Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-05-23 / 41. szám
művelési fedezet 54,004.443 frt., összes fedezet 242 mill. 261. 810 frt. A mutatkozó hiány : 1) a rendes kiadásokban 4,277.120 ft, 2) a rendkívüli kiadásokban 12,489.180 frt., 3) a hitelműveleti és pénztári kiadásokban 1 m. 776.062 frt., összes hiány 18,542.362 frt. Póthitelként a pénzügyi bizottság által megszavaztatni ajánltattak : 1) a határőrvidéki posta-, távirda- és tengerészeti kiadások fedezésére a 264.400 frtnyi bevétel levonása után 269.100 frt., 2) a közbiztonság helyreállítására az ország alsó vidékein működő királyi biztos és bíróságok számára 140.000 frt., 3) a horvát-szlavonországi államutak föntartására az 1869 előtti időkből 160.000 frt. összesen 569.100 frt. Ez által a hiány mindössze fölemelkednék 19 mill. 111.462 frtra. Kéretett még a póthitel a fiumei kikötő kiépitésére 1 millió, mely azonban a pénzügyi bizottság javaslata szerint állósitott adósság útján fogna frdöztetni.Érdekesnek tartom itt különösen megjegyezni, miként az 1871. évi költségvetésben: 1) a közoktatási czélokra 566.000 írttal, 2) közlekedési czélokra 1 mill. 183.697 írttal, 3) honvédelmi rendes kiadásra 1 mill. 641.120 írttal, honvédelmi rendkívülire 1.152.387 forinttal, 4) a pénzügyminiszter által javaslatba hozott különféle beruházásokra közel 500.000 írttal több szavaztatott meg, mint 1870 évben. A nemzetgazdászat, ipar, kereskedelem és földművelés érdemében az illető miniszter kilenc tv.javaslatot terjesztett a képviselőház elé, a múlt ülésszakból pedig hat maradt függőben. A közmunka és közlekedés érdekében, illetőleg a vasutak, csatornák, tengeri kikötők és állami utak építése tárgyában az illető miniszter a ház elé tizenhárom tv.-javaslatot terjesztett; a múlt ülésszakból egy maradt függőben. Az igazságszolgáltatás érdekében az illető miniszter öt törvényjavaslatot terjesztetett a képviselőház elé; a múlt ülésszakból függőben maradt tizenhét. Ezek közül szentesíttetett és kihirdettetett négy , u. m. a birák és bírósági hivatalnokok áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, a fiumei provizórium és a volt királyi biztos költségei födözéséről, a kir. tábla ítélő biráinak szaporításáról szóló törvények ; ő fölsége elé terjesztetett szentesítés végett három, u. m. a Franczia- az Olasz- és a Svéd és Norvégországokkal a közbűnösök kölcsönös kiadásáról szóló szerződések beczikkelyezését tárgyazó t.-javaslatok. Függőben van tizenöt, u. m., a kir ügyészségről, a bírósági végrehajtókról, a testi fenyíték eltörléséről, a vadászati jog szabályozásáról a békebírákról, az első folyamodásu bíróságok számáról és székhelyeiről az első folyamodásu bíróságok és a kir. ügyészségnek költségvetéséről, az úrbéri viszonyok végleges rendezéséről, a bérföldekről, az irtványokról, az udvartelki birtokokról, a telepítvényekről, az erdélyi részekben az arányosításról és tagosításról, a magyar földhitelintézetről, és az első folyamodású bíróságok szervezéséről szóló törvényjavaslatok. A közoktatási, népnevelési és vallásügyi tárgyakban az illető miniszter a képviselőház elé terjesztett egy törvényjavaslatot; a múlt ülésszakból fönmaradt hat. Ezek közül csak egy szentesíttetett : az Eszterházy-féle képtár megvételéről. Függőben maradt ismét hat : a vallás szabad gyakorlatáról, a kisdedóvodákról, a középoktatásról, a pesti egyetemről, a kolozsvári egyetem fölállításáról és az országos műegyetem újraszervezéséről szóló törvényjavaslatok. A belügyeket illetőleg az illető miniszter beterjesztett egy törvényjavaslatot, a múlt ülésszakból visszamaradt szintén egy. Tárgyaltattak, de még nem szentesíttettek a községek rendezéséről és a közbiztonság megállapítására szükséges póthitelről szóló törv.javaslatok. A birodalmi és országos véderő emelése érdekében az illető miniszter beadott hét törvényjavaslatot. Ezek közül szentesittetett és kihirdettetett hat, u. m. az 1871. évi ujonczjutalókról, a honvédkerületek uj beosztásáról, a honvédlovas-századok szaporításáról, a honvédorvosok rendszeresítéséről, a honvédzászlóalji törzsek személyzetének változtatásáról, a honvédtisztek és altisztek kiképzéséről szóló törvények. Függőben marad egy, a hosszan szolgált altisztek közhivatalban alkalmazásáról szóló törvényjavaslat. Végre a képviselő urak beadtak a jelen ülésszak alatt három törvényjavaslatot ; a múlt ülésszakból visszamaradt tizenkettő ; függőben maradt tehát tizenöt. Ezekben törekedtem a lefolyt második ülésszaknak folyamára vonatkozó adatokat összeállítani.