Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-05-23 / 41. szám

művelési fedezet 54,004.443 frt., összes fedezet 242 mill. 261. 810 frt. A mutatkozó hiány : 1) a rendes kiadásokban 4,277.120 ft, 2) a rendkívüli kiadásokban 12,489.180 frt., 3) a hitelműveleti és pénztári kiadásokban 1 m­. 776.062 frt., összes hiány 18,542.362 frt. Póthitelként a pénzü­gyi bizottság által meg­szavaztatni ajánltattak : 1) a határőrvidéki posta-, távirda- és tengerészeti kiadások fedezésére a 264.400 frtnyi bevétel levonása után 269.100 frt., 2) a köz­­biztonság helyreállítására az ország alsó vidékein mű­ködő királyi biztos és bíróságok számára 140.000 frt., 3) a horvát-szlavonországi államutak föntartá­­sára az 1869 előtti időkből 160.000 frt. összesen 569.100 frt. Ez által a hiány mindössze fölemelkednék 19 mill. 111.462 frtra. Kéretett még a póthitel a fiumei kikötő kiépi­­tésére 1 millió, mely azonban a pénzügyi bizottság javaslata szerint állósitott adósság útján fogna f­rdöz­­tetni.­­­Érdekesnek tartom itt különösen megjegyezni, miként az 1871. évi költségvetésben: 1) a közokta­tási czélokra 566.000 írttal, 2) közlekedési czélokra 1 mill. 183.697 írttal, 3) honvédelmi rendes kiadásra 1 mill. 641.120 írttal, honvédelmi rendkívülire 1.152.387 forinttal, 4) a pénzügyminiszter által ja­vaslatba hozott különféle beruházásokra közel 5­00.000 írttal több szavaztatott meg, mint 1870 évben. A nemzetgazdászat, ipar, kereskedelem és föld­művelés érdemében az illető miniszter kilenc­ tv.­­javaslatot terjesztett a képviselőház elé, a múlt ülés­szakból pedig hat maradt függőben. A közmunka­ és közlekedés érdekében, illető­leg a vasutak, csatornák, tengeri kikötők és állami utak építése tárgyában az illető miniszter a ház elé tizenhárom tv.-javaslatot terjesztett; a múlt ülésszak­ból egy maradt függőben. Az igazságszolgáltatás érdekében az illető mi­niszter öt törvényjavaslatot terjesztetett a képviselő­ház elé; a­ múlt ülésszakból függőben maradt tizen­hét. Ezek közül szentesíttetett és kihirdettetett négy , u. m. a birák és bírósági hivatalnokok áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, a fiumei provizórium és a volt királyi biztos költségei födözéséről, a kir. tábla ítélő biráinak szaporításáról szóló törvények ; ő fölsége elé terjesztetett szentesítés végett három, u. m. a Fran­­czia- az Olasz- és a Svéd és Norvégországokkal a közbűnösök kölcsönös kiadásáról szóló szerződések beczikkelyezését tárgyazó t.-javaslatok. Függőben van tizenöt, u. m., a kir ügyészségről, a bírósági végre­hajtókról, a testi fenyíték eltörléséről, a vadászati jog szabályozásáról a békebírákról, az első folyamo­­dásu bíróságok számáról és székhelyeiről az első folyamodásu bíróságok és a kir. ügyészségnek költ­ségvetéséről, az úrbéri viszonyok végleges rendezé­séről, a bérföldekről, az irtványokról, az udvartelki birtokokról, a telepítvényekről, az erdélyi részekben az arányosításról és tagosításról, a magyar földhite­lintézetről, és az első folyamodású bíróságok szerve­zéséről szóló törvényjavaslatok. A közoktatási, népnevelési és vallásügyi tár­gyakban az illető miniszter a képviselőház elé ter­jesztett egy törvényjavaslatot; a múlt ülésszakból fönmaradt hat. Ezek közül csak egy szentesíttetett : az Eszterházy-féle képtár megvételéről. Függőben maradt ismét hat : a vallás szabad gyakorlatáról, a kisdedóvodákról, a középoktatásról, a pesti egyetem­ről, a kolozsvári egyetem fölállításáról és az orszá­gos műegyetem újraszervezéséről szóló törvényjavas­latok. A belügyeket illetőleg az illető miniszter be­terjesztett egy törvényjavaslatot, a múlt ülésszakból visszamaradt szintén egy. Tárgyaltattak, de még nem szentesíttettek a községek rendezéséről és a közbiz­tonság megállapítására szükséges póthitelről szóló törv.