Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-01-03 / 1. szám

Szeretnék az egész dolgozatot közölni teljesen,, de ezt telünk nem engedvén, kö­zöljük legalább két utolsó fejezetét. Ezen közleményből is eléggé kitűnik, hogy „nem mind arany a mi fénylik,é­s ha felültetett touristák mintaszerűnek állítot­ták is a szász föld iskolaügyi helyzetét, a magyar kormánynak van munkája itt is elém Itt következik az emlékiratból vett mutatvány. A hiányok összefoglalása: 1 §. Brassó városban 2199 növendék látogatja az elemi-, nép- és magániskolákat (1 §), s minthogy az iskolakötelesek száma 5387 (2 §). 3000nél több növendék esik a mulasztók rovatába. Ha az itt hiányzók egy része nyer is oktatást középiskolákban, az arány nem­ igen változik, mert már az elemi osztályokban is sok az idegen, és azok beszámíttattak a 2199 közé (3 %). Brassó városnak nincs elég népiskola­helyisége, a meglevők alig fogadhatnak többet be a most feljáró növendékeknél (4 §). Brassó városban a három gyakorolt nyelv közül egyikre sincs elégséges iskola, különös mostoha a helyzet magyar nyelvűekre nézve (5 §). Brassónak, a 26,OOOnél több lakóval, OOOOnél több iskolakötelessel bíró tekintélyes városnak mind e napig nincs felsőbb népiskolája, sem ismétlő iskola, sem felsőbb népiskola, sem polgári iskola czimen (6 §). Brassó városnak az 1868 XXXVII.­ t. sz. kö­rébe tartozó tanintézetei közül e törvénynek csupán három magántanintézet felel meg (10 §). Megköze­lítik azt az evangélikusok központi leányintézete (7 §), a g. keletiek és rom. katholikusok központi intézetei és a g. keletiek leányiskolája (8 §). Egészen más czélra működnek és népiskoláknak nem tekinthetők az evangélikusok központi fiúintézetei (7 §). Igen sok tekintetben hiányosak, és a törvénynek épen nem felelnek meg: az ev. reformátusok, a magyar evangélikusok iskolái és minden felekezet külvárosi iskolái (7, 8, 9 §§). (Folytatása következik). (Brassó intézményei közt) sok olyan van még, a­melyeket más vidéki ember alig tartana lehetsé­geseknek. Ez alkalommal arról emlékezünk meg, hogy itten az utak fenntartására minden lakos egyenlő ro­vatait fizet. Akár milliomos bankár, akár napról napra tengődő napszámos, e nemű adója évenként 1 fr. 20 kv. És ezt az intézményt még védeni is tudják, de milyen bölcsen! Azt mondják, hogy az utakat gazdag és szegény egyaránt használhatja. De nagy kár, hogy ezt a bölcs elvet az államok törvényhozói még nem találták föl! Milyen egyszerűekké válnának az adó­szervezetek , ha az ország minden polgárára ugyan­azon összeget vetnék ki, csupán azon okból, hogy személye és vagyona biztosítását mindenik egyenlőn igényelheti. Megrónék a belügyminisztériumot, ha feltennék, hogy ez a képtelenség tudomásával történik; az ellen­kezőt téve föl, csak figyelmeztetjük. (Az Öreg Nemerét) nagyon szidja egy háromszéki levelezőnk. Elpanaszkodva a sok sár, ocsmány rész utak és egészségtelen levegő miatt, igy folytatja: „Én azt a sok ezer éves „Nemere-szelét“ vá­dolom, hogy a vén lusta — miért hevert az idén olyan sokat barlangjában. Hisz neki nem szabad megvénülni, mert őket úgy teremtette a természet hatalmas ura, hogy előtte ezer esztendő­­nyi le­gyen, mint a tegnapi nap, mint egy rövid óra. Tud ő — az ezer éves suhancz — elsárgult levelekkel, hópelyhekkel, — sőt még gyakran letépett zöld lom­bokkal is játszani — mint akármelyik vásott gyerek; tud száguldozni, mint egy huszár, — vihogva, nye­rítve nyargalni, mint féket veszített szilaj csikó; tud ordítani, mint hegyről lerohanó bősz oroszlán. Ide most bizonyosan ott mulatoz valahol szülötte föl­dön — a mogorva öreg „Boreas“ barlangjaiban — ott valahol Siberiában, vagy pedig az Ural, vagy Kaukázus hegyei közt rumozgatnak öreg apjával, — vagy pedig „iszánkodni“*) ment az éjszaki jeges tengerre. (Az II.­ esztendő) pompás hideg idővel köszön­tött be. Megelőző napokban utálatos sár és köd ural­kodott. Meglátszik, hogy a mi „Nemerénk“ tisztele­tére az öreg Nemere is kibújt barlangjából, a mi be­csületére válik a öregnek. (Sejtsi-Sz.