Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-10-27 / 86. szám

kenyeret adott, nem volt joga járulni. V­aj­­jon vagyon-e széles országban a „Kronstäd­­­ternek“ oly bárgyú olvasója, a ki e­llnh­esse miszerint azon gazilag’szász bildmives, ki ma­sokkal, plane nemes emberekkel csépeltet, 8 írt. censussal ne bírna? — Állítja továbbá, hiogy az universitas gyűlése 1867-ben nuirez. 18-kan a ministerium 1867-ben nuirez. 8-ka történt felhatalmaztatása következtében nem tartathatott meg. Hogy a „Kronstädterber” megjelenő czikkek gyakran hordják magu­­kon azt, miszerint iratoknak az azt olvasók értelmisége felöl nagyon alanti képzete van, azt tapasztalaltuk, de a jelen esetben cso­­dálkoznunk kell, hogy az „ignotos fallit“ elvét is mi módon akarhatta alkalmazni, ha a két kelet közötti csekély idő­különbsé­get megtekintette. — S hát ha figyelemre vesszük meg, hogy a kérdéses gyűlés azonban „már február 28-án be volt a ki­rályi főkormányszék által tiltva,", és igy az csak oly formán folyhatott a márcz. 8-ki felhatalmazásból mint a múlt heti sor a jö­vő hónapi esőből, mit kell ítélnünk azok­ról, a­kiknek előre hirdetett „Warheitjai“ ilyenek ! ! Valóban megdöbbentő látni, mi módon töröl le az arczátlanság minden erkölcsi szemérmet az emberről annyira, hogy má­sokat ily galád ferdítésekkel félre­vezetni nem kételkedik ! ! — Ennyit most mutat­ványul. * A második, mit megjegyzendőnek tar­tunk: örömünk, miszerint a volt bureau-i cratia, ha szinte mozgatni akarja is fejét, de hála Istennek, a jelek mutatása szerint, azt annyira elvesztette, hogy fel aligha fogja emelhetni. — A szándék megtétele s a körülmények netaláni kedvezni látszása mellett ez is vigasztalás. De mind e mel­­m + f c­./Ulrario’OU Q7mibnn­e vi cry­ázat, is. fő­ként mikor ilyetén Bach, vagy akarom mondani bagolyféle hangok emelkednek. Részünkről a vigyázatra lesz gon­dunk ezután is. A még előbbi években tett némi ajánlat , továbbá a Csángóbét,­falusi B­a­r­a­n­y­i Benedek ál­tal ajándékozott 12.000 frt, melynek kamatai már folyóvá is tétettek. A szükséges kormánysegély meg van ígérve, körülbelül meg is állapítva , de még nem utalványoztatok. Azok közül, kik az intézet létrehozásában mun­kások voltak különösen megérdemli az elismerést Molnár Victor, hosztfalusi evang. lelkész, a nép­nevelési egylet elnöke és az egész ügynek buzgó vezetője. Midőn ezen szép áldásos kezdeményt ezennel följegyezzük, egyszerű más helyén­valónak tarjuk fi­gyelmeztetni a csángó népet, hogy ezen intézetben emelkedésének egy biztos eszköze van letéve. Ha azt kellőleg és lelkesen karolja fel, méltónak mutatja magát másnemű támogatásra is ; ellenkezőleg maga lesz oka romlásának. Sirás-sopánkodás magában semmit sem ér. Tet­tel mutassa meg a csángóság, hogy elmaradásának nem ő az oka,s mikor haladni lehet, ő haladni fog. P. A hosszufalusi felső népiskola fú­lió 30-ikán ünnpélyesen megnyittatik. A megnyi­tás részleteivel-tudósítást remélvén a hely­színéről - most nem foglalkozunk , inkább őszinte elisme­résünket fejezzük ki a brassóvidéki népnevelési egy­letnek, mely ez intézetet létesíti. Ennek a 20.000 brassóvidéki magyar csángó­nak semminemű tanintézete nem volt, a szokásos felekezeti elemi iskolákon kívü­l. A­ki tanulni akart közülök, a brassói szászok tanintézeteiben