­­javaslatok. A birodalmi és országos véderő emelése érde­kében az illető miniszter beadott hét törvényjavas­latot. Ezek közül szentesittetett és kihirdettetett hat, u. m. az 1871. évi ujonczjutalókról, a honvédkerü­­letek uj beosztásáról, a honvédlovas-századok szapo­rításáról, a honvédorvosok rendszeresítéséről, a hon­­védzászlóalji törzsek személyzetének változtatásáról, a honvédtisztek és altisztek kiképzéséről szóló tör­vények. Függőben marad egy, a hosszan szolgált al­tisztek közhivatalban alkalmazásáról szóló törvényja­vaslat. Végre a képviselő urak beadtak a jelen ülés­szak alatt három törvényjavaslatot ; a múlt ülés­szakból visszamaradt tizenkettő ; függőben maradt tehát tizenöt. Ezekben törekedtem a lefolyt második ülésszak­nak folyamára vonatkozó adatokat összeállítani.“ — A képviselőház a nyilvános ülés után tartott zárt tanácskozmányában abban állapodott meg, hogy a ház megalakulása f. h. 19-én fog végbemenni. — 162 — Vidé­k. Felhívás «a nevelésügy tekintetében. Építsünk iskolát. Van e szebb tér és dicsőbb hely, hol az ember magának örökét tartó emléket, és nagyszerű vívmá­nyokat szerezhetne, mint a nevelésügy tere. Itt lehet megmutatni a valódi kitüntetést mit tehetnek egyesek, mit a többségek , de nem hivat­kozom a múlt időkre, csak a jövendőre van czélom felmutatni mit vihetnének ki az össze­tett erők kö­zösen működve a megmérhetetlen ügyben. 1870-ik évi tanítói hivatalomat S. K. helység­ben töltöm, hol mint felekezeti tanító volt szerencsém működni. Állomásom fizetésemhez mérve nagyon szűkkürű volt , de ezt se számítottam ha legalább a tanügy iránt, valami látszólagos rokonszenvet tapasz­taltam volna. Hogy ki vagy mi ennek oka, arra most nem utalok, ki fogja fejteni ezt maga az idő. Most csak arra kérem tisztelt polgártársaimat ne engedjék magukat azon téves útán vezettetni, ábránduljanak ki régi tömkeleges mámoraikból s a kornak legszeb­ben kínálkozó alkalmával éljenek, az­az létesítsenek, teremtsenek utakat, vagy mások után vizsgálódva le­gyenek azok utánzói. Gondolják meg azt önök részint mint atyák, hogy miután nincs törvényszerű iskolájuk, egy pár év­tized alatt hol fognak állani a többiektől és nem sujcsa e az utókor átka az atyákat ezen vétkes tényért. E világon minden halad, a­ki nem tesz hátra marad. Most tehát midőn kínálkozik az alkalom, most midőn van módjuk ezen jövőre boldogító eszmét lé­tesíteni, ragadják meg, s állítsanak „iskolát,“ tegye­nek abba valódi lelket (tanítót) hogy neveljen honát igazán boldogító értelmes derék polgárokat és hon­leányokat kik ne legyenek bábjai önmaguknak. Tudom e tekintetben lesz pártfogójok a nagy hivatásának megfelelő „magyar kormány“, csak zör­getni kell és nyilt szívvel állna elő, többé az álokos­kodásokra semmit ne hajtani. Tegyék össze tehát filéreiket s közösen te­remtsék meg a népmivelődés színhelyét. Rajta