Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-09-26 / 77. szám

Brassó, 1871. k­lső évi folyam 77. sz. Kedd, September 2­­. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségben és Kölner és Kamner nyom­dájában. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . • 6 ft. — кг. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Brassó, szeptember 23. A „Deutsche Blaette­r“-ben, a Gartenlaube mellékletének folyó évi 35 szá­mában ezen felirat alatt : „„ németek Erdélyben“ (Die Deutschen in Sieben­bürgen) a következőket olvassuk: Utolsó számunkban említettük, miszerint a né­metek nemcsak a tulaj­donképeni Ausztriában, hanem Magyarországban is nemzetiségük ellen intézett tá­madások miatt komoly ellentállásra vannak felhíva. Erdélyi fajrokonaink, kiknek Németországhozi bera­­gaszkodásáról többször volt szó lapunkban, hoszasabb idő óta aggasztó álapotban vannak. Az ottani viszonyok közelebbi jellemzésére on­nan újból következőleg írnak. Mi itt Erdélyben egy kisded tömeg német né­pet képezünk. Mi magunkat szászoknak nevezzük és testtel lésekkel anyaországunkon Németországon csün­günk. Atyáinktól német nyelvet és német szokásokat örököltünk és azokat a mai napig hiven megőriztük. A német tudományokkal főként a theológusaink által igyekeztünk fenntartani az öszeköttetést, kik több­­nyire német egyetemeket látogatnak és onnan merí­tik tudományukat. Minden időben vannak fiatal ha­zánkfiai a berlini, lipcsei, hallei, tübingeni s. a. t. egyetemeken. A korábbi időkben a török és kurucz háborúk által sokat szenvedtünk. Később a sok évi béke alatt a viszonyok előnyünkre rendeződtek és időnk volt igyekezni anyaországunkat szokásokban, mivelő­désben és a kultúrában lépést tartani. Ezen czélt el is értük annyiban, hogy városunkban nemcsak szép, de jó művelődési intézetekkel bírunk. Falvaink a többi nemzetiségekéi felett szép széles utczákkal, csinosan és szilárdul épitett házakkal, jó népiskolák­­kal­­birnak, egyátalában szorgalom és vagyonosság ál­tal tűnnek ki. Régebb az összes osztrák birodalmi kormány alatt állottunk és akkor meglehetősen volt dolgunk. Néhány év óta változott a helyzet ; most a magyar minisztérium allatt álunk és ugyancsak szomorú álla­potra jutottunk, (es geht uns herzlich schlecht). Ed­dig magunk hoztuk törvényeinket, a­melyeket a kormány szentesített. Minden hivatalnokainkat kivé­tel nélkül mi magunk választottuk ; iskoláinkat és egyházi vagyonainkat mi magunk kezeltük ; az utol­só iskolaszolgától fel a tanárokig és papig mindent mi választottunk. Most a magyar ministérium ezen szép jogainkat el akarja venni, és annak jó részét már el is vette. Nemzetünk nemcsak saját szerzeményű szép nemzeti vagyonnal bir, hanem korábbi fejedelmek által hűségért, ragaszkodásért és tett szolgálatokért örök időkre ajándékozott fekvőségekkel is bir. A magyar államnak ugyan van az egész or­szág számára urbériségi törvénye, és ezen törvény szerint sem saját szerzett vagyonunkat, sem ajándé­kozott jószágainkat el nem lehetne venni.