Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-05-26 / 42. szám

Péntek, május 26. Brassó, 1871. évi am szám. Megjelenik ez a lap heten­­k­int kétszer kedden és pénteken. Á г a : Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Hirdetési díj: 3 hasábos garm­ond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségben és Römer és Kantner nyom­dájában. Poroszország’ létre jövetele és terjesz­kedése. (Történelmi correpetitió.) irta a Denevér. (Folytatás). A háborútól tartózkodott, de 1715-ben még­is kénytelen v­olt XII. Károly Eehvéd király ellen fel­lépni, mely hadjáratban Schvéd-Pomeránia nagy ré­sze a poroszok által elfoglaltatott, az 1720-ban Stock­holmban kötött béke folytán pedig Stettin és Külpo­­meránia 2.000.000 tallér iránt bocsáttatott Poroszor­szág birtokába, minekutánra már az 1713-ban létre­jött utrechti béke folytán Geldern egy része, az orá­­niai hercegséghez formált jognak Francziaország ja­vára létre jött átengedés nyomán, Poroszország te­rületét gyarapította. I. Frigyes Vilmos ugyan ismét közeledett Ausztriához, de fia II. Frigyes „a nagy és egyedüli király“, a nép szájában „der alte Fritz“ ki 1740— 1786-ig uralkodott, ismét külön vált az osztrák ér­dekektől. II. Frigyes 1712-ben január 24-én született Perlinben mint atyjának harmadik fia, de két bátyja korán halván el ő lett korona örökössé. — Gondos de szigorú neveltetése folytán atyja szigorú elveit magáévá tette, — megtanult vakon engedelmeskedni és tűrni, azonban m­íg atyja öt katonává igyekezett képeztetni, Finkenstein gróf tábornok és Kalkstein őrnagy által, ő különös b vonzalmat tanúsított a tudo­mányok iránt. Azon időben — azt az ellenségnek is el kell ismernie és helyben hagynia — Francziaország poli­tikában, tudományok és művészetekben Európa első állama volt, — a németeknek akkor még irodalmuk se volt és II. Frigyes a nagy és egyedüli király franczia modorban neveltetvén nem feltűnő dolog az, hogy ő a franczia nyelv és franczia nemzet iránt különös előszeretettel viseltetett. Voltairevel és más franczia tudósokkal élénk levelezésben állott, azon franczia nemzetet tisztelte, melynek Poroszország ha­ladásának nagy részét köszönheti, ugyanazon fran­czia nemzetet melyet utódja ma a porba rántott, melynek szellemi fensőbbségét, mindenét a mai pan­­germanok eldisputálni akarnának. — Mit mondana az „alter Fritz“ mindezekhez? — Atyja Fritzről nem volt a legjobb véleménnyel és kimondotta, miszerint „Fritz tilinkos és költő, a katonákkal nem törődik, egész munkámat el fogja rontani.“ — De az öreg király csalódott mint a kö­vetkezmények eléggé bizonyítottak, - - sőt mi több I. Frigyes Vilmos a most beszédben forgó fiát, öcse javára az öröklésből is ki akarta zárni.­­ Megemlítést érdemel azon tény, hogy Frigyes mint korona örökös, atyja zsarnokságát sőt emberte­lenségig fokozódó szigorát többé eltűrni nem bírván, Keith és Katz hadnagyok segedelmével Berlinből édes anyja bátyához II. György angol királyhoz akart szökni, de utolérezvén 1730. évben Küstrin várába mint fogoly szigorúan bebürtönöztetett, most atyja őket közönséges szökött katonának tekintvén hadi törvényszék elé akarta állítani és kivégeztetni, és csak is a német császár, a lengyel- és angol királyok­nak közben­járása birta reá a szívtelen zsarnokot, hogy fiának megkegyelmezzen. Ennélfogva Frigyes a korona örökös kegyelem utján egy évig a börtönben tartatott és azon bünte­tést kelle tűrnie, hogy leghívebb barátjának Katt h­adhadnagynak pallós általi kivégeztetését börtöne ablakából kelle néznie, Keith, ki Frigyes alatt tábor­nagyi tisztségi haladott szerencsésen külföldre mene­kült, Frigyes pedig ki 1733-ban braunschnweig-be­­verni Erzsébettel nősült atyja haláláig nem jelent meg az udvari körben, hanem Pheinsbergben vissza­vonultan a tudományoknak élt. Bocsánatot szives olvasó, hogy ezen fejedelem nevelésére befolyással volt tényeknél oly hosszasan tartózkodtunk, de ezen nevezetes férfi úgy kisszem megérdemli. II. (a nagy) Frigyes a kormány átvételekor azonnal oda törekedett, hogy az osztrákház és kor­mányközi viszonyt megsemmisítse és államát első­rangú önálló hatalmasságé emelje ; — azért is 72.000 embernyi hadseregére támaszkodva a „nagy választó fejedelem által 1686-ban kárpótlásul nyert „schwi­­busi kerületet,“ és az I. Frigyes király által még trónörökös korában 1694-ben kötött titkos szerző­dést Austriának vissza adván, a Siléziában fekvő — és 1675-ben briegi György Vilmos utolsó piaszház­­beli siléz fejedelem elhunytával I. Lipót császár ál­tal, mint elévült hohenzollern-brandenburgi hűbéres­­ségek címe alatt Austriához csatoltatott „Jägerndorf, Liegnitz, Brieg és A­chlau“ h­erczegségekhez való örökösödési igényeit érvényesíteni