tisztelt polgártársak­­ ne hagyják elosonni a drága időt szemeik elöl , mert nagy tiszteletben álló költőnk is azt mondta : Szedj illatos rozsákat, míg tart a szép nyár. Becsüld meg az árakat, az idő eljár. Kövér Lázár, Bácsfalu 1871. május 8-án. ( ii I f ti 1­­1. F­r a n c z i a ügye­k. Párisban a viszályok növekvőben vannak. A „Monde“ Chambord grófnak egy levelét közli, melyben az fájlalja a polgár­háborút, s a francziákat viszályaik s előítéleteik elfeledésére sür­geti­ — Ő nem óhajt valamelyik párttal uralkodni, ha­nem mindenki legális közreműködését fogadná el, s az országnak adná vissza a vallást, egyetértést, s a békét. — A német seregek parancsnoka Páris előtt uta­­síttatott, hogy a communet az encennte teljes lesze­relésére szólítsa fel. Ezen utasítást a német közve­títés első lépésének tekintik, mely a lázadás gyors leigázására fog történni. Az encennteben több rés van már lőve. A porte d’Auteuil teljesen le van rombolva. A delegáltak congressusa Lyonban meghiúsult. Összesen csak 40 delegált érkezett meg, kik azonban csakhamar ismét elutaztak, mert belátták a siker lehetetlenségét. Versaillesból 15-ről jelentik . Ma éjjel semmi fontos esemény sem történt. Tegnap a Van­­ves erődben 60 ágyút találtak. A montretouti s a többi ütegek tartós ágyúzása a kör­falakban tetemes kárt okoz. Minden üteget leszerel , oltalmazza a közeledési munkálatokat, melyek igen buzgón foly­nak. — ANGOL ÜGYEK. Az európai tudományos világ egyik legjelesebb tagját veszte el a f. hó 12-én Londonban, 79 éves korában elhunyt Sir John Herschel, kitűnő csillagász személyében. Ő ama híres csillagász, Sir William Herschel fia volt, ki 90 év előtt, az először Geor­­gium Siduse, vagy Uranus-nak, most pedig fölfedö­­zőjéről Herschel-nek nevezett bolygót födözi föl. Az elhunyt számos kitűnő mathematikai s csillagászati művek szerzője, az angol csillagászati társulat el­nöke, s szinte az összes európai s amerikai akadé­miák tiszteleti, vagy levelező tagja volt. OLASZ ÜGYEK. A Római egyetem mind­azon tanárai, kik a Döl­­lingerhez intézett feliratot aláírták, legközelebb egyen­­kint excommunikáltatnak. Mimchenbück­see, Canton Bern, máj. 8-án. Tekintetes szerkesztő щ­ ! Bolygók mint az Orbán lelke. Kedves kötelessé­get vélek teljesíteni, ha barangolá­saimból bármi hal­vány színnel festett rövid képet nyújthatok a szer­kesztő úr elé. — Kezdem tehát Bernen, mely köze­lebbi kéjutazásunknak kiindulási pontja volt. Neve­zett város a „Bundesrath“ székhelye és igy a kü­lönböző consulok tanyája. Hogy a városban monar­chikus államok követei laknak, rögtön felismerheti az, ki Svájczot ismeri. Az ellentét a republicai és mo­narchiai államképek közt itt igen szembetűnő. Maga a város igen csinos fekvése mint rende­sen a svájczi városoké : regényes. A lakosságon ész­revehető, hogy kasztrendszerhez szokott befolyásos egyének játszák a főszerepet a városban , a­mi a társadalmi miveltségre — mi sok itteni városban meglehetős alant áll — jótékony befolyással van. Nevezetességeinek elősorolásával igen hosszas lehetnék, azért szabadjon azok mellőzésével csak az egyetemet megemlíteni — melynek magam is tagja vagyok. Svájcznak mind a négy egyetemét a meny­nyiben lehetett igyekeztem kiismerni — mint egy­kori egyetemi polgár, de a tanszabadságnak oly szép példáját mint ennél , még