Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-03-28 / 25. szám

Brassó, 1872. Másod évi folyam 25. szám. Csütörtök, márczius 28. Megjelenik ez alapheten­­kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 Hasábos garm­ond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás „1Е1ПЁВЁ“ politikai, közgazdászati és társadalmi lapra. Az első évnegyed folyó hó végé­vel letelvén, felkérjük évnegyedes előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmaik időben lapunkat fenna­kadás nélkül kézhez kapják. Előfzetési árak: Egész évreOfît— kr. Fél3Г) —— ( Negyed „1T) 50 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmente­sítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szer­kesztőségéhez“ czim alatt Brassó, nagy-piacz 223 sz. alá küldendők. A „Nemere“ szerkesztősége,­ ­ tiszteletet parancsoló minoritást, és néha ez is azon elkeseredett szándékra ragadtatja el magát, hogy minden a törvény körén belül található fegyvert felhasználjon hatalmas ellenével szem­ben. S ily h­eves összekoccanásoknak alig van alkotmányos gyógyszere, vagy ha léteznék is, annak alkalmazása a legtöbb esetben még vesze­delmesebb magánál a bajnál is. Nincs alkot­mányos törvényc­ikk, mely a többséget hatal­mának fölhasználásában akadályozná, s nem volna más­részt tanácsos, a szólásszabadságot az or­szággyűlésen békéba verni,­­ mert ez kétélű fegyver, az országgyűlés föloszlatása pedig végső eszköz. Nem vagyunk hivatva a jelen országgyű­lési kicsist bírálgatni, de szeretnék, ha annak valódi honszerelem, engedékenység és méltá­nyosság minkét oldalon minél előbb végett vet­nének. Alig lévén kilátás, hogy az új választások országgyűlési két főpártunk állásában lényeges változást hozzanak létre, s ennélfogva újból he­ves vitáknak nézvén elébe, melyeknek alig leend nevezetes practicus eredményük: vájjon nem volna-e jó, ha mindkét párt jelesei, fölhagyván egyelőre államjogi vitákkal s következve eltérő elveik túlszigoruságából, kezet fognának s váll­vetve fáradoznának belviszonyaink rende­zésében ? A tekintetes szerkesztőség engedelmével el­mondom ebbeli nézeteimet s azt is, hogy mit tartok a jövő országgyűlés és saját főteendőink­nek a közel jövőben. 1) Az Ausztriával történt kiegyezkedést egészben s nagyban el kellene fogadni ezen leg­főbb okoknál fogva: az bilaterális contractus lé­vén, a szerződésre lépett felek egyikének nem szabad azt a másik beleegyezése nélkül fölol­dani a kitűzött idő előtt; ezen kiegyezkedés még csak öt évig lévén mindkét félre kötelező, mely idő leteltével reánk nézve kedvezőbb szerződésre léphetünk a birodalom másik felével, s léphe­tünk akkor, ha addig a drága időt nem veszte­getvén el államjogi kérdésekkel, belviszonyain­­kat rendezzük, a népnevelés, mivelődés, had­erőnk emeléséről s más halaszthatlan refor­mokról gondoskodunk. Nem tekintve azonban eme kiegyezkedést valami tökéletesnek, kívánnám, hogy addig is, a­míg azt törvényes uton reánk nézve kedvező módon megváltoztathatnék, az abban bennfoglalt janak alapján pénz- és vér­ügyeinket a lehető legönállóbb lábra állítsuk, ezekben sokkal szabadabban mozoghassunk, mint mostaniig. 