szokott szerencsét próbálni. Természetes, hogy nem sok ad­ta fejét a tanulásra , és ez az oka, hogy népes fal­vakban mindazon állomásokat, a­melyekre észbeli munkálkodás szükségeltetik , nagyobbára idegenek töltik be. Összes jegyzőik közül csupán kettő csángó születésű; 40—50 tanító közt megint nem több 4-nél 5 f­ él. Arról természetesen a csángó nem is ábrán­dozik, hogy közü­le még szolgabiró is lehessen. Az már rengeteg magas állomás az ő szemében. Egy szóval roppant szükség van rá, hogy ezen nép tanintézetekkel elláttassék. Egyházilag nem tehettek semmit, mert saját egyházaiknak semmi erejük sincs ; a szász superin­­tendentiától pedig, mely alatt állanak, nem várhat­tak segélyt. Községileg sem mozdulhattak, mert a községekben magyarok és románok vegyesen s a ro­mánok nem akartak bele­egyezni közös felsőbb isko­lák állításába. Ennek következtében történt, hogy a magya­rok n­gyszere tőbb egyénei „brassóvidéki népnevelési egyletté“ egyesültek; egyletüket szervezték, felsőbb helyen megerősíttették , s működéshez kezdve egy felső népiskola állítását tűzték első czélul. Ezen felső népiskolának most csak egy ősz- i­tálya nyílik meg egy tanítóval. Tanítónak, mint már említettük, Nagy Sándor, Zilahon dicséretesen működött leánytanitó választatott meg. Évről évre be­­ fog állitatni a szükséges többi tanító személyzet. Ezen felsőbb népiskolával a lehetőleg ipari szaktanítást szándékoznak összekötni : e czélból már­­ ez év folytán faragó mestert hozatni Sch­warczból,­­ műfara­g­vány­ok tan­í­t­ásá­ra Az iskola alapjául szolgál a községek által A várva várt „Nemere“ megindultakor több ízben biztattam együtt küzdő honfi­társaimat érde­kes czikkecskék közlésére. A barczasági mozgalmas élet mezején annyi szép virág szedhető, — ideértve a gyógyszerül használható mérges burjánokat is, hogy bizony a „Kronstädter“ mellett mi is füzögethetünk azokból egy egy bokrétácskát jó „Nemerénk“ szá­mára. — „De mit írjunk?“ kérdező nevetve három ba­rátom. E kérdés nagyon hasonlított a farizeusok ama kérdéséhez : „kell-e a császárnak adót fizetni vagy Magyar képviselőház, nem ?“ Ha én nekik,­­ elég szép tapasztalatokkal birakmi­­­ anyagot nyújtok körülbelül ezeket mon­dom : Írjatok az erdélyi lutheránus magyarok egy­házi kü­lönvállásáról s Barczaságon egy magyar dé­­kániság felállításáról ; vagy Írjatok a brassói inspec­­torságnak Hosszufaluba áthelyezése kiáltó szükséges­ségéről ; vagy Írjatok a brassói szász gymnasiumról mint a barczasági ág. h­itv. szászság és magyarság közbirtokáról, hol némely tantárgyak szász tanárok által német nyelven, és némely tantárgyak magyar tanárok által magyar nyelven adatnának elő ; vagy írjatok azon égbekiáltó igaztalanságról, hogy Izétfa­­luban még mindig c­s­a­k a magyar fiúk állnak so­rozás elé, pedig a jogegyenlőség ennek ellene szól ; vagy írjátok le azon gyönyörű eljárást mely szerint a brassóvidéki iskola­tanácsban egyetlen magyar pap sem választatott be tanácsosnak, kik pedig fölénye­­zők voltak a felekezeti iskoláknak községiekké át­alakításában, s jelenleg oly többség jutott túlsúlyra, melynek egyetlen községi iskolája sincs. Ha én azo­­kat ajánlom : az én birka türelmű, ósdi nagy urak­ból egy tálból cseresznyét evő nádlakó baráti m ár­­gusi szemeket meresztettek volna rám, bár ők is ép