nem láttam ; úgy­szintén oly általános vágyat a tudomány iránt, mint a minővel e város lakossága bir. Néhány előadáson már jelen lévén , azt tapasztaltam, hogy a hallgató­ság, a társadalom csaknem minden osztályából kép­viselve van ; különösen tisztelet a nőknek kik csak­nem annyian hallgatják a paedagogiát, mint a férfiak. Május 2-ikán innen a hazának négy nagy re­ményű fia indultunk Genfnek. Természetes, hogy mind olyan diákféle emberek mi is teljesen honn éreztük magunkat a 3-dik oszt. coupéiben, lett lé­gyen ott bármily tarka csoportozat. Víg kedélylyel gyöngyörítődve a természet mesteri műveiben és a Bern cantoni „diitsch“ nyelvben értünk Freiburgba. Itt egyéb megnézendő nem volt mint a templom és annak világhírű orgonája. Ez orgonaszó még most is hangzik fülembe, ha eszembe jut, hogy évette 10 frankot fizettem. Freiburgból kezdődik már a fran­czia , vár ez, és vele kezdődött egyszersmind utazásunk érdekes­sége kellemes és kellemetlen oldala. Innen kezdve a copre vendégei előtt mindig rebus gyanánt szere­peltünk, a mennyiben nyelvünk után ránk nem tud­tak ismerni. Noha Svájczhoz ez a rész ép úgy tar­tozik mint bármely más része , de azért még csak elvétve se lehet egyetlen német szót hallani. A ma­gasabb műveltségűnek ha tán beszél is németül, most büszkesége nem engedné, azt tenni, mig az alsóbb osztály nem is akar elismerni más nyelvet mint a magáét , a francziát. Május hónap a touristák hónapja lévén, min­den látni vágyó utazik, így nem épen érdektelen utazó társakra találtunk a 3-ik osztályban is. Meg­próbáltuk tehát velük társalogni , természetes hogy német nyelven. No de volt is ezért drága dolgunk, rögtön kitalálták, hogy mik nem vagyunk : németek ! Azonnal esküdt ellenségünk lett a coupée minden tagja, mi miatt némi kellemetlenségnek is ki voltunk téve. De azért nem riadtunk vissza, hanem tovább menve, német képben — megérkeztünk, Laupanve-ba. Ezt a várost a genfi tópartjára csak amúgy jó ked­vében teremté az isten ; fekvést oly gyönyörűt adott neki, hogy irigyelhetné akármelyik világváros. Itt egyébb kaland nem történt csak az, hogy egy kert­ből — melyet mi berendezésénél fogva publicusnak véltünk — annak franczia tulajdonosa: kutyák tár­saságában kergetett ki bennünket ; németnek szidott francziául. Innen tele vágygyal, hogy németre ta­láljunk — értünk Genfbe, a kis Párisba. Most e város képviseli Párist. Ez most az élvhajhászok menhelye. Képviselve van itt a continens minden nemzete elannyira, hogy a 42 ezer lakosat biró vá­rosban 24 ezer idegen. A nyelv azonban franczia, mert a­ki más nyel­ven mer beszélni az ezéltáblának van kitéve. Mi ha magyarul beszéltünk , muszkának neveztek, ha né­metül, ekkor csaknem ököllel fenyegettek. Ily visz­­szonyok között ha oly bátor férfira akadtunk, ki né­metül bár csak gagyogott is, rögtön „földinek“ szó­lítottuk. Francziát vajmi keveset beszélve : csak né­met nyelvsegélyével kellett elhitetnünk az az ha lehetett volna, hogy mi nem az ő gyalázatos ellen­­ségi, sőt a nemes harcz alatt a legmelegebb rokon­­szenvezői voltunk , az mind nem használt, mert ha az étkezésért az angoltól vett két árt, tőlünk négye­gyesében szedte. Daczára ezeknek, rám e város elfeledhetlen hatással volt és itt töltött napjaimat élet tapasztala­taira legszebbjei közé sorozom. Atalán Svájcz min-

Next