“ — A képviselőház a nyilvános ülés után tartott zárt tanácskozmányában abban állapodott meg, hogy a ház megalakulása f. h. 19-én fog végbemenni. — 162 — Vidék. Felhívás «a nevelésügy tekintetében. Építsünk iskolát. Van e szebb tér és dicsőbb hely, hol az ember magának örökét tartó emléket, és nagyszerű vívmányokat szerezhetne, mint a nevelésügy tere. Itt lehet megmutatni a valódi kitüntetést mit tehetnek egyesek, mit a többségek , de nem hivatkozom a múlt időkre, csak a jövendőre van czélom felmutatni mit vihetnének ki az összetett erők közösen működve a megmérhetetlen ügyben. 1870-ik évi tanítói hivatalomat S. K. helységben töltöm, hol mint felekezeti tanító volt szerencsém működni. Állomásom fizetésemhez mérve nagyon szűkkürű volt , de ezt se számítottam ha legalább a tanügy iránt, valami látszólagos rokonszenvet tapasztaltam volna. Hogy ki vagy mi ennek oka, arra most nem utalok, ki fogja fejteni ezt maga az idő. Most csak arra kérem tisztelt polgártársaimat ne engedjék magukat azon téves útán vezettetni, ábránduljanak ki régi tömkeleges mámoraikból s a kornak legszebben kínálkozó alkalmával éljenek, azaz létesítsenek, teremtsenek utakat, vagy mások után vizsgálódva legyenek azok utánzói. Gondolják meg azt önök részint mint atyák, hogy miután nincs törvényszerű iskolájuk, egy pár évtized alatt hol fognak állani a többiektől és nem sujcsa e az utókor átka az atyákat ezen vétkes tényért. E világon minden halad, aki nem tesz hátra marad. Most tehát midőn kínálkozik az alkalom, most midőn van módjuk ezen jövőre boldogító eszmét létesíteni, ragadják meg, s állítsanak „iskolát,“ tegyenek abba valódi lelket (tanítót) hogy neveljen honát igazán boldogító értelmes derék polgárokat és honleányokat kik ne legyenek bábjai önmaguknak. Tudom e tekintetben lesz pártfogójok a nagy hivatásának megfelelő „magyar kormány“, csak zörgetni kell és nyilt szívvel állna elő, többé az álokoskodásokra semmit ne hajtani. Tegyék össze tehát filéreiket s közösen teremtsék meg a népmivelődés színhelyét. Rajta tisztelt polgártársak ne hagyják elosonni a drága időt szemeik elöl , mert nagy tiszteletben álló költőnk is azt mondta : Szedj illatos rozsákat, míg tart a szép nyár. Becsüld meg az árakat, az idő eljár. Kövér Lázár, Bácsfalu 1871. május 8-án. ( ii I f ti 11. Fr a n c z i a ügyek. Párisban a viszályok növekvőben vannak. A „Monde“ Chambord grófnak egy levelét közli, melyben az fájlalja a polgárháborút, s a francziákat viszályaik s előítéleteik elfeledésére sürgeti — Ő nem óhajt valamelyik párttal uralkodni, hanem mindenki legális közreműködését fogadná el, s az országnak adná vissza a vallást, egyetértést, s a békét. — A német seregek parancsnoka Páris előtt utasíttatott, hogy a communet az encennte teljes leszerelésére szólítsa fel. Ezen utasítást a német közvetítés első lépésének tekintik, mely a lázadás gyors leigázására fog történni. Az encennteben több rés van már lőve. A porte d’Auteuil teljesen le van rombolva. A delegáltak congressusa Lyonban meghiúsult. Összesen csak 40 delegált érkezett meg, kik azonban csakhamar ismét elutaztak, mert belátták a siker lehetetlenségét. Versaillesból 15-ről jelentik . Ma éjjel semmi fontos esemény sem történt. Tegnap a Vanves erődben 60 ágyút találtak. A montretouti s a többi ütegek tartós ágyúzása a körfalakban tetemes kárt okoz. Minden üteget leszerel , oltalmazza a közeledési munkálatokat, melyek igen buzgón folynak. — ANGOL ÜGYEK. Az európai tudományos világ egyik legjelesebb tagját veszte el a f. hó 12-én Londonban, 79 éves korában elhunyt Sir John Herschel, kitűnő csillagász személyében. Ő ama híres csillagász, Sir William Herschel fia volt, ki 90 év előtt, az először Georgium Siduse, vagy Uranus-nak, most pedig fölfedözőjéről Herschel-nek nevezett bolygót födözi föl. Az elhunyt számos kitűnő mathematikai s csillagászati művek szerzője, az angol csillagászati társulat elnöke, s szinte az összes európai s amerikai akadémiák tiszteleti, vagy levelező tagja volt. OLASZ ÜGYEK. A Római egyetem mindazon tanárai, kik a Döllingerhez intézett feliratot aláírták, legközelebb egyenkint excommunikáltatnak. Mimchenbücksee, Canton Bern, máj. 8-án. Tekintetes szerkesztő щ ! Bolygók mint