Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-09-26 / 77. szám
Brassó, 1871. klső évi folyam 77. sz. Kedd, September 2. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Kölner és Kamner nyomdájában. Megjelenik ez a lap hetenkint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . • 6 ft. — кг. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Brassó, szeptember 23. A „Deutsche Blaetter“-ben, a Gartenlaube mellékletének folyó évi 35 számában ezen felirat alatt : „„ németek Erdélyben“ (Die Deutschen in Siebenbürgen) a következőket olvassuk: Utolsó számunkban említettük, miszerint a németek nemcsak a tulajdonképeni Ausztriában, hanem Magyarországban is nemzetiségük ellen intézett támadások miatt komoly ellentállásra vannak felhíva. Erdélyi fajrokonaink, kiknek Németországhozi beragaszkodásáról többször volt szó lapunkban, hoszasabb idő óta aggasztó álapotban vannak. Az ottani viszonyok közelebbi jellemzésére onnan újból következőleg írnak. Mi itt Erdélyben egy kisded tömeg német népet képezünk. Mi magunkat szászoknak nevezzük és testtel lésekkel anyaországunkon Németországon csüngünk. Atyáinktól német nyelvet és német szokásokat örököltünk és azokat a mai napig hiven megőriztük. A német tudományokkal főként a theológusaink által igyekeztünk fenntartani az öszeköttetést, kik többnyire német egyetemeket látogatnak és onnan merítik tudományukat. Minden időben vannak fiatal hazánkfiai a berlini, lipcsei, hallei, tübingeni s. a. t. egyetemeken. A korábbi időkben a török és kurucz háborúk által sokat szenvedtünk. Később a sok évi béke alatt a viszonyok előnyünkre rendeződtek és időnk volt igyekezni anyaországunkat szokásokban, mivelődésben és a kultúrában lépést tartani. Ezen czélt el is értük annyiban, hogy városunkban nemcsak szép, de jó művelődési intézetekkel bírunk. Falvaink a többi nemzetiségekéi felett szép széles utczákkal, csinosan és szilárdul épitett házakkal, jó népiskolákkalbirnak, egyátalában szorgalom és vagyonosság által tűnnek ki. Régebb az összes osztrák birodalmi kormány alatt állottunk és akkor meglehetősen volt dolgunk. Néhány év óta változott a helyzet ; most a magyar minisztérium allatt álunk és ugyancsak szomorú állapotra jutottunk, (es geht uns herzlich schlecht). Eddig magunk hoztuk törvényeinket, amelyeket a kormány szentesített. Minden hivatalnokainkat kivétel nélkül mi magunk választottuk ; iskoláinkat és egyházi vagyonainkat mi magunk kezeltük ; az utolsó iskolaszolgától fel a tanárokig és papig mindent mi választottunk. Most a magyar ministérium ezen szép jogainkat el akarja venni, és annak jó részét már el is vette. Nemzetünk nemcsak saját szerzeményű szép nemzeti vagyonnal bir, hanem korábbi fejedelmek által hűségért, ragaszkodásért és tett szolgálatokért örök időkre ajándékozott fekvőségekkel is bir. A magyar államnak ugyan van az egész ország számára urbériségi törvénye, és ezen törvény szerint sem saját szerzett vagyonunkat, sem ajándékozott jószágainkat el nem lehetne venni. De mivel a magyar minisztérium ezen vagyont és jószágokat szeretné nálunk meg nem hagyni, ezért épen most van egy urbériségi törvény munka alatt, a melynek ereje csak is a királyföldre (Szászországra) fog kiterjedni és a melynek alapján tulajdonunkat el fogják venni. M és ha egyszer önnálló vagyonunk nem lesz, az abból kifolyó függő állapot következtében nemzetiségünk ereje sokkal