2) Külpolitikánkat illetőleg egész erőnkből oda kell hatnunk, hogy barátságos viszonyban éljünk a hatalmakkal; jelenleg kivált zilált bel­viszonyaink folytán igen gyöngék vagyunk, mint­sem hogy valamely nagy hatalom előtt félelmes ellenség, vagy pedig igen kívánatos szövetséges lehessünk ; épen azért, a­­ hogy tőlünk mint ellenségtől retteg­jenek mind a Spree, mind a Newa partján s bárhol is, és hogy barátságunk után fáradoz­zék bármelyik nagy hatalom, é­épen ezért föl kell használnunk a béke­idő minden per­­ezét, hogy haderőnket fejlesszük, honvédségün­ket hazafias szellemben neveljük, és azon szín­vonalra emeljük , melyen a világ bármelyik katonai testülete áll; egyenlő lévén akkor honvédségünk képzettség- és miveltségben a külföldi katona­sággal, e fölött azon előnyben fog állani, hogy minden actiójának nagyobb nyomatékot adand a magyarnak még egy nemzettől is eddig utót nem ért oroszlánbátorsága. b) Pénzviszonyaink jobbrafordulta föltételezi főleg a földmivelés, ipar és kereskedelem éssze­rű kezelését és emelését, hazánk természet adta dús gazdagságának rationális kiaknázását; föltéte­lez mind a kormány, mind egyesek részéről okos takarékosságot ottan, a hol annak helye van, s bőkezűséget ottan, hol ni. az államsegély dúsan kamatozó tőkének tekintendő. c) Hogy hadi hatalmunkat erőnk egész meg­feszítésével emelnünk és pénzügyi zilált helyze­tünknek csakugyan mielőbb véget kell vet­nünk, e mellett hatalmasan tanúskodik egyetlen egy pillantás, melyet roppant két szomszédunkra — a Porosz — és Oroszra vetünk. Szövetségeseink nem lévén sehol, jelenlegi helyzetünkben e kettő közül bármelyik — bár bajjal is — elnyelhetne. De mi lenne akkor belőlünk, ha ez a két óriás vesztünkre szövet­keznék? az osztrák-magyar birodalom egy más Helyzetünk és teendőink.*) Az országgyűlésről érkező hírek, melyek szerint a balpártnak sikerülene néhány törvény létrejövetelét megakadályozni, némelyeket aggo­dalommal, másokat örömmel töltenek el, a szerint a minő álláspontot kiki elfoglal. Igaz ugyan, hogy a constitutionalismus néha védtelen tesz ki a többség kénye - kedvének egy különben *) Szívesen nyitunk tért ezen alkalomszerű és gönd­­dal irt czikknek, habár az abban foglalt nézeteket nem mindenben osztjuk. Igen helyén van, hogy a közeledő vá­lasztásokra épen teendőink vitatásával készüljünk elő. Szerk. ESZ f áll láe Mutatvány „A nápolyiak Magyarországon,a czimír történeti beszélyből (Vége). De egy perez, s a tiszta ég is elborul, mintha fátyolt akarna magára venni, de hisz miért? halottja nincs . . . a nap aranyozott sugarait szét­szaggatják a felhő rojtok , sötét, mindég sötétebb lesz a felhő, végre a nap mint sze­mérmes lány a bírn elöl elfordítja arczát, hogy ne lássa a gonosztevőket, sötét, mindég sötétebb lesz az ég. Szellő paripáját előre küldi a vihar, hogy hajtsa és gyorsítsa lépteit a fényes utazóknak, miért? . . . azért, hogy a fergeteg ha jő, itt ne érje majd, de hiába minden, a lázadás e nagy fergeteg nyomokba van. A Horvátinak hirét vevén a királynő jöttének, egy aljas bérencz haddal, gyorsan mint a gondolat, titkon mint a bűn, rohanva mint az ár, előtörnek. ... Az út mellett levő erdő teljesen elfedte őket, s nem látták előbb a ki­rálynő kísérői, csak akkor a midőn már a távolság alig egy nyillüvésnyi volt köztök és az üldözök között. A rablók és gyilkosok bátran rohantak elő, nem is csoda, mert itt nem ellenség közelgett, hanem pénz és kincsekben, bűn és erényben gazdag csapat, a rablók pe­dig ilyet keresnek Horváthországban, épen úgy mint Páris körül. A becsületes rablók, ha gyilkolni akarnak, vagy fosz­togatni, megvárják az éjszakát; ezek a vakmerő gyilkosok még éjszakát sem várnak; nem is a kincsekre vágynak ők, hanem a hatalom és dicsőséget üldözők, azért rohannak egy világos nappal, hogy lássanak