Nefelejts, 1873. január-december (15. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-21 / 38. szám
XV. évfolyam, 38. szám. Szeptember 21. 1873. Kimondtad az esküt!... (Augusztus 16. 1873.) Kimondtad az esküt! a szent fogadalmat, Hogy nincs az a sors, a mi tőled elejt, S hogy mit kezeinkbe az istenek adtak, Te vélem üritgeted azt a kehelyt. Kimondtad az esküt! Az óra ütött hát! Mely lánczra köté a pokol fiait! A csendes imák heve lám ime fölszállt! Fölvitte a vágy, a remény, meg a hit. Kimondtad az esküt! Az istenek haltak! S egymásra mosolygtak, örülve velünk; Nem féljük ezentúl a rosznak hatalmát, S fegyvert ezután sziveinkbe’ lelünk! Kimondtad az esküt, a melytől a perezek Sem oly rohanók már s oly irigyek, Mert mindenik ad s ha tovább is eveznek: Segítik elérni a drága frigyet! Kimondtad az esküt! Enyém vagy örökre ! Számlálva az óra s idő , mialatt Ölembe vehetlek egész örömömre S csókolhatom arczodat, ajkaidat! Kimondtad az esküt! A nap sugarában A fény, ami játszik, az a mi jövőnk! S az árny, mi az éj komor arczulatán van: Mélysége az üdvnek, a mely fedi főnk’. Kimondtad az esküt! Im halld az enyémet! Te bírod egész szivem’, életemet! Ne áldjon e föld s be se végyen, ha téged Megcsalt ez a szív, avagy elfeledett! ___________ Benedek Aladár Járatlan úton. — Beszély. — Csengey Gusztávtól(Folytatás.) V. Ilonka egész lelkével, szerelmes szive egész találékonyságával csüggött tervén, hogy e néhány nap egy megnemesitett boldog életet teremtsen. — Sándor természeténél fogva nemes* lelkű, lovagias szellemű s jószívű volt, e szebb tulajdonait a legvadabb tivornyák sem voltak képesek elörni; ezen az alapon minden jót lehetett épiteni. S Ilonkának még egy kedvező körülmény is kezére játszott. Pár nap múlva az elősorolt események után Berkynél meglátogatta Ilonkát, a legbensőbb hálával nyilatkozott előtte fia javulásáról s kérte Ilonkát, hogy avassa be őt is, az anyát, a nemes tervébe, igy ketten kezet fogva, egymást segítve megóvják az ifjút a visszaeséstől. Ilonka az anyában hatalmas szövetséges társra találván, elmondott neki mindent őszintén, szive szerint, elmondta szive titkos érzelmeit is ; azután hevesen, kitörő érzelemmel karolta át a jó asszonyt és könyezve rebegő: S- Óh kedves jó nénikém! ha sikerülne őt megjavítanunk. Éi én volnék a legboldogabb teremtmény a világon, mert ő is szeret engem; érzem, tudom én azt, bár egy szóval sem merte ) titkos érzelmeit nyilvánítani. Óh ha sikerülni! — Sikerülnie kell! — szólt meghatottan Berkyné; — fogassunk kezet s meglássa kedves Ilonkám, megtérítjük a tékozló fiút. Azután mindkettő megerősödve érezte magát. Vidáman ültek össze, Ilonka anyját is bevonták a tervbe és elkezdtek tanácskozni a teendők fölött. Sok mindenféle körülményt kellett tekintetbe venniük. Sándor le volt kötve fogadásánál fogva, de ha ő nem keresi föl a pajtásokat, majd ezek fogják őt fölkeresni, ez bizonyos. Hogy tehát a pajtások közül senki hozzá ne férhessen, elhatározták, hogy ezt a dolgot az apára bízzák. Az öreg úr s katonás ember, majd elriasztja a csábítókat a háztól úgy, hogy félelmükben még a tájékát is elkerülik. Az érkező leveleket pedig egytől egyig letartóztatják. Ez a diplomatikai cselfogás ? mindenesetre szükséges. Ez tehát ki volt gondolva szépen. Hanem már most egy másik nehézség lépett előtérbe. Ha az ifjút elzárják megszokott világától, egy hatalmas ellenség fog feltámadni ellenük és ez az unalom. Ez a legveszedelmesebb ellenség, ezt kell megsemmisíteni mindenekelőtt, folytonos szórakozást kell nyújtani az ifjúnak, hogy még csak egy ásításra se érjen rá, hogy eszébe se juthasson előbbi élete. Ez pedig csak úgy lesz kivihető, ha a szórakozás, a nyújtott élvezetek olyanok lesznek, melyek az ifjú lelkét, kedélyét egyrészről egészen kielégítsék »■ 38