Nefelejts, 1874. január-december (16. évfolyam, 1-52. szám)
1874-04-19 / 16. szám
Szerelem emlékei. A tudás hideg volt .A tudás hideg volt, Egyhangú az élet, Lelkem, szívem, elmém A szerelemé lett. Szerettem az erdőt, Romot és temetőt... Aztán fénybe, zajba Híven követtem őt. És reményt veszítve Elzarándokoltam oda, ahol egykor Boldog gyermek voltam. Egy jó öreg asszony Ott szeretett minket, Össze búcsúzóra Tette kezeinket. II. Égnek az oltáron. Égnek az oltáron, égnek már a gyertyák, Előtte, kezöket olyan forrón tartják, Szép fiatal pár van. Fényes a menyasszony, selyme suhog, libben... Én állok magamban, sötét szegeletben, Oly búsan, oly árván! Ismétlem az esküt, ismétlem az áldást: — „Esküszöm, esküszöm! hűn szeretjük egymást, Szeretjük mindvégig!“ Szép menyasszony, látlak fényre, boldogságra Súlyos küzdelemben, megtiporva, sárba’, S szíved sajog, vérzik. Látlak csöndes estén, sokszor elgondolva — Vajh’ mi lett belőlem, élek-e, vagy,halva? S nem lesz-e ki hírt hoz! Elhagynak, megcsalnak... ki szeret úgy, mint én? Hanem én elmegyek majd, virágot hintvén, Az elhagyott sírhoz! Két vőlegény menyasszonya. — Elbeszélés. — Irta: László Mihály. (Folytatás). Megújuló ifjúsága, boldog fiatalsága egy édes, halk suttogásba olvadt föl: Sarolta!... E nevet susogja a szellő, mely lágyan és enyelgve csókdossa forró homlokát s fürtéit, e névtől feszül keble, mely előtt ismét fölnyilt az örök üdvösség kapuja, s világosságot támasztott lelkében, mely eddig csak kalandozott, s bizonytalan utakon járt. De váljon nem kalandozik-e ismét ? Nem ő érzi, hogy szereti, imádja azt a szemérmes gyermeket, kinek szűzi arcza a csalódás első perczében mint egy álomkép tűnt föl szemei előtt, e lényé volt az első gondolat, mely mgvillant agyában és szivében uj reményt keltett, s megragadta lelkét, mint női szív soha! Oh, ő érzi, hogy eddig csak haldoklás volt élete, s csak most vannak a léleknek boldog álmai, s édes ábrándjai a szívnek!16 III. Itt ez a kis szoba.) Itt ez a kis szoba Volt az ő szobája. Ez a szomorúfűz . Sokszor borúll rája; Itt egy könnyű foszlány Hófehér ruhából... A húrokon kisért Egy akkord dalából. Idegen lesz anya Családja körében, Uj boldogság, uj név... Megjósoltam régen!S S Száraz a gally sírján, A szél űzi, hajtja ... Ha a szegény költő Fejét sírra hajtja! Gáspár Imre.