-György) Háromszék fővárosa, élénk fejlődésnek indult. Piaczán diszes árucsarnok emel­kedett, mely a befejezéshez közel áll és ha elkészül, nem lesz párja Erdélyben. Más oldalon az ev. re­formátusok gym­nasiuma épül szakadatlan buzgalom­mal. Mentői hamarább új templomot is szándékoznak építeni a reformátusok ugyancsak a piaczon. A felnőttek oktatása példányszerűleg foly. A községi népiskola nagy lelkesedéssel állíttatott be az idén. Egy földmivelési iskola létesítésén pedig a megyei bizottság és az iskolatanács egyenlő buzga­lommal működnek. Egy szóval Háromszék lelkes fiai nemcsak a csatákban tudtak példányul szolgálni. (Kézdi-v­ásár'h­elylt) a jó módú és talpra esett székely városban a­mint halljuk, panaszkodnak reánk azért, hogy nem kaptak elég példányt a „Nemere“ előfizetési felhívásaiból. Kérjük, ne róják hibául is­­meretségeink korlátoltságát, és a­kikhez felhívásunk nem jutott volna el, vegyék tudomásul is a lapból, hogy a „Nemere“ él és működik, s fölajánlja szol­gálatait minden igaz székely érdeknek. (Előbbi jelentésünk) más vidékek lelkes fiainak is szól, minthogy bizony sokakat kifeledhetett kor­látolt figyelmünk. Vegyék tekintetbe, hogy a „Ne­mere“ nem a miénk, de az önöké mindnyájan; ez okból csak akkor haragudjanak meg rá, a­mikor saját magukra is meg tudnának haragudni. (Fogaras vidéken) Deczember folytán azon hir terjedett el, hogy a mostani főkapitány Tamás László a minisztériumba fölvitetik és helyébe egy megneve­zett székely képviselő neveztetik ki. Ezen hir a ro­mánok közt igen rosz hatást tett; a­mint tudjuk, értekezletet tartottak ennek következtében, a Gazet­­tában pedig kifejezték, hogy nagy kár épen most ingerelni a románokat, midőn jelentékeny lépéseket tettek az engesztelődés felé. Annyit mi is örömmel jegyezhetünk föl, hogy a múlt év nagy eseményei jelentékenyen gyarapí­tották azon románok pártját, a­kik fajok üdvét és felvirágzását csakis a magyarral együtt­működve re­mélik. Az említett hírnek hogy komoly alapja volna, nem tudjuk. Kosz vért csináló személy változtatáso­kat nagy okok nélkül nem helyeslenénk. (Erzsébetvárosból) Felső Fejér megyének Kü­­kü­llő megye területén fekvő fővárosából nem valami örvendetes híreket hallunk a Decz. 15-én megtartott megye­bizottmányi gyűlésről. Mondják, hogy a meg­szokott személyeskedések ugyancsak napi­renden vol­tak s hír szerint olyan tettlegességekkel végződtek volna, a­mineket meghallani se szeretünk. Felső Fejérnek igen tekintélyes értelmisége van, de a­míg pártjai két ember magán érdekei szerint alakulnak nem remélhetjük közügyei felvirágzását és híressé vált botrányai megszűnését. (BÜrkÖSről) írják nekünk, hogy az ottani ma­gyar iskolába nemcsak a vidék elszórtan élő ma­gyarjai, de más nemzetiségek is jelentékeny számmal adták gyermekeiket az idén, úgy hogy április végéig az éhségtől nincs mit tartania.­­ Egy főrangú urnak Nizzából irt levele­­ fekszik előttünk, a­ki rendes lakását Páris­­ban szokta tartani; udvari személyzete most­­ is ott van, írja, hogy tudósítást kapott lég­hajón, a­mely szerint Parisban jóllét és rend­s­dületlen bizalom uralkodik, s az egész kül­földön sokkal több bizalommal tekintenek­­ a francziák, mint a németek ügye elé. A Dec­ember második felében vívott csaták semmi elhatározó győzelmet nem ad­tak egyik résznek is. Annyiról meggyőződ­hettek a németek, hogy a francziák bar­i és­­ nyugati hadsergeit nem oly könnyű meg-­s semmisíteni, mint ők első tekintetre hitték. Hogy a német vezetők maguk is csüg­­gedezni kezdenek, kitetszik a következő je­lekből : 1. Angol lapok arról értesítenek, hogy Bismarck gróf legkevésbé sem bánná, ha a Pontus-kérdésben összeülendő európai con­­ferentia a német-franczia viszályt is kiegyen­lítené. A­mint tudjuk, eddig, a­míg a fran­cziák tökélletes leveretését reméltette, semmi­nemű beleszólást sem akart elfogadni. 