könyebben összetörethetik. Ideje hogy ezen egy békés és miveit néptörzs ellen intézett erőszaktételt a miveit Európa és különösen Németország figyelmére méltassa. Ami itt történik égbe kiáltó igazságtalanság , de még égbe kiáltóbb az, hogy ez figyelemre méltatás nélkül keresztül vitetik, és hogy a kötél nem csak egész csendességben a nyakunk körül létetik, de valóban össze is huzathatik“. Milyen szép dolog, mikor a hírhedt jó hazafiak közül, a kormány és Deák párt hű támaszai, a hű és „bieder“ szász nemzet fiai közül ilyen szép exemplárok válnak ki, akik nem szégyenük a haza megaláztatása, és a szabadság elnyomattatása koráról azt mondani, hogy jól folyt dolguk ; akik nem szégyenük nem levő dolgokkal dicsekedni, és kormányunkat a külföld előtt szemtelenül igazságtalansággal vádolni ! ! Hogy a magyar nemzet és a magyar királyok miként bántak a szász nemzettel, a történelem feljegyezte. Mi magyarokul úgy hisszük, e tekinteteiben nincsen miért szégyeneljük magunkat. Hogy szász atyánkfiai velünk együtt milyen szép szabadságokat élveztek a hadikorszakban arra, ha csak egy cseppet visszagondolnak, talán még emlékezhetnek. Hisszük és hinni kívánjuk, hogy vannak szász atyánkfiai között jó hazafiak is , de úgy tartjuk, hogy azok nem felelnek meg kötelességüknek teljes mértékben, ha ilyen czikkek olvasásakor, amelyek hazánk, nemzetünk, kormányunk és törvényeink meggyalázására intézzék, és külföldön hajtogatásra számítvák , csak kezeiket mossák, mint Pilatus ; de nincs annyi igazság és kötelesség érzetök, hogy nyilvánosan megbélyegeznék az ilyen szemtelen rágalmazót. Ha hazafiságuk nem csak szineskedés, az eféle gyalázatos alávaló vádak ellen ugyanazon a téren is nyíltan kellene fellépniük. Ezen czikk csak egy rövid mutatvány a hamis vádak azon sorozatából, amelyeket ellenünk a pimaszság a világba szórt , és ha az ellen ugyanazon oldalról senki sem lép fel, nem kell bámulni, ha mi is különös gondolatokra jutunk. Vájjon Szlávy és Kerkápoly miniszterek, mint emberismerők, nem fedeztek fel a hajlongó jó hazafiak között vagy egy eféle tudás pofájú czikk iratu ljának. A leendő tömösi vagy bodzai vaspálya hadászati szempontból tekintve. Úgy tudjuk, miszerint még nem jött létre teljes megállapodás arra nézve, hogy — az Ojtozi vonal kivételével — leendő vaspályánk Tömösön vagy Bodzán át fog-e csatlakozni a romániai inspe pályával. Míg a tömösi pálya vonalnak a Predialon való átvitele, valamint Romániában a Prava mentévi munkálat Ploestiig több költségbe kerülne a 480 lábnyival törpébb nyitni vagy mintegy hasonló magaslati arányban álló más, a bodzai szoroshoz vezető, hegy átutalása ; — meg kell fontolnunk azon előnyöket, melyeket a tömösi szoros hadászati és harczásztati tekintetben Erdélyre nézve nyújt és melyekre nézve a pályának ott léte vagy nem léte befolyást lényegesen nem is gyakorolhat, azon hátrányokkal szemben, melyek a bodzai vaspálya által egy netalán bekövetkezhető keleti háború esetére reánk nehezülhetnének. Vizsgáljuk meg a földabroszt és felismerhetjük, hogy a tömösi szoros a határszéltől egész a Dirste -— Bácsfalusi vonalig egy dandár által bármily túlnyomó erő irányában hatással védhető, (természetesen G. K. és más alsóbb fokú muszka vezetők közbejövetele nélkül, — fájdalom, hogy Ephialthes mindig akad!) — Dirstie és Bácsfalu vonalán, — magától értendő — már nagyobb tartalék szükségeltetnék, a Brassó