az Orbán lelke. Kedves kötelességet vélek teljesíteni, ha barangolásaimból bármi halvány színnel festett rövid képet nyújthatok a szerkesztő úr elé. — Kezdem tehát Bernen, mely közelebbi kéjutazásunknak kiindulási pontja volt. Nevezett város a „Bundesrath“ székhelye és igy a különböző consulok tanyája. Hogy a városban monarchikus államok követei laknak, rögtön felismerheti az, ki Svájczot ismeri. Az ellentét a republicai és monarchiai államképek közt itt igen szembetűnő. Maga a város igen csinos fekvése mint rendesen a svájczi városoké : regényes. A lakosságon észrevehető, hogy kasztrendszerhez szokott befolyásos egyének játszák a főszerepet a városban , ami a társadalmi miveltségre — mi sok itteni városban meglehetős alant áll — jótékony befolyással van. Nevezetességeinek elősorolásával igen hosszas lehetnék, azért szabadjon azok mellőzésével csak az egyetemet megemlíteni — melynek magam is tagja vagyok. Svájcznak mind a négy egyetemét a menynyiben lehetett igyekeztem kiismerni — mint egykori egyetemi polgár, de a tanszabadságnak oly szép példáját mint ennél , még nem láttam ; úgyszintén oly általános vágyat a tudomány iránt, mint a minővel e város lakossága bir. Néhány előadáson már jelen lévén , azt tapasztaltam, hogy a hallgatóság, a társadalom csaknem minden osztályából képviselve van ; különösen tisztelet a nőknek kik csaknem annyian hallgatják a paedagogiát, mint a férfiak. Május 2-ikán innen a hazának négy nagy reményű fia indultunk Genfnek. Természetes, hogy mind olyan diákféle emberek mi is teljesen honn éreztük magunkat a 3-dik oszt. coupéiben, lett légyen ott bármily tarka csoportozat. Víg kedélylyel gyöngyörítődve a természet mesteri műveiben és a Bern cantoni „diitsch“ nyelvben értünk Freiburgba. Itt egyéb megnézendő nem volt mint a templom és annak világhírű orgonája. Ez orgonaszó még most is hangzik fülembe, ha eszembe jut, hogy évette 10 frankot fizettem. Freiburgból kezdődik már a franczia , vár ez, és vele kezdődött egyszersmind utazásunk érdekessége kellemes és kellemetlen oldala. Innen kezdve a copre vendégei előtt mindig rebus gyanánt szerepeltünk, a mennyiben nyelvünk után ránk nem tudtak ismerni. Noha Svájczhoz ez a rész ép úgy tartozik mint bármely más része , de azért még csak elvétve se lehet egyetlen német szót hallani. A magasabb műveltségűnek ha tán beszél is németül, most büszkesége nem engedné, azt tenni, mig az alsóbb osztály nem is akar elismerni más nyelvet mint a magáét , a francziát. Május hónap a touristák hónapja lévén, minden látni vágyó utazik, így nem épen érdektelen utazó társakra találtunk a 3-ik osztályban is. Megpróbáltuk tehát velük társalogni , természetes hogy német nyelven. No de volt is ezért drága dolgunk, rögtön kitalálták, hogy mik nem vagyunk : németek ! Azonnal esküdt ellenségünk lett a coupée minden tagja, mi miatt némi kellemetlenségnek is ki voltunk téve. De azért nem riadtunk vissza, hanem tovább menve, német képben — megérkeztünk, Laupanve-ba. Ezt a várost a genfi tópartjára csak amúgy jó kedvében teremté az isten ; fekvést oly gyönyörűt adott neki, hogy irigyelhetné akármelyik világváros. Itt egyébb kaland nem történt csak az, hogy egy kertből — melyet mi berendezésénél fogva publicusnak véltünk — annak franczia tulajdonosa: kutyák társaságában kergetett ki bennünket ; németnek szidott francziául. Innen tele vágygyal, hogy németre találjunk — értünk Genfbe, a kis Párisba. Most e város képviseli Párist. Ez most az élvhajhászok menhelye. Képviselve van itt a continens minden nemzete elannyira, hogy a 42 ezer lakosat biró városban 24 ezer idegen. A nyelv azonban franczia, mert aki más nyelven mer beszélni az ezéltáblának van kitéve. Mi ha magyarul beszéltünk , muszkának neveztek, ha németül, ekkor csaknem ököllel fenyegettek. Ily viszszonyok között ha oly bátor férfira akadtunk, ki németül bár csak gagyogott is, rögtön „földinek“ szólítottuk. Francziát vajmi keveset beszélve : csak német nyelvsegélyével kellett elhitetnünk az az ha lehetett volna, hogy mi nem az ő gyalázatos ellenségi, sőt a nemes harcz alatt a legmelegebb rokonszenvezői voltunk , az mind nem használt, mert ha az étkezésért az angoltól vett két árt, tőlünk négyegyesében szedte. Daczára ezeknek, rám e város elfeledhetlen hatással volt és itt töltött napjaimat élet tapasztalataira legszebbjei közé sorozom. Atalán Svájcz min-