Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-09-26 / 77. szám

Brassó, 1872. Másod évi folyam 77. szám. » ( sölys­lök, szeptember 2­1. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Á­r­a : Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre .... 3 ft.— kr.­­Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — .Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. --in-­­­rrin-mninni и ими пи и пн 11 i „Nemere" politikai, közgazdászati és társadalmi lap idei negyedik évnegyede október hóval kezdődik. Előfizetési ára egy negyedévre 1 írt. 50 kr. Félévre 3 írt.; egész évre 3 írt. Szerk. A brassói képviselők igazoltattak. A távírda már előbb is elhozta hírét, hogy az ismeretes után és módon megválasztott Wäch­ter és Trauschenfels urak, a benyújtott panasz daczára igazoltattak. Ügyünknek egy barátja szives volt utána járni az igazolási eljárás körülményeinek és azok felől a következő érdekes levélben tudósított: Pest, 1872. szept. 20. Mire ezen levelem Brassóba jut — már távirati utón értesülve van a közönség arról, hogy a képviselő­ház VI. osztálya, hová Wächter és Trauschenfels ellen benyújtott petitió tárgyalás végett soroztatott, —­ említett képviselőket igazoltaknak nyilvánította. A tárgyalás tegnap d. e. történt meg. Igyekeztem mélyebben betekinteni a tényállásba, mely személyes meggyőződésem szerint a következő. Hogy említett képviselők minden lehetőséget el­követtek saját javukra, ez annyira természetes, hogy ha ők épen szász nemzetiségűek nem volnának , hanem bármi mások, akkor sem kellene azt kommentálni. Daczára annak, a VI. osztály tagjai esküjök sze­rint szigorúan ragaszkodtak a házszabályokhoz. Vizs­gálatuk eredménye az lett, hogy igazolhatása ellen­­sze­res volt a kifogás, mint ezt a legilletékesebb egyén nyilvánította. E kifogások mindenike az előadó szerint olyan volt, hogy a megdöntésre külön-külön is elégsé­ges okot szolgáltatott volna. De ezen biztos kifogások­kal szemben ott állott a petitiónak formális több hiánya és némileg az illető ügyvédnek nem elégséges ügysze­retete, vagy a körülményekkel ismeretlensége. Hogy a petitiónak a házszabályokkal szemben formális hiányai voltak, az tény. Ott van a 79. szakasz, mely szerint minden képviselő ellen külön petitió és külön 1000 frt. nyújtandó be. Itt a kettő ellen egy petitió és egy 1000 frt. volt letéve. Tovább menve a petitióban egy szó sincs arról, hogy a jogtalanul kitörölt választók érdekében felfolya­modások történtek-e vagy nem ; csak az em­littetik, hogy választó­joguktól megfosztottak 700-an. A VI. osztály pedig a jó­hiszemüségre mint jury mit sem adott. Két tag említette ugyan, hogy felfolyamodás történt és az említett számnak jogtalan kitöröltetése tény. Ez azon­ban jóhiszemű állításnak maradott csupán. Hogy az összeírás miként történt, azt vizsgálni a házszabályok értelmében nem tartozik az osztályok kö­rébe, hanem igen a belügyminiszerébe. Az hogy mit tett, i­smerj­ük. A VI. osztály a tényállást tehát tár­gyalta saját köréhez mérten, a házszabályok értelmé­ben.­­ Hogy az a kellő kifogásokat a törvény értelmében megtette, nekem legalább a bizottság tagjaitól szerzett személyes meggyőződésem alapján kételkedni okom nincs. De van a felett, hogy az ügyvéd megtette-e kö­telességét, midőn az osztályelnök előtt úgy nyilatkozott, hogy: „én védeni az ügyet népi voltam képes.