­­ De mivel a magyar minisztérium ezen vagyont és jószágokat szeretné nálunk meg nem hagyni, ezért épen most van egy urbériségi törvény munka alatt, a melynek ereje csak is a királyföldre (Szászország­ra) fog kiterjedni és a melynek alapján tulajdonun­kat el fogják venni. M és ha egyszer önnálló vagyonunk nem lesz, az abból kifolyó függő állapot következtében nemze­tiségü­nk ereje sokkal könyebben összetörethetik. Ideje hogy ezen egy békés és miveit néptörzs ellen inté­zett erőszaktételt a miveit Európa és különösen Né­metország figyelmére méltassa. A­mi itt történik ég­be kiáltó igazságtalanság , de még égbe kiáltóbb az, hogy ez figyelemre méltatás nélkül keresztül vitetik, és hogy a kötél nem csak egész csendességben a nyakunk körül létetik, de valóban össze is huzat­­hatik“. Milyen szép dolog, mikor a hírhedt jó hazafiak közül, a kormány és Deák párt hű támaszai, a hű és „bieder“ szász nemzet fiai közül ilyen szép exemplárok válnak ki, a­kik nem szégyenük a haza megaláz­tatása, és a szabadság elnyomattatása ko­ráról azt mondani, hogy jól folyt dolguk ; a­kik nem szégyenük nem levő dolgokkal dicsekedni, és kormányunkat a külföld előtt szemtelenül igazságtalansággal vádolni ! ! Hogy a magyar nemzet és a magyar királyok miként bántak a szász nemzettel, a történelem feljegyezte. Mi magyarokul úgy hisszük, e tekinteteiben nincsen miért szégyeneljük magunkat. Hogy szász atyánk­fiai velünk együtt milyen szép szabadsá­gokat élveztek a hadikorszakban arra, ha csak egy cseppet vissza­gondolnak, talán még emlékezhetnek. Hisszük és hinni kívánjuk, hogy vannak szász atyánkfiai között jó hazafiak is , de úgy tartjuk, hogy azok nem felelnek meg kötelességüknek teljes mértékben, ha ilyen czikkek olvasásakor, a­melyek hazánk, nemzetünk, kormányunk és törvényeink meggyalázására intézzék, és külföldön haj­togatásra számítvák , csak kezeiket mossák, mint Pilatus ; de nincs annyi igazság és kötelesség érzetök, hogy nyilvánosan meg­bélyegeznék az ilyen szemtelen rágalmazót. Ha hazafiságuk nem csak szineskedés, az eféle gyalázatos alávaló vádak ellen ugyan­azon a téren is nyíltan kellene fel­lépniük. Ezen czikk csak egy rövid mutatvány a hamis vádak azon sorozatából, a­melye­ket ellenünk a pimaszság a világba szórt , és ha az ellen ugyanazon oldalról senki sem lép fel, nem kell bámulni, ha mi is különös gondolatokra jutunk. Vájjon Szlávy és Kerkápoly miniszte­rek, mint emberismerők, nem fedeztek fel a hajlongó jó hazafiak között vagy egy eféle tudás pofájú czikk irat­u­ ljának. A leendő tömösi vagy bodzai vaspálya hadászati szempontból tekintve. Úgy tudjuk, miszerint még nem jött létre te­­ljes megállapodás arra nézve, hogy — az Ojtozi vonal kivételével — leendő vaspályánk Tömösön vagy Bodzán át fog-e csatlakozni a romániai in­spe pályával. Míg a tömösi pálya vonalnak a Predialon való átvitele, valamint Romániában a Prava mentévi mun­kálat Ploestiig több költségbe kerülne a 480 láb­­nyival törpébb nyitni vagy mintegy hasonló magas­lati arányban álló más, a bodzai szoroshoz vezető, hegy át­utalása ; — meg kell fontolnunk azon elő­nyöket, melyeket a tömösi szoros hadászati és har­­czásztati tekintetben Erdélyre nézve nyújt és me­lyekre nézve a pályának ott léte vagy nem léte be­folyást lényegesen nem is gyakorolhat, azon hátrá­nyokkal szemben, melyek a bodzai vaspálya által egy netalán bekövetkezhető keleti háború esetére reánk nehezülhetnének. Vizsgáljuk meg a földabroszt és felismerhet­jük, hogy a tömösi szoros a határszéltől egész a Dirste -— Bácsfalusi vonalig egy dandár által bár­mily túlnyomó erő irányában hatással védhető, (ter­mészetesen G. K. és más alsóbb fokú muszka veze­tők közbejövetele nélkül, — fájdalom, hogy Ephi­althes mindig akad!) — Dirstie és Bácsfalu vona­lán, — magától értendő — már nagyobb tartalék szükségeltetnék, a Brassó vagy