úgy érzik e ferde helyzetnek tarthatlanságát mint én. —A képviselőház pénzügyi bizottsága oct. 21-iki ülését az államjószágok előirányzatának tárgyalásá­val kezdte meg. A rendes bevétel 72-re 4.661,812 frt. A bér­leti hátrálék 71-ben a rendes bevételek közé veze­tett, 72-re azonban a rendkívüli közé. Jelenleg az összes rendes és rendkívüli bevétel 5.360,128 furt. A kiadások e czimnél 2.518,047 írtal vannak elő-­­ irányozva. A bizottság megelégedéssel vette tudomásul, hogy az államjószágok­ tiszta jövedelme a múlt évi­hez képest tetemes növekedést mutat fel. Ugyanis 71- re 2.430.000 frt. volt tiszta jövedelem, 72 re pe­dig 2.602,743 frt. mutatkozik, a bérleti h­átralékok­­nak, mint a rendkívüli bevételeknek és a beruházá­soknak mint a rendkívüli kiadások hozzáadása nél­kül. Ezekkel együtt az összes jövedelem 2,841,081 frt. A bizottság miután részletesen átvizsgálta, az előirányzatot megszavazta. Az állam erdők 72 re elő­irányoztatott rendes bevétele 10.181,454 frt, 71 ben 5.256,206 frt. volt. Rendes kiadás 72-re 7,166,909 frt., 71-ben 5 247,244 frt. volt. A tiszta jövedelem 72- re 3­56,397 frt., 71-ben pedig 9,964 frt. volt, s e­szerint " foltum­.41­4'egy jövedelemből 345,241 frt. a határőrvidék tiszta jövedelmére esik, és igy a magyar államerdüség 2,711,123 frt. tiszta jövedelmet mutat fel. A pénzügyi bizottság oct. 22-iki ülésében a vasművek költségvetéseit tárgyalta. Ezután a kőszénbányák költségvetéseit, a só­­j termelés­t végre az államnyomda költségvetését vette tárgyalás alá Ez utóbbi szükséglete 658,000 írttal, fedezete pedig 716,000 írttal van előirányozva; 71 re szükséglete 446,200 írttal, fedezete pedig 486,000 írttal s így 71-re a tiszta jövedelem 40,000 frt, 72-­ re pedig 58,800 frt. A költségek nagy mérvbeni emel­kedését az egész nyomda átalakítása, s az üzlet ki­terjedése okozzák. A bizottság a rendes költségeket valamint a rendes fedezetet megszavazta. A rendkí­vü­li költségeket, melyekben 15.000 frt. főleg épít-­­ kezésekre s berendezésekre van szánva, később fog­ja tárgyalni. Szóba hozatott, vájjon nem lehetne e az­­ államnyomdának a tervezett nagy építkezéseket el­kerülni, ha az államnyomda az egyetemi nyomdával egyesíttetnék. E tárgy fölött azonban határozat nem hozatott. Az ipartörvényjavaslat tárgyalására kiküldött 15-ös bizottság oct. 23 iki ülésében a javaslat 98 - 99 §­-ait, melyek a czéhtársulatok ipartársulatokká­­ való átalakulását, valamint vagyon mikénti kezelé­sét szabályozzák — elfogadtatott. Az V. fejezet 100 §-a valamint azon szakas­­­szok szövegezése, melyek az iparhatóságokkal össze­kötetésben vannak, függőben tartottak, miután a bi­zottság beható tárgyalás útján a munka kérdésekből származó perek elintézésére az iparbíróságok eszmé­jét életbe léptetni szándékozik. A legközelebbi ülés hétfőn d­. e. 9 kor lesz , a bizottság vasárnap és hét­főn több gyárat szemlélt meg. Tíz hava már, hogy egy eleven lap akadályta­lanul s jó kedvvel futja szerény pályáját boly­gatva régi gyepüket is, hol kígyók és varangyok undor­kodnak , s én mindig lesve leseid circiun­spectus barátim közleményeit, de ők hallgatnak min­t a sir, mert hasuk és zsebük és nyugalmuk arkangyal torkával zugja fülükbe : Barczaságon hallgatni arany ! Pedig szájuk oly hatalmas, oly dörgő, hogy péntek napokon