“ Tárgyalás után a szavazás eredménye az lett, hogy két tag meggyőződése szerint szavazott, a többség pe­dig ragaszkodott a paragraphusokhoz. Utólérhetlen részakarat kellene ahhoz, hogy valaki a tényállást ismerve és nem paragraphusok hanem lel­­kiismerete szerint ítélve — védelmére kelne az illető igazolásnak. De az osztály tagjai nagyobbára olyanok voltak, kik bizonyára a petitióból ismerték először azt, hogy többen megfosztattak drága joguktól ; de erre semmi dokumentumot nem látván — azt is csak jóh­i­­szeműleg vették tudomásul. ítéletet mondani most a VI. osztály eljárása felett, mely igazoltaknak tekintette említetteket, a fennebbiek­ből következtetve — igen nehéz. Ez ítéletet tulajdonkép­p csak azok mondhatnák ki a valódi értéke szerint, kik a szemeikkel látták a­ lefolyt eseményeket. A ház, kétségen kívül, osztatlan helyesléssel fogja­­ fogadni majd az osztály jelentését, miután abból kettő­­ sem tudja jó­formán, hogy Brassóban a választás kierő­szakolására mik történtek. Már ezen levél vétele előtt is tájékozva­­ voltunk a­felől, hogy a bíráló bizottságok a lehető kíméletesen fognak eljárni a választási panaszok ügyében. A­mint látjuk, igen sok panaszt egyszerű alaki hiányok miatt visszave­tettek a­nélkül, hogy­ érdemlegesen tárgyalták volna. Egy panasz ellen példa csak az volt a kifogás, hogy egyik aláírója ott a panaszle­vélben magyar és a szavazók közt szerb ke­resztnévvel volt befejezve. Ez elég volt azt ál­lítani, hogy az illető panaszró nem is választó s igy nem is jogosult a panaszra. Ilyen eljárás mellett alig lehetséges teljes biztossággal kiállítani valamely okmányt. Alaki hibát keresni a végén nem olyan nehéz. A mi ügyünkben is csak úgy jártak el, mint a többiben. Ráfogták, hogy alakilag hi­bás a kérelmünk, mert két külön folyamodást kellett volna benyújtani és két külön ezer fo­rintot letenni. Vajon mért? Wächter és Trauschenfels ugyanazon eljá­rással, ugyanazon szavazó­lapokon választot­tak meg. A mi kifogásunk nem is a szavazás körüli eljárás,­­ hanem a szavazók összeírása ellen volt. Már­pedig itt csakugyan nem írtak külön választókat össze W. vagy Tr. urnák­­Dj számára. Az 1000 frt. kétszeres letételének szüksé­gét sem látjuk be, mert ha csakugyan nyomo­zásra kerül, ugyanazon egy nyomozás történik mindkét urnák mandátuma ellen. Hanem hát úgy van ez a dolog, hogy Erdélyben megtűrnek mindenféle kivételességet, a szabályokat mindamellett a magyarországi vi­szonyokra csinálják s aztán azon szabályok szerint ítélik el félszegül az erdélyi állapotokat. A­ki azon házszabályokat alkotta, a rend­szerezett választókerületeket tartotta szem előtt, a­melyben csak egy képviselő választatik. Er­délyben elnézik, hogy kettő legyen együtt vá­lasztva, de azért ítéletnél azt akarnák kiokos­kodni, hogy a kettő külön választatott. Azt hisszük, hogy nem mi engedtük meg a két képviselőnek együtt választását, brassói magyarok, románok és németek, mégis minket lakói­tatnak meg érette. Még ékesebb kifogás az, hogy az össze­írások felett a belügyminiszter ítél, nem az or­szággyűlés. De hátha a belügyminiszter hibá­san talált ítélni, vagy nem is elegyedett belé, hát akkor a polgárok jogának védelme nem az országgyűlés elébe tartozik-e? Íme a mi ügyünkben megrendelte a bel­ügyminiszter, hogy a 300 frt. értékű házat bí­rókat be kell venni, a brassói urak még­sem vették be; az országgyűlés fóruma azt mondja, hogy ez nem rá tartozik. Hát kire tartozik? Talán a mennybéli an­gyalok fogják visszaadni ezeknek választó­jo­gát, midőn a belügyminiszter nem volt elég ha­talmas megvédésére? Azt is fölpanaszoltuk, hogy itt a szász is­kolák, templomok, legátumok, szomszédságok, szülőházak, mészárszékek mind szavazatjoggal ruháztattak fel. A belügyminiszter nem intéz­kedett benne, az országgyűlési bizottság pedig azt mondja, hogy ő nem illetékes. Igazán szépen vagyunk.