2. A második nevezetes jel az, hogy a német császárság visszaállítását oly udvarias, lekötelező iratban jelentette Bismarck gróf Bécsbe, a minőhez tőle senki sem volt szokva. Most keresi és kéri az osztrák-magyar bi­­rodalom jó akaratát, a melyet eddig nem­csak számba nem vett, de igen gyakran durván elutasított. Ilyen nagy változások ok nélkül nem történek. ") „Iszánkodni-­ sz­ékelyszó­t csícsonkázni, jégen si­klani, külföld. Az elmúlt esztendő felrázta az egész Európát. Olyan események történtek, a­melyekre senki sem számíthatott , a­melyek fontosságuknál fogva nevezetes helyet fog­lalnak el a világtörténelemben. Ismétlésekbe kellene bocsátkoznunk, ol­vasóink előtt jól ismert tényekről beszél­nünk, ha a mostani helyzetnek hű képet akarnék adni. Mivel ezt hiba volna ten­nünk, arra szorítkozunk, hogy most röviden vázolva a helyzetet, pontosan hírül adunk folyvást minden feltűnő változást. Nyugat. A német-franczia háború eredménye még bizonytalanabb, mint a minőnek az ősz folytán látszott. A német hatalom min­den erejét megfeszíti, s jól szervezett, győ­zelemhez szokott sergeiben bízva nem lát­szik hajlandónak az engedésre az utolsó lehetőségig. Ezzel szemben a francziák a legbámu­latosabb és legtiszteletre méltóbb áldozatokat hozzák folyvást. Sereg helyett seregek te­remnek elő és sokkal kevésbé gondolnak a békére, mint a sed­ani vagy metzi fegyver­­letétel után. A családapáitól, legjobb mun­kaképes polgáraitól megfosztott Németor­szág azt az újévi ajándékot kapta, hogy növekedő ifjait, a jövendő reményeit is csata­térre kell küldenie. Francziaország emberekben nem szen­ved hiányt. Egy előttünk fekvő tudósítás szerint csupán Páris őrsége 520,000 fegy­veresre megy, és nyugaton, délen, északon mindenütt hadsergek állanak készen s foly­vást új erőkkel gyarapodnak. Élelmiszerekkel is jól el van látva Páris, Kelet. A szomszéd Romániában megint élére állottak a dolgok. A minisztérium a­­zon okból, mert a kamara az uj kölcsön­­törvényt megerősíteni vonakodott, beadta le­mondását. A lemondás elfogadtatott és Ká­roly herczeg új minisztériumot nevezett ki, öt évi uralkodás alatt a kilenczediket, ha jól tudjuk. A miniszter-változásnál még sokkal ne­vezetesebb azon körülmény, hogy londoni hírek szerint Károly herczeg egy közlést intézett a több hatalmasságokhoz, a mely­ben fejtegeti, hogy Romániában a helyzet tarthatatlan, ez okból ő a török védurság alól menekülni szándékszik s még azt is sürgeti, hogy Romániának más alkotmány adassák. A kívánat első részét illetőleg Török­ország már igen erélyesen tiltakozott min­den elszakadási törekvés ellen. Igen figye­lemre méltó, hogy a „Románul,“ a romá­niai nemzeti párt (vörösök) közlönye is el­lene mond ezen függetlenségi törekvésnek. E czikk így szól: „Nagy és szép e független­ségi eszme, de igen korai, méltó egy túlzó költőhöz, vagy az ország ellenségéhez. Felszerelt hadsereg nélkül, egy krajczár pénz nélkül, közigazgatási rendszer nélkül, üres kézzel és egy nem eléggé felvilágosodott néppel, mely meg sem értené az áldozatot, melynek kitenni akarnék, le akarunk rázni egy jármot, mely nekünk legkevésbé sem alkalmatlan, talán azért, hogy alávessük magun­kat egy oly vasjáromnak, mely ma rózsák alá van ugyan rejtve de mely holnap végveszélylyel fenye­get, ugyanazon mészárszékre hajtván bennünket, hova Lengyelország jutott, és megnépesítvén velünk Szi­béria vadonjait. Ma midőn csak névleg állunk Törökország suze­­rainitása alatt (mert tényleg legkevésbé sem vagyunk szabad mozgásainkban gátolva), minden európai ha­talomnak érdekében áll területünk sérth­etlenségét biztosítani, érdekelve lévén mindenik a bennünket protegáló Törökországot fentartani. De a román ki­rályságot, mely csak úgy létesülhetne, ha lemondana Törökország suzerainitásáról, s következőleg az euró­pai hatalmak protectiójáról, hogy Oroszország karjai közé vesse magát, mely századok óta leselkedik ezen alkalomra, — ki fogja pártfogolni? Talán a czár? Gyászos bátorság azok részéről, kik azt kívánják, hogy higyjünk ezen eszme valóságában.

Next