az ó-brassói közebédnél templomok falai omladoznak le, mert hisz szerintük ezekre nincs töb­bé szükség, a papok pedig vonuljanak odúikba, mert már feltűnt a tökéletes világosság. Oh­­i nagy han­gú szalmacsépla péntek-napok és szájhősök ! te­­remcsetek előbb könyvtárakat, faiskolákat, alakítsa­tok munkás egyleteket s. t. b. s jönni fog a minek jönni kell: jólét és világosság. Menjünk tovább. Az igaz, a Nemerébe való virágok dusabban teremnek városi mint falusi réteken, én magam is három nap sétálok udvaromon alá s fel s három toll­nak rágom végét, m­ig valami hasznavehető gondo­lat fordul meg fejemben. Brassó-Bolonya szitája, Újfalu fazaka, Krizba sarlója, Apácza hagymája, Pürkerecz mesze, Zajzon havvize, Tatrang,­ padló ko­va, Иовч'­itlahi fája, C­sor­­nátfalu piacza, Türkös épülendő temploma, Bácsfalu díszes uj irodája mind megfordultak fejemben s szer­kesztő úr engedelmével ezekről szándékom koron­ként holmit elmondani ; nem feledve Hátfalú óriás perét, melynek szerencsés fordulata az egész hazá­nak nyert csatája leend. Szóljunk most a nemzet napszámosairól, a ta­nítókról. 1857-ben azt k­érté egyik barátunktól Bai­der, a berethalm­i derék szász püspök: „hogyan le­het Hétfalunak oly kevés tanítója oly népes iskolák mellett?“ „Bizony úgy, hogy annak a szegény árva népnek nincs pénze, mert pénztárát Brassó kezeli , ott csak jóakaratot találhatni.“ Azóta idők teltek és viszonyok változtak s halld meg nemzet. Hétfalunak már nem hat, hanem husz tanítója van államsegély folytán, kik se jobb se baloldalon, hanem ép a nem­zet középutján vezérlik a jövendő reményit a dicső czél felé.­­ • Én istenem, ki hitte volna 1848 előtt, hogy annyi derék ifjú erő fogja munkásságát kifejteni ez addig ismeretlen vidéken. Mint valamely most fölfe­­dözött termékeny szigetre úgy sietnek erre­felé a derék székely fiúk, főleg mióta megtudták, hogy a hétfalvi magyar nép nem tatár, hanem székely vér­­mely nem ismer felekezeti válaszfalt. A kicsiny hi­­tűek­ felkiáltunk: mi lesz ebből, lutheránus, reformá­tus, unitárius összegyűlve Hétfalut felfogják forgatni ? De hogy forgatják! Oly szép békesség van itt, s oly szép egyetértés jellemzi a gyűléseket, min­t az egész hazának óhajtanánk. Az éretlen szájhősségnek itt nincs tere. Tettel kell itt kitörni ; a hétfalvi azt tartja: sok szó szegénység. Az üres tanítói állomások jelenleg mind ba­­töltvék és általán mind jó reményű fiúkkal. A vá­lasztásoknál nem fordultak elő vesztegetések; a pár­tok már kibékültek s a nap nem fog le­menni ha­ragjukon. Oly édesen esik lelkünknek annyi intel­ligens embert szemlélhetni baráti és értekezleti kö­rökben ; bizony ideje is már, mert sok volt az aratni való de kevés az arató. Egy gyönyörű, még szé­kelyföldön is utánzandó vonást az intelligens rend­­eletéből nem szabad említetlenül hagynom. Itt a kártyázásnak nincs hite; a drága idő nemesebb él­vezetekre használtatik. Az édes haza szent ügye ad elég anyagot szívnek, főnek, nyelvnek és kéznek. Említésre méltó az is, hogy Háromszékről jött taní­tók itt tökéletesen felhagytak a kártyázással s há­rom négy újságokat olvasnak szellemi táplálék gyűj­tése végett. Nem csuda, ha Hétfalu kocsija ezentúl bizto­­san fog haladni, mert szép számú tüzes paripák van- Vidé­k. HoI fa 111, 1871. október 20-án. 342

Next