szándékolván, ezen igényei kiegyenlítésére „Alsó-Sileziának“ 2.000.000 tallér iránti átadását követelte az akkor trónra lé­pett „Maria Therezia magyar királynétól“, — és ezen ajánlata elfogadása esetére frigyét, лт1апп^ a közeledő császárválasztás esetére szavazatát lotka­­ringkiai Ferencz részére megígérvén. — (Folytatása következik.) SS. A magyar minisztérium. Horváth Boldizsár és gróf Festetich kiléptek tehát a ministeriumból. Önkény­­telenü­l töltősül a kérdés: van e még valaki a régiekből ; önkénytelenü­l szemlét tartunk a személyek felett. Gróf And­rássy Gyula, a­kit Deák Ferencz gondviselésszerü férfinak ne­vezett 67-ben, elnöke még mindég kormá­nyunknak ; a legkisebb h­ír is eddigelé, a­mely távozásáról susogott, megdöbbentette az ellenzéket is. B. Eötvös Jószef, kinek „elméje fényétől a külföld jól látta hazánkat“, ez a ritka nagy lélek, nemes szív és tü­ndök­­lete­s elme, ez a valódi nagy államférfi, C­sirba költözött a bársonyszékből. Nagy terveinek valósítása Dr. Pauler Tivadarra szállott: Gr. M­i­k­ó Im­r­e, a lélekkel is főne­mes, az átalánosan tisztelt hazafi visszavo­nult a kormány terheitől. Egészsége ha bírta volna is, neve nem bírta ki ezt az állást, mert az ő nevét tisztelni szeretjük mindnyájan ; a miniszter pedig, főként a közmunkák ministere, sok érdekkel harczol és ki van téve erős ítéletnek. Gorove Istvánnal tettek kísérletet ezen szék betöltésére, mivel előbb kitűnőleg tölté be a közgazdasági miniszterséget. B. Wenkheim Béla — Gróf Széchenyi István mondta volt, hogy csupán két indigenának vette jó hasznát a ma­gyar, egyik a krumpli, a más­i. Wenk­heim Béla­­ vitte, míg birta a belü­gymi­­niszterség terheit ; végül úgy elbetegese­­dett, hogy vissza kellett lépnie élete meg­tartásáért. Utána Rajner Pált is gyorsan elviselte az a minisztérium , most az erős és ifjú Tóth Vilmos birkózik terheivel. L­ó­n­y­a­i Menyhért bírhatta volna még, habár nem egy erős támadás igyeke­zett megingatni, de távozott, hogy tért fog­laljon a közös minisztériumban, a­hol előtte nem ült hazánkfia. Az ő csillaga folyvást fentündöklik s bízvást számítjuk őt sorsunk főintézői közé. — Helyén az Andrássy minisztériumban Kerkapoly Károly ül, a ki négy év előtt kevesektől ismert pápai tanár volt ; most pedig nagy hatalmú miniszter. Ily gyor­san választja ki embereit az alkotmányos élet. — Horváth Boldizsár kitartotta négy esztendeig­­ munkált rendkívül sokat igazságügyünk rendbehozására, mikor az­tán föltehetné törekvéseire a koronát, egy­szerre félrevonul, másra bízva a munka bevégzését. Miért vonul vissza épen most? Részint egészségi okokból, mert valóban elbetegesedett a szünet nélküli munka alatt, — részint a sok politikai összeütközés kö­vetkeztében, melyekbe demokrat iránya mi­att főkép a főrendekkel jutott. Most elu­tazott Olaszországba. Ha egészsége és ke­délye fogékonysága visszatér, újból élen fog haladni ügyeinknek, akár mint minisz­ter, akár mint képviselő. Még nem tudjuk, ki fogja betölteni helyét. A Nemere úgy hiszi, hogy az eré­lyes, független nézetű és nagy tanultsági­ Hofmann Pál. Gróf Festetics a király oldala melletti miniszterséget töltötte be ; most egész véletlenül lépett vissza. Róla nem lehet mondani, hogy a munka viselte volna meg, mert azon állomás terhét gr. And­rássy vitte. Nem is sokat kérdezi senki, hogy miért lépett vissza , lehet derék four, de közéletünk intézésében soha sem vitt főszerepet. Mindenki megnyugszik, hogy K. Wenkheim annyira épült a két évi pi­henés alatt, miszerint elfoglalhatja ezen dí­szes és jól használva fontos helyet. Gór­öve István van még hátra a régiekből , de sűrűn rebesgetik, hogy visz­­szalép ő is. Kineveztetésekor nem nagy népszerűségnek örvendett , de erélyessége és tapintatossága által közbecsülést vívott ki. A tárcza változtatás azonban mintha meg­zsibbasztotta volna tehetségeit. Vissza­­lépése esetére a lángeszű Hollán Ernőt ne­vezik utódjaként. Ott van még a horváth miniszterség , abból is távozni kellett a kezdetbeli m­e­­d­e­t­i V­i­c­h Kálmánnak, hogy bánya legyen s talán, hogy a bánságot is másnak adja át. Most gr. Pejachevich ül a pesti bársonyszéken. Állitsuk össze! 1867-iki minisztérium: Gr. Andrássy b. Eötvös, gr. Miké, b. Wenkheim, Lónyai, Horváth, gróf Festetich, Gorové, Bedeko­­vich­. — 1871-iki minisztérium: Gr. Andrássy, dr. Pauler, Tóth Vilmos, Kerkapoly, b. Wenkheim, gr. Pejacsevich és két ösme, rétién, talán Hollán és Hofmann. Tehát az eredetiekből eredeti helyén egyedül gr. Andrássy maradott meg négy éven át. Más helyen ugyan, de a kezdetbeliek közül ott vannak b. Wenkheim és ideig­­óráig Gorové. A többi mind új. Véleményünket ezen változások­ horde­­reje felett a jövő számban fogjuk elmon­dani. —

Next