és láttasanak. A bérencz szolga had vad dühvel rontott elő, s a királynő kocsiját fedező kis csapat bátran állott ellent For­­gách vezérlete alatt, iszonyú volt a megtámadás, még iszo­nyúbb a védelem, a rettentő Horváti elől van a támadó harczosok között, s a nádortól tanult „vágdd“ jelszót lel­kesítve kiáltja ; az összecsapás iszonyú : Horváti és For­­gáchban a szikla és fergeteg találkozott, a példátlan hő­siesség, és rettenthetetlen bátorság védelme feltartja a tá­madókat, de győzelemre ezek sem juthatnak; a királynő kocsija a nádor vezérlete, s környezetének fedezete alatt mindig gyorsabban halad előre, azon reményben, hogy míg Forgách és vitéz társai küzdenek — a túlnyomó támadók ellen, — addig elmenekülnek . . . , de a végzet könyvé­ben más volt megírva : a bosszúállás angyala csattogtatta szárnyát a hatalmas nádor és a királynő feje fellett; s Forgách a vitéz és bátor védő vezér levágatásával azonnal lecsapott; az élet és halál, a menekülés és fogság válasz fala Forgáchban összeomlott, s mint a gátat szakított át rohant előre, az üldöző tömeg , — a nádor tettel beszélve buzditá vitézeit, s kardjával a királynő kocsija köré vité őket, s csak nem emberi erőt felül haladó h­arcz fejlődik ki, a kevés kisérő és a sokkal nagyobb szánni támadók között; vannak kik futásban keresnek menedéket, eladva a vitézséget és becsületet az életért, mint a nádor fia Miklós vagy azért talán, hogy egykor ő a bosszuállás eszköze legyen. Egyetlen egy védője van még a királynőnek élet­ben, ott áll mint bástya a nádor, a veszély nagysága mely­­lyel küzd, a drága kincsnek fensége a miért harczol, egy­aránt nevelik erejét és elszántságát. A nap egésszen elfedte arczát, hogy ne lássa az ir­tóztató vérengzést, mérgébe sirt a szellő, dühébe dúlt a fergeteg, azt szánta tán, hogy az ember ily embertelenné lett. — Majd a fergeteg is bámult — megretten a szél is, csend és némaság áll be mindenütt, csak a királynő „se­gítség“ „Uram Jézus“ egymást felváltó szava hangzott, csak a kardok egymásba csapása adott itt meg itj két­ségbe ejtő csörrenést; a nádor egyik kezével pánczélos testéből szedte az oda repülő nyilakat, még a másikkal vitézi kardját hatalmasan forgatá; egy maga védte a ki­rálynő kocsiját úgy, hogy a túlnyomó erőnek szégyen dühét fokozta fel, s hogy minél előbb boldoguljanak a gyilkosok, az aljas ravaszságot és cselt is segítségül kel­lett hivni, hogy megöljék azt ki mindeneknél nagyobb vitéz, és nagyobb vétkes vala; a nádort egy horvát mi­dőn a vitéz nádor a királynő kocsijának hátat vetve, a legiszonyúbb védelmi harczot harczolá, a kocsi alá bujt, s lerántá lábáról___egy rémes szó hangzott fülébe „vágd“ egy éles kard villant meg felette, s a nádor feje le volt vágva .... egy jaj sikoltás a királynő kocsijában és egy erős szivdobbanás .... a rablók között egy borzasztó él­jen, az égen fent egy dördü­let, mely itt lent a gyilkosok­nak azt jelenté, hogy elég. A királynő jajsikoltása s a nagy szívdobbanás, a nádor utolsó „királynő“ szava, a hazaszeretet, és a szerelem búrjain együtt és egyszerre haltak el. A nádort a gonosz, s a bűnös „vágd“ sza­váért igy bőszül­ta meg a nemezis. A nádor halott, a királynő fogoly lett. A hatalmas királynőt, a szép özvegy, s a gyönyörű király leányt, a diakovári út, nem­ a k­iályi palotába, hanem a börtönbe vezeté. A királynő gyászolta nagy hím férjét, elvesztette hatalmát és most egyszerre pártfogója és szabadsága lett oda. A királynő öltözékében

Next