Háromszék felé törekvő megfékezése és vissza nyomására. De pillantsunk bodzafelé, — ott a kraszna pa­takának a bodzába ömlésétől azaz a határszéltől, mely ugyan a bodza balpartján a hetiagu mare pa­taknak a bodzávali egyesüléséig azaz egy fél mért­­földnyivel kissejt zúg, — kezdve a szorost oly széles völgy talppal találjuk, hogy az üveg buzától szitás-bodzáig már nagyobb védelmi erő szükségelte­tik mint az egész tömösi szoros hosszában. — Szitás-Bodzától, Bodza - Fordulóig a szoros, a hegység 45 foknyi szögbeni tölcséralakban tágulván, az ellenség fejlődését elősegíti és mind nagyobb véderő vonalba állíthatását teszi szükségessé különö­sen a Seredehegy déli lejtőjén t. i. Tálpataka és Bárkány közti szinte egy mértföldnyi arcvonalon, mely az utolsó hatásos védvonalt képezné, mennyi­ben három háromszékre vezető út torkolatait védő és két Brassóibé vezető utat jobb szárnyával födöz, mely állás ha elvész, az előre nyomuló ellenség Zá­­gon, Borosnyó, Lisznyó, Nyién és Zajzonon keresz­tül akár a fekete ügy akár az Olt nagy Barcza véd­vonala felé kénye kedve szerint fejlődhet,­­ mert öt divergáló utat egyaránt védhetni és összhangzás­ban védhetni annál bajosabb mert az ellenség a pá­lya segítségével pihent tartalékjait hozhatja a tű­z­­vonalba. Az igy behatolt ellenség a bodzai pálya­ud­vart raktárnak használhatván fel, egész kényelem­mel folytatja czéljához vezető útját, s ha később ve­reséget szenvedne ismét öt útja marad nyitva haza felé sőt raktárát a pálya­udvarról biztonságba helye­zendő szitás-bodzánál csak fél napig kell üldözőinek gátat állítania azután mindig szőkébb lévén a völgy illetőleg szoros ismét az övé az előny. Nem tarthatjuk helyesnek a pálya­vonal szer­vezése által ott nyitni utat hol reánk nézve netalán veszélyt hozóvá válhatnék, mert valamint a középkor­­bani hadjáratok hajózható vizek partjain folytatattak úgy most természetesen a vaspálya vonalok nyújtják a legjobb hadmiveleti vonalakat mert a mozdulatokat és szállításokat segítik elő, — a vaspályát pedig bodzán át építeni annyit tenne mint bár­mily név­vel nevezhető kelet felöl jövő ellenséget oda invi­tálni. — Az igaz, ha tömést, tartanak vasúti össze­köttetési vonalként, azért bodza felöl mégis várhat­nánk esetleg támadást de soha se oly mérvben, mert az oda vezető határon túli utak csak csekélyebb erejű és lassúbb mozdulatokat tesznek lehetsége­sekké. *) *) A felhozott körülményeket hadászati szem­pontból igen helyeseknek találjuk, szeretnék ha va­laki most az említett két vonal kivihetősége és költségessége felöl mérnöki szempontból adna felvi­lágosítást. Mert a tömösi vonalat illetőleg a Predial oláhországi oldalát tekintve, a szakavatatlan annak kivihetősége felöl legalább a fejét csóválja. Szerk. „Kerkápoly és románok“ czim alatt a „P. Napló“ egy rövidebb közleményt ho­zott, melyben előadatik, hogy Brassóban léte alatt pénzügyminiszterünk értekezéseket tartott befolyásos r­omán férfiakkal s őszinte fejtegetései azokat any­­nyira megnyerték, hogy ígéretet tettek aktiv politika kezdeményezésére s valóban össze is hivtak egy értekezletet Brassóba ezen irány terjesztése, végett. Ezen közleményből tény annyi, hogy Kerká­poly itt volt és hogy több jelentékeny r­omán egyén­nel értekezett; tény az is, hogy Kerkapolynak nagy mértékben őszinte módora határozottan jó hatással volt a vele érintkező románokra , másokra is. Nem egészen úgy áll azonban az aktív politika

Next