Nefelejts, 1875. január-február (17. évfolyam, 1-9. szám) - Divat-Nefelejts, 1875. március-december (1. évfolyam, 1-43. szám)
1875-02-21 / 8. szám
XVII. évfolyam, 8. szám Február 21.1875. Árva fiú. Szidott, gyűlölt, haraggal néze rám, Nagy dáma volt s kevély a mostohám. Én egyebet se láttam, mint halált . . . Apám, anyám a keskeny sírba szállt. Virágok nőnek puszta sírokon, Ezek barátim s egy-két jó rokon, Ők szántak tudva jól, hogy szenvedek; Az isten ezt nekik fizesse meg! Engem halvégzetem tovább sodor ; Ha czimboráim az éhség, nyomor. Bitang vagyok és nincsen otthonom; Az élet nótáját búsan vonom. És tudom, addig nem leszek szabad, Míg minden húrja ketté nem szakad. ___________ Reviczky Gyula: Karoltok Bálint, vagy íj a szarvasközi becsület. ( (Vig beszély.) - írta: Lauka Gusztáv. ") Mihelyt Alfonzó a dynastikus érzelmekben páratlan Spa- írnyolországba belépett, az ugyanannyi politikai tapintattal, mint íj katonai jeles tulajdonokkal biró idegenek azonnal elhagyták a vitéz, lelkes és jó katholikus dán Carlos táborát, és vagy Madridba, s vagy hónukba hazatörekedtek. íj A szabadságért csak elvétve, de anyagi haszonért rendszeíesen, a nagy világ majd minden országaiban küzdő, de ritkán is vérző Burranói Kardtok Bálint se várta be a koronát igénylők versenyzését és harczait, hanem egy regényesen szép holdvilágos este kereket oldott, s a par excellence legitimisták táborán ügye- íjsen keresztülbujkálva, azon útra törekedett, melyen át a cata-ír loniaiak és valencziaiaktól elorzott vagy zsákmányolt értékesb tárgyakat biztosan hazaszállíthatta. A don Carlos táborában híven fenntartották és megőrizték a feudális korszak minden kiválóbb tulajdonságait és erkölcseit, a hűséget, rablást, sarczolást és lovagiasságot. Ezen szeretetreméltó nemes szokások és tulajdonok közepett azután az idegen nobilik is igen jól érezték magukat.* A tisztavérűeknek többnyire csak lőtávolban kellett harczolniok, árulástól nem igen tarthattak, ingyen, felségesen ehettek, ihattak, s egy-egy védtelen város elfoglalásánál zsebeiket is megtölthették. Kardtok Bálint a spanyol határcsölöpnél össze-vissza szidta Alfonzét, lelkében elbúcsúzott a nemesszívűtan Carlostól, még egyszer megolvasta alanyait, a don Mocano di Torres Vedrastól ellopott szent Jakab-rendet balmellére biggyesztette, azután Pestig meg se állott. Pesten, miután csatáiról, hódításairól, kalandjairól s a veszélyekről, melyeket kiállott, rettentőket hazudott volna, belátta, hogy itt próbáltabb s híresebb kalandorok mellett nem boldogulhat, s miután a vadászkürti exaltációk társaságában még meg is koppasztották, a tiszavidéki vasúton elutazott Porcsalmára. Porcsalmán jó ideig közbámulat tárgya volt a szent Jakab-rend és hazugságai miatt. Későbben, miután elbeszélései nyomán már az egész falu ismerte a Csatatért és don Carlost, jobbat gondolt, és természetéhez híven kalandok után nézett. Annak vaknak kellett volna lennie, kinek Porcsalmán az ifjú szép szatócsleány, Buzsik Eleonóra első pillanatra föl ne tűnt volna. Buzsik szepességi(szokásosan szólva) czipszer volt,és a messze vidéken oly szerencsés kenderkereskedést űzött, hogy Porcsalmán nemcsak csinos házat építtetett magának, nemcsak földeket vásárolt, hanem néhány ezer forinttal is rendelkezett. Mihelyt Kardtok Bálint Eleonórát megpillantotta, még egészen ki nem halt catalóniai fölhevültségében azonnal beleszeretett, s minthogy a magyarországi békés viszonyok között a Buzsik vagyonának egy részéhez csakis házasság által juthatott, elhatározta, hogy Nórát nőül veszi. Szerencsétlenségére azonban Buzsiknak elve volt leányát csak oly férfiúhoz adni, ki vagy kenderrel kereskedik, vagy módos földmivelő. ( s )Ssssss S(s ssssss\ssss s