vagy Háromszék felé törekvő megfékezése és vissza nyomására. De pillantsunk bodzafelé, — ott a kraszna patakának a bodzába ömlésétől azaz a határszéltől, mely ugyan a bodza balpartján a hetiagu mare pataknak a bodzávali egyesüléséig azaz egy fél mértföldnyivel kissejt zúg, — kezdve a szorost oly széles völgy talppal találjuk, hogy az üveg buzától szitás-bodzáig már nagyobb védelmi erő szükségeltetik mint az egész tömösi szoros hosszában. — Szitás-Bodzától, Bodza - Fordulóig a szoros, a hegység 45 foknyi szögbeni tölcséralakban tágulván, az ellenség fejlődését elősegíti és mind nagyobb véderő vonalba állíthatását teszi szükségessé különösen a Seredehegy déli lejtőjén t. i. Tálpataka és Bárkány közti szinte egy mértföldnyi arcvonalon, mely az utolsó hatásos védvonalt képezné, mennyiben három háromszékre vezető út torkolatait védő és két Brassóibé vezető utat jobb szárnyával födöz, mely állás ha elvész, az előre nyomuló ellenség Zágon, Borosnyó, Lisznyó, Nyién és Zajzonon keresztül akár a fekete ügy akár az Olt nagy Barcza védvonala felé kénye kedve szerint fejlődhet, mert öt divergáló utat egyaránt védhetni és összhangzásban védhetni annál bajosabb mert az ellenség a pálya segítségével pihent tartalékjait hozhatja a tűzvonalba. Az igy behatolt ellenség a bodzai pályaudvart raktárnak használhatván fel, egész kényelemmel folytatja czéljához vezető útját, s ha később vereséget szenvedne ismét öt útja marad nyitva haza felé sőt raktárát a pályaudvarról biztonságba helyezendő szitás-bodzánál csak fél napig kell üldözőinek gátat állítania azután mindig szőkébb lévén a völgy illetőleg szoros ismét az övé az előny. Nem tarthatjuk helyesnek a pályavonal szervezése által ott nyitni utat hol reánk nézve netalán veszélyt hozóvá válhatnék, mert valamint a középkorbani hadjáratok hajózható vizek partjain folytatattak úgy most természetesen a vaspálya vonalok nyújtják a legjobb hadmiveleti vonalakat mert a mozdulatokat és szállításokat segítik elő, — a vaspályát pedig bodzán át építeni annyit tenne mint bármily névvel nevezhető kelet felöl jövő ellenséget oda invitálni. — Az igaz, ha tömést, tartanak vasúti összeköttetési vonalként, azért bodza felöl mégis várhatnánk esetleg támadást de soha se oly mérvben, mert az oda vezető határon túli utak csak csekélyebb erejű és lassúbb mozdulatokat tesznek lehetségesekké. *) *) A felhozott körülményeket hadászati szempontból igen helyeseknek találjuk, szeretnék ha valaki most az említett két vonal kivihetősége és költségessége felöl mérnöki szempontból adna felvilágosítást. Mert a tömösi vonalat illetőleg a Predial oláhországi oldalát tekintve, a szakavatatlan annak kivihetősége felöl legalább a fejét csóválja. Szerk. „Kerkápoly és románok“ czim alatt a „P. Napló“ egy rövidebb közleményt hozott, melyben előadatik, hogy Brassóban léte alatt pénzügyminiszterünk értekezéseket tartott befolyásos román férfiakkal s őszinte fejtegetései azokat anynyira megnyerték, hogy ígéretet tettek aktiv politika kezdeményezésére s valóban össze is hivtak egy értekezletet Brassóba ezen irány terjesztése, végett. Ezen közleményből tény annyi, hogy Kerkápoly itt volt és hogy több jelentékeny román egyénnel értekezett; tény az is, hogy Kerkapolynak nagy mértékben őszinte módora határozottan jó hatással volt a vele érintkező románokra , másokra is. Nem egészen úgy áll azonban az aktív politika