­ A­mint látszik, csak a volt a czél, hogy a lehetőleg igazolni kell minden bejelentett kép­viselőt. Hogy érettünk kivételt nem tettek, azt helyesnek találjuk; de hogy átalában helyes volt e oly iszonyú visszaéléseket elnézni, azt alig hisszük. Részünkről köszönetet szavazunk mindazon román, magyar és német férfiaknak, a­kik oly sok törődéssel, annyi áldozattal működtek a tör­vény szentségének tiszteletben tartásáért. Fáradságunknak eredménye csak meglesz előbb vagy utóbb. Csak összetartás és csü­g­­gedetlenség, mert meglesz 1­ 0 г s­z a g g y ű­ l­é s. Szept. 18 iki ülés. Ez n­e­m jelenti, hogy a múlt országgyűlésről szá­mos kérvény maradt még elintézetlenül. Ezek ki fog­nak adatni a kérvényi bizottságnak, melybe elnökké Viszolyi Gusztáv, jegyzővé Ürményi Miksa választottak meg. — Trifunász Sándor interpellálja a miniszterel­nököt a víz­károsultak segélyezése ügyében. T­e­t­h­ Vilmos belügyminiszter válaszol Császi Bá­lint interpellációjára a fogarasi választás ügyében. Midőn a választási előintézkedések megtétele vé­gett a törvényhatóságokhoz rendeletemet kibocsátottam, Fogaras vidéke is megtartotta e­­zéiből közgyűlését és megalakította központi bizottságát akként, hogy azt 3/4 részben Fogaras-vidéki és 1/4 részben Fogaras-városi tagok képezték ; elhatározta továbbá azt, hogy az egyik kerületnek, melyhez Fogaras városa is tartozik, főhelye nem az utóbb nevezett város, hanem­­­Sink községe legyen. — Fogaras város közönsége ezen határozat el­len hozzám folyamodott és kérte: rendelném el, hogy először Fogaras városa önállóan alakíthasson központi bizottságot, másodszor, hogy az egyik kerületnek ne­m­ Link, hanem Fogaras városa legyen választó főhelye. A városnak mindkét kérése nemcsak méltányos, hanem törvényen alapuló volt, mert az 1860-as 42. t. sz. Fogaras városát törvényhatósági joggal ruházta fel, mert az 1848. 5. t. ez. 5. §-a szerint mindazon tör­vényhatósági joggal felruházott városok, melyek más törvényhatósághoz tartozó községekkel egyetemben vá­lasztják képviselőiket mindenütt ezen városok az ily vegyes kerületekben egyszersmind a választókerület fő­helyéül vannak kitűzve; — mert továbbá az 1848. V. t. ez. 49., 50. s 51. §§. azt rendelik, hogy az ily­­n e­gyes kerületekben létező, törvényhatósági joggal felru­házott, vagy mint akkor nevezték : sz. t. лгárosok, ön­állóan választanak központi választmányt és külde­nek 2—2 tagokat a választók összeírására kirendelt küldöttséghez. A törvénynek ezen világos rendelete és parancsa szerint én Fogaras városa kérvényének helyt adtam és elrendeltem először azt, hogy Fogaras v­árosa önállóan válassza központi bizottmányát és másodszor azt, hogy az egyik kerületnek Fogaras városa legyen választó főhelye. Ezen rendeletemet m­egküldtem úgy Fogaras vi­déke, mint Fogaras városa közönségének. Fogaras vi­dék közönsége rendeletemnek azon részét, mely a köz­ponti лпИаагШтпуок alakítására vonatkozott, teljesítette; rendeletem­ azon részének azonban, melyben Fogaras v­árosát tűztem ki az egyik választókerület főhelyéül, eleget nem tett. Ezt határozta május 22-én tartott ülé­sében. Ennek folytán én május 30-án kibocsátottam ismét rendeletemet, és kinyilatkoztatván, hogy előbbi rendeletemhez határozottan ragaszkodom, meghagytam Fogaras vidék közönségének, hogy a központi bizott­ságot rendeletem végrehajtására utasítsa. Tettem pe­dig ezt az 1848. 5. t. ez. 52. szakaszának rendeleté­nél fogva, mely ekként szól: „A vegyes kerületek ala­kításához járuló megyék és városok közt a jelen tör­vény végrehajtásának érdemében támadható kérdéseket az illetőknek meghallgatásával ezen törvény rendeleté­nek értelmében a minisztérium intézi el.“ Mindennek daczára, t. ház ! Fogaras vidék közön­sége rendeletemet nem teljesítette és a köteles engedel­mességet megtagadta. És ha én mindamellett f­ogaras vidék közönségével szemben mindekkoráig várakozólag és kapacitálólag jártam el, tevém ezt először azért, mert !

Next