hátra még. íj Ebben remélt Pisa lakossága. A dolog igen tiszta, igen is világos volt. Valamelyik Galliani marchese, — a mostaninak , gondolom nagyapja, ugyanaz, ki az aylanthusokat, akáczfákat, jj nynaphákat, faunokat, angyalokat és kövér oroszlánokat ide plánísálta, végrendeletében meghagyta, hogy e kert örök időkre nyitva is álljon Pisa lakosai számára. Lehetetlen, hogy a törvényszéken is meg ne nyerje perét a lakosság. Igen ám, hát mire való volna a jogtudomány, ha olyan könnyedén el lehetne dönteni a dolgot? Mr. Rifle ügyvédje kiis sütötte, hogy a végrendeleti intézkedés sajátkép csak Pisa férfiú lakosságára szól. Hiszen a végrendeletben itt áll világosan kiírva: „lakosok“, generi masculini. Ha a végrendelkezőnek az lett is volna szándéka, hogy a nőket is részesítse e kiváltságban, oda is tette volna: „és lakosnői.“ S ha addig a nők is használták a jj kiváltságot, az csak visszaélés útján történhetett, per abusum, és innen jogforrást származtatni nem lehet, sőt a törvény szigora ” szerint az eddigi jogtalan kiváltságbitorlásért példásan büntetttendők lennének. A törvényszék első percben nem látta a dolgot oly kétsségbevonhatlan világosnak, mint a Mr. Rifle ügyvédje. A közhangulat is némi pressiót látszott gyakorolni a törvényszék tagjaira, úgy, hogy Mr. Rifle szükségesnek látta az angol körtvétséghez fordulni Florenczben. A követ távol valami tengeri is fürdőben törte a fejét azon problémán, hogy lehetne még egyszer velőt varázsolni vén csontjaiba; a követségi titkár éppen egy fekete szemű grófnő falusi kastélyában tette az első lépéseket , azon úton, melyen idővel valószínűleg ő excellentiájának problémájához fog jutni, csak egy fiatal attaché volt otthona. Ez rögtön kapott az alkalmon. Mit? Egy angol állami polgárt merészelnek háborgatni saját házában? My house is my castle. Ki mer oda belépni? A király maga sem! A fiatal attaché égett a vágytól kitüntethetni magát, s képzeletében már látta maga előtt Nagybrittannia valamennyi ír hírlapját, ragyogó arczcal olvasva bennök a magasztaló dicsérteteket, melyekkel a szabadelvű sajtó elhalmozza bátor föllépéséért. Majd megmutatja ezeknek az apró continentális zsar-nokoknak, hogyan merjenek megbántani egy szabad angol polgárt. ( Mindjárt oda irt a nagyherczegi kormányhoz s rögtön elégtételt is követelt Mr. Rifle számára. A nagyherczegi kormány megszeppent. A közelgő zivatari nak, mely pár év múlva elsöpörte a trónt, látszottak már elő- S jelei a láthatáron; egyálalán nem volt tanácsos megharagizni ír Angolországot is. Egy szóval: a törvényszék belátta Mr. Rifle íj ügyének igazságát s fönntartotta a tilalmat a női lakosságra nézve. Magán úton azonban értésére adatott az érdemes gentlersmannak, hogy mint lovagias férfiútól elvárják tőle, miszerint megnyitja kertjét